Kultúra
Milyen szaga van a FOMO-nak?
A Valeo Art táborában a szorongásból rongybaba, a hibából közös poén lesz, a régi diákszínjátszók pedig újra és újra visszatalálnak egymáshoz.
Kultúra
egy Kanapén
Nincs. De ha lenne, akkor se adnék egy cigánynak
Akkor van baj, ha egy vicc csak az utálatról szól – állítja Forgács Rudolf. És reméli, hogy ezt most senki sem nézi meg a Dumaszínházból.
Kultúra
A művek között mindig ott vannak az emberek is
Sosem értettem, hogy miért járnak az emberek kiállításmegnyitókra. Aztán elmentem a Pulzusra.
egy Kanapén
Téged is felbaxx, ha azt mondják: inkább menj férjhez?
A Mi baxxott fel? arca szerint nem a hely, hanem a közeg űzi el Székelyföldről a fiatalokat. Győrfi Antóniával beszélgettünk.
Kultúra
Udvarhely hamarosan megtudja, ki lesz Románia következő elnöke
Egy fejre esett könyv és egy bukaresti villamosozás ihlette a színház évadzáró előadását. Jakab Tamás egyedül áll színpadra.
Kultúra
Doncskodással válik nagykorúvá a Fishing on Orfű
A kezdeti tityi-totyi lépések után a fesztivál eljutott a felnőttkorig. A zsúron még az udvarhelyi doncs. is tiszteletét teszi.
Kultúra
Pöpec kis galériát varázsoltak a régi DM helyére
Hétfő este 6-kor nyílik a Pallósok kiállítása.
Kultúra
Diagnózis, nem díszlet: Erdély a skanzen-esztétikán túl
Gyógyíthat-e a kamera, vagy csak sebeket tép fel? Dokumentumfilmes etika, politikai ellenszél és egy felnövéstörténet – Simó Ibolyával beszélgettünk a kanapén.
egy Kanapén
Simó Ibolya: Nem szeretem, amikor a rendező pszichológust játszik
Kíváncsi vagy, milyen álmokat kergetnek még hetven-nyolcvan éves székely emberek? Simó Ibolya készülő filmje ezt a kérdést járja körül.
Kultúra
Hogyan válik a szülővárosunk egyetem előtti váróteremmé?
Öllerer Áron szerint levettük a lángot az udvarhelyi életről, és magunktól lettünk hűtlenek a saját történetünkhöz.
egy Kanapén
Az emberek Orbánt szerették, nem az RMDSZ-t
Öllerer Áron szerint nem az a legnagyobb probléma, hogy nincsenek válaszaink, hanem az, hogy sokszor még a kérdéseink sem látszanak.
egy Kanapén
A legtöbben úgy élünk, mint a szüleink. Csak nem vesszük észre.
Miért élünk kollektív paranoiában, miért kellenek matriárkák a férfiak városába, és miért félünk az autonómiától?