Hét ismert udvarhelyi mutatta meg, milyen jó helyen élünk. Kár, hogy a turisták nem tudják.

Udvarhelyen a családokat, páros vagy csoportos kirándulókat élménycsomagok várják, egy percig sem kell unatkozni, rögtön mondják, hová mehetsz tovább. Mehetsz buszos élményszínházi túrára, kommunizmusmúzeumba, megismerheted Udvarhely híres szülötteit, ellátogathatsz egy különleges állatkertbe.

A központ tele van éttermekkel, kávézókkal, teraszokkal, a színpadon rendszeresen van műsor, a Kossuth egy tökéletes sétálóutca, közben működik a Szejkén a fürdő, a mofetta. Ha esik, van főzőiskola, ha nem, szabadtéri zakuszkafőzés – ugye milyen jól hangzik? Egyből rákívánsz az udvarhelyi turistalétre!

Most olvasd újra az előző bekezdéseket feltételes módban. Mert ezek bizony csak ötletek, vágyak és elképzelések emberektől, akik többnek látják Udvarhelyet annál, mint amit most adni tud. 

Ha egy picivel többre vágysz

Ha esetleg eddig nem hallottál volna róla: az idén kipróbáltuk Udvarhelyet turista szemmel, majd megkértünk embereket, hogy mutassák meg a saját szemüvegükön keresztül, milyen a város turizmusa. Mi van, és mi hiányzik? Mik a lehetőségek, és kiken múlnak a megoldások?

Ez is érdekelhet:

Beszélik, Székelyudvarhely halálunalmas. Nem nyaltuk be.

Megnéztük, mit tud nyújtani a turistáknak Udvarhely. Többet, mint hittük. Kevesebbet, mint ígérték.

Udvarhelyi HírportálMagyari Tímea

Szakács-Paál István, Székelyudvarhely polgármestere, Tóth Tímea, az Udvarhelyi Fiatal Fórum elnöke, Berkeczi Zsolt, a Harghita Business Center igazgatója, Dimény-Varga Tünde pszichológus, integratív gyermek-pszichoterapeuta és gasztroblogger, Magyari Lajos (Matyó), az UTCA (Udvarhelyért Tesszük Civil Akciócsoport) alapítója, Albert Orsolya színésznő és Péter Ildikó, helytörténetben jártas, korábban idegenvezetőként tevékenykedő szakember vállalta a felkérésünket, hogy túravezetőink legyenek.

Mindegyikükkel három udvarhelyi és udvarhelyszéki turisztikai célpontot jártunk végig, közben a városhoz kötődő gondolataikról, érzéseikről és emlékeikről is beszélgettünk. 

Jártunk a történelmi városközpontban, a Rez-tetőn, az Oroszhegyi kilátónál, a Fenyőkúti tőzeglápnál, a Haberstumpf-villa kertjében, a Küküllő-parton, a Szalmakalap Múzeumban, a régi román–magyar határnál és a Jézus Szíve-kápolnánál – és még jó pár helyen, közben jókat beszélgettünk, érdekességeket tudtunk meg a helyekről és emberekről egyaránt. A sorozatnak ezt a részét itt és most nem idézzük fel újra. 

De ha az érdekel, hogy a fent felsorolt emberek szerint hogy áll, hová tart és mi lehetne Udvarhely turisztikai szempontból, akkor jó helyen jársz, az erről szóló részeket most egyben nézzük meg.

Ezt kell szeretni. Mert ez van.

Kezdjük azzal, hogy az interjúalanyaink szerint jelenleg mi az, ami működik vagy egyszerűen csak adott a városunkban és környékén.

Szinte mindenki megemlítette a civil megmozdulásokat, a közösségi összefogásból működő dolgokat, a magánkezdeményezéseket. Nem kezdem hosszan sorolni, mert méretes a lista, de példaként felmerült a Fuss neki!, az UTCA, az UFF diáknapjai, a Mini Erdély Park, a Manó fagyizó, a Szalmakalap Múzeum. Ezek mind azért működnek, mert valakinek vagy egy közösségnek a szívügye.

Ez is érdekelhet:

Udvarhelyen minden megvan a turizmushoz. Csak a turizmus hiányzik.

Fürdőnk volt. Korzónk volt. Történeteink is vannak. Mégsem elég? Péter Ildikó szerint nem a lehetőségek hiányoznak. Csak elpancsoltuk, ami ránk maradt.

Udvarhelyi HírportálMáté Emőke

Péter Ildikó szerint a sok diák és az iskolák adják meg a város lendületét. Tóth Tímea ehhez hozzátette: folyamatosan ki kell állni a mai fiatalokért, mert sokan lesajnálják őket. A diáknapok és a civil szervezetekben dolgozó fiatalok példája mutatja, mennyi tenni akarás van bennük.

Nagybetűvel írandó erőssége a városnak, hogy egy karnyújtásnyira van a természet, és ha épp nem kell a medvétől reszketni, akkor bőven akad szép hely, kilátás és csend. Gazdag az állat- és a növényvilágunk is.

„Negyed hat van. Egy órával ezelőtt még be kellett bikáztatnom a kocsit, hogy el tudjunk indulni, most pedig itt sétálunk. Nem mondom, hogy teljesen kiürült a fejem, de azért rengeteg dolgot el tudtam engedni. A legnagyobb erőt abban látom, ha ezt a természetközeliséget úgy tanuljuk meg használni és megismerni, hogy közben nem romboljuk le” – fogalmazott beszélgetésünkkor Berkeczi Zsolt.

Aztán ott az épített örökségünk, az iskolaváros jelleg, a kisvárosi báj és a slow living életérzés, amitől, ahogy Tóth Tímea mondta, Udvarhely olyan otthonos: 

„Oké, hogy nekem ez az otthonom, de most nem is erre próbálok konkrétan kilyukadni, hanem arra, hogy kicsi, kellőképpen kicsi, barátságos, és azért egészen befogadó a közösség. Az a tapasztalatom, hogy azok az ismerőseim, barátaim, akik más városban születtek és ideköltöztek, ők is nagyon gyorsan otthonra leltek Udvarhelyen”.

Aztán az épített örökség mellett a történelmünk bővelkedik olyan személyekben, akik szakterületükön és a közösségben is maradandót alkottak, mint Soó Rezső, Csanády György, Bányai János, Paál Árpád – az már egy másik kérdés, hogy itt a lehetőség javarészt csak lóg a levegőben, és nem kezdünk ezzel az örökséggel semmit, és az átlag udvarhelyi Bányai Jánosról csak annyit tud, hogy így hívják az egyik iskolát.

Hasonlóan kihasználatlan, pedig szinte az ölünkbe pottyant, a gazdag gasztronómiánk. Vannak már próbálkozások (lásd Taste of Transylvania, jó éttermek, kézműves termékek), de több interjúalany szerint is bőven lenne még hová fejlődni ebben.

„Az erdélyi konyha rendkívül sajátos, hiszen azt főzték az emberek, ami a kiskertben megterem a ribizlitől az egresen át a cseresznyéig. A mi konyhánkban alapvető a négy íz – az édes, a savanyú, a sós és a keserű – harmóniája, ami az emésztés szempontjából is fontos, és ebben még a kínai konyhával is mutat közös vonásokat. Az évszakokhoz igazodó étkezés vagy az örmény, szász, zsidó és román hatások mind olyan értékek, amikre bátran lehetne élményt építeni” – fogalmazott Péter Ildikó.

Ennyit a szépről és jóról

Mindezek mellett a városunkban nincs esti közösségi élet, nyolc óra után kongnak az utcák. A belváros kiürült, az életet elszívta a pláza, a Városháza tér és a Patkó főleg parkolni van, az épített örökségünkre a turkálókból van kilátás. A Küküllő vize egyre fogy és erősen szennyezett, a szennyvízelvezetés még 2026-ban is probléma, a park élővilágát elriasztják a hangos rendezvények.

Ez is érdekelhet:

Két gombóc fagyi és egy rakás turkáló. Ennyi lenne Székelyudvarhely?

Mit lát a városból az, aki ma polgármesterként próbálja alakítani a jövőjét? Most Szakács–Paál István mutatta be nekünk Udvarhelyt.

Udvarhelyi HírportálMáté Emőke

Nincs hivatalos városházi turisztikai iroda, nincsenek megfelelő információs táblák. Esztétikai szempontból a központban bőven vannak még épületek, amelyekre ráférne a felújítás, többek között a leglátványosabbra, a Városházára is.

Minden interjúalanyunk elismeri: Udvarhely ma átutazó város, még ha van is mit itt csinálni egy hétig, az nincs egy jól átlátható, elérhető kínálatba szervezve. A polgármester szerint turisztikai szempontból Udvarhely jelenleg úgy néz ki, hogy megáll a turistabusz, a turisták leszállnak, váltanak pár ezer forintot a valutaváltóban, hogy egyenek pár gombóc fagylaltot, és közben megnézzék a látványosságot, majd elmennek.

Péter Ildikó szerint a tranzitturizmus nem feltétlenül jelent rosszat: 

„Amikor a Tourinfo-irodánál dolgoztam és voltunk más külföldi turisztikai irodáknál, vagy ők jöttek hozzánk, ez egy fontos kérdés volt: azokban a városokban, ahol nincs fürdő, mindenhol tranzitturizmus van. Fürdővárosokba mennek egy hétre” – magyarázta. 

Erre persze lenne lehetőség, Udvarhely történelmében működött is fürdő, nem is rövid ideig, de ez a kérdés egyelőre a Vágyak, tartozások és kihasználatlan lehetőségek skatulyájában vergődik. Pedig szinte mindenki megemlíti az interjúk során, hogy na ez, ez nagyon kellene!

Nincs egy motor, ami összefogná a szállásadókat, vendéglátókat és programszervezőket. Kívülről nézve alig látszik próbálkozás az összefogásra a fenti szereplők és az önkormányzat között. Többen úgy érzik, hogy minden fél csak azon van, hogy a saját vállalkozása működjön, konkurenciát lát a többiekben, és nincs hálózatos gondolkodás.

Ez is érdekelhet:

Csak tévedésből botlanak bele a turisták Székelyudvarhelybe?

Udvarhelyen jelenleg annyi a turizmus, amennyire számítasz. És ez nem túl sok – mondja Albert Orsolya.

Udvarhelyi HírportálMáté Emőke

Ahogy Albert Orsolya fogalmaz: „Ahelyett, hogy felkarolnánk egymást, rögtön konkurenciát látunk a másikban. Ha Juliska néni elkezd lekvárt főzni, ahelyett, hogy tőle vennénk vagy ajánlanánk másoknak, mi is elkezdünk főzni, mondván, a miénk jobb. Ez egy jó udvarhelyi szokás: a politikától kezdve a színházig mindenből volt kettő! Ahelyett, hogy egyetlen közös értékké kovácsolnánk azt, amink van.” 

Kell egy szál, ami összeköt

Vitathatatlanul a kedvenc részem következik: ötletek és megoldások, mit kezdjünk Udvarhely turizmusával, hogy több legyen annál, ami most, és Udvarhely ne csak átutazó város legyen. Az elején már említettem néhány ötletet, de most nézzük őket részletesebben.