Beszélik, Székelyudvarhely halálunalmas. Nem nyaltuk be.

Gyakran halljuk, hogy Udvarhelyen nincs mit csinálni. Kicsi, kisvárosi, unalmas. Inkább átmennek egyet Csíkba vagy Brassóba. És hogy őszinték legyünk, mi is. Ha van egy szabad napunk vagy hétvégénk, inkább menekülünk innen, és egy pillanatig sem jutna eszünkbe, hogy Udvarhelyen turistáskodjunk.

De egy alkalommal mégis felmerült az ötlet. Kíváncsiak lettünk, vajon milyen lehet az a város, aminek az utcáin nap mint nap járkálunk egy olyan szemével, aki először látja? Miket lehet itt egyáltalán csinálni? Nyújt Udvarhely annyi látnivalót, érdekességet, hogy megérje ide utazni? Vagy legalább kitenni a lábunkat otthonról?

Eldöntöttük, teszteljük. Úgyhogy szóljon ez az anyag minden turistának, aki ide látogat, és minden udvarhelyinek, aki esetleg szintén kedvet kapott turistáskodni a saját városában – sőt azoknak is, akik meg vannak győződve róla, hogy a városunk szürke és unalmas. 

Eláruljuk, hiába élünk már hosszú évek óta itt, tökéletesen megkaptuk a turistaélményt: álltunk bizonytalanul a GPS fölött, vártunk buszt esőben, és a nap végére sajgott már a lábunk.

Az információkeresés útvesztői

Rendes turista módjára igyekeztünk előre megtervezni, milyen látványosságokat néznénk meg Udvarhelyen. Nem olyan rég készítettünk egy videót, amiben arról kérdeztük az udvarhelyieket, mik azok a dolgok, amiket szívesen megnéznének. Ebben főleg a nagyon ismert és népszerű célpontok hangzottak el, mint például a Mini Erdély Park.

De emellett megnéztük, mit ajánlanak a Google első keresési eredményei, az Airbnb élménykereső funkciója és a Visit Harghita. Itt azonban bejött a helyismeret: az ajánlott székelyudvarhelyi látnivalók többségével az volt a nagy problémánk, hogy már bezártak, nem is Székelyudvarhelyen voltak (hanem Brassóban, Korondon, Segesváron), vagy egyszerűen semmi „udvarhelyi” jellegük nem volt, az országban bárhol kipróbálható programokat kínáltak (szabadulószoba, airsoft).

Az udvarhelyi turisztikai információs iroda, azaz a TourInfo is egy lehetséges forrásnak tűnhet elsőre, de most szólunk, ne keresd, mert már nincs irodájuk Udvarhelyen. A turista, aki az interneten rábukkan, egy aktívnak tűnő Facebook-oldalt talál, ami szerint bizonyos időpontokban nyitva is vannak – a Google-kereső és a Visit Harghita is ugyanezt mutatja. Nem ártana ezeket frissíteni, a táblákat levenni.

Az Emlékezés Parkjánál lévő fabódéban még találtunk kiadványokat tőlük, amik bár 2022-esek, de bőven vannak benne máig érvényes programtippek. Illetve sok helyen lehet látni a Travel2U applikációt, ami egy hangos idegenvezetőnek készült eredetileg, mára viszont használhatatlan erre, mivel a hanganyagok nem meghallgathatók, pontozása is van a desztinációknak, de nem tudni, hány reakció adja ki az 5 csillagot – az alkalmazással kapcsolatban sem lenne rossz, ha jeleznék valahol, hogy már nem jól működik.

A fentiek alapján összeállítottunk végül magunknak egy útitervet, amelynek az volt a célja, hogy olyan desztinációkat nézzünk meg, amelyek nem éppen ugranak szembe a turistákkal, nincsenek minden ideutazó bakancslistáján. Úgy döntöttünk, a napot arra szánjuk, hogy megnézzük a szejkei Borvízmúzeumot, az Ugron-kápolnát, a Csillagvizsgálónál lévő tanösvényt, a Kováts Fényképészetet, illetve turista szemmel bejárjuk a város központját.

Ez is érdekelhet:

Félórára a Jóistentől, egy lépésre a medvétől

Hová menj, ha csak egy napod van Udvarhelyen? Helyieket kérdeztünk. A válaszokból összeállt egy turistatérkép, némi medvekockázattal.

Udvarhelyi HírportálMagyari Tímea

A tesztelés során több szempontot is figyelembe vettünk: a tisztaságot, a családbarátságot, az ingyenes illemhelyek meglétét, a megközelíthetőséget, az idegen nyelvű feliratokat, a szuvenírvásárlási lehetőségeket, és persze azt, hogy lehet-e venni egy palack vizet, na meg lőni egy igazi, hamisítatlan udvarhelyi szelfit.

Hangolódás a városközpontban és a szuvenírteszt

A központi sétával azért jó indítani egy turistáskodást, mert alkalmat ad arra, hogy egy kicsit „felvedd a szagot”, hozzászokj a hely hangulatához, és megfigyeld, mit látnak a helyiek elég értékesnek ahhoz, hogy a település szívébe helyezzék.

Még délelőtt nekiindultunk, hogy kihasználjuk a jó időt. Beírtuk a Google Maps keresőjébe a Borvízmúzeumot, ami kidobta, hogy egy óra múlva indul a Patkóból a városi busz, így ezt az időt pont a városközpont bejárására szántuk.

Rengeteg olyan apróság tűnik fel ilyenkor nyitott szemmel járva, amin a hétköznapi rohanásban átsiklunk. Tudtátok például, hogy a Patkóban a négy kopjafát 1990-ben állították? És azt, hogy a Vasszékely az ezredfordulón készült? Mi még egy mókust is láttunk ott rohangálni!

A Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium udvarán a református templomokról készült képek inkább udvarhelyszékiként voltak érdekesek a települések ismeretében. Viszont szép az újonnan kikerült holokauszt-emlékmű – kár, hogy az egyetlen szemetet, amit az egész városközpontban találtunk, épp itt láttuk.

A régi épületeket tüzetesebben szemlélve feltűnt, milyen szép az árnyékoló a Romarta ablakain, és mennyire különleges a Kossuth utcában a fodrászat kirakata, vagy az egyszerű, szimmetrikus homlokzatok, magas ablakok, utcára nyíló erkélyek. Ha érdekel a történelem, számos plakett repít vissza az időben: megtudhatjuk például, hogy a ma főleg az UFF által használt épületben működött az Osztrák–Magyar Monarchia idején a Budapest Szálloda és Kaszinó. Időnként pedig kiállításokba is belebotolhatunk, például a Vekker kávézó melletti falakon. És ha már központ, a felnőtteknek különösen ajánljuk a Ferences-templomot, amelynek a mennyezete és az ablakai lenyűgözőek.

Az említett egyetlen szemétdarabon kívül tisztaság volt, és rengeteg szép virág ékesíti a várost. Ha megállnánk egy pillanatra, ott a Zseb vagy a Vekker egy jó kávéra, a Kalapos sörözni, a Bakó borozni. Ha pedig fagyiznánk, választhatunk a Nefelejcs, a Coopa Gelato vagy a nemrég nyílt Luna kínálatából.

Bár külön játszótér nincs a legszűkebb központban, a kreatívabb szülők le tudják foglalni a gyerekeket a Kossuth utcai sarok kis városplakettjével vagy a Városháza előtti szökőkúttal és aszfaltrajzokkal.

Egy fél feketepontot azért kiosztottunk fejben a polgármesteri hivatal épületének, mert kívülről igencsak viharvertnek néz ki. A nyilvános illemhelyek teljes hiánya már komoly fekete pont, és idegen nyelvű feliratokból is elkelne több a központban.

Szuvenírkörút

Több olyan üzletbe is betértünk, ami kívülről szuveníreket ígért:

• Helvien (Kossuth utca): Azoknak ajánljuk, akik helyi készítésű népművészeti ruhákat keresnek és hajlandóak kicsit többet szánni rájuk. Nem itt fogsz pár lejes apróságokat venni, a ruhák minőségiek: akciósan 75 lejért is ki lehetett fogni szoknyákat, de az átlagárak 300–400 lej között mozogtak. Hatalmas plusz pont, hogy kihelyezett víz és pohár várja a betérőket, ami egy fáradt turistának igazi áldás!
• Hobbibolt (Patkó): Ha beéred egy hűtőmágnessel vagy pálinkáspohárral, itt se szeri, se száma a székelyes, medvés mütyüröknek.
• Népművészeti bolt (az Emlékezés Parkjával átellenben): Ez volt a személyes kedvencünk, mindkettőnknek teljesen új élményt nyújtott. Turistaként mindenképpen ide jönnénk! Rendkívül baráti áron kínálnak bőrkiegészítőket (bőröv 50 lejért, ami a plázában műanyagból is drágább lenne), táskákat, bicskatokokat. A korondi kerámiavázácskák már 10 lejtől kaphatók (szinte túl olcsók a kézműves háttérhez képest), de van parajdi só, lekvárok, horgolt állatkák és fonott kosarak is. A bolt legváratlanabb látványossága pedig kétségkívül egy fiatal Orbán Viktorról készült kép a próbafülkében.

Irány a Szejke! 

A szuvenírkeresgélés közben annyira elrepült az idő, hogy futnunk kellett a buszhoz. A Google Maps szinte percre pontosan mutatta az indulást.

A busz tiszta, olcsó és szinte üres volt, csak egy kicsit meleg. Pontosan a szejkefürdői Borvízmúzeum előtt tett le minket.

• Nyitvatartás (május 1. – szeptember 30.): Minden nap 10:00 – 18:00.
• Belépőárak: 6 év alatt ingyenes, diákoknak 4 lej, egyetemistáknak és nyugdíjasoknak 5 lej, felnőtteknek 10 lej, csoportoknak (min. 25 fő) 8 lej.

Nagyon kedvesen fogadtak, egy jó másfél órát simán elnézelődtünk odabent. Megtudtuk, milyen szekerekkel és korsókban hordták a szejkei borvizet a városba, közelebb kerültünk Orbán Balázs személyéhez, és megismertük a helyi fürdőkultúrát. A legnagyobb kedvenceink a régi újságkivágások voltak a korabeli napi menükkel, szálláshirdetésekkel és fürdőruha-divattal.

A múzeum előtt tágas parkoló van, bent pedig idegen nyelvű (román, angol) feliratok és ajándéktárgyak is várják a látogatókat. Bár a program nem kifejezetten gyerekbarát, a nagyobb gyerekeket már leköthetik a kiállítás egyes interaktív elemei. Ha szeretnél még többet megtudni a szejkefürdői múltról, ajánljuk korábbi cikkünket.

Medveles a Szívek sétányán. Hol az Ugron-kápolna? 

Eredeti terveink szerint az utunk ezen pontján a székelykapukhoz is kilátogattunk volna, de az időjárás nagyon elkeseredett, úgyhogy átugrottuk ezt a programot, és elindultunk az Ugron-kápolnához, mivel ott még egyikünk sem járt. 

Ez a táblák szerint mindössze 1,2 kilométerre van a Szejkétől, a város szélén, a Szívek sétányán, egy kellemes kis séta, ahol rácsodálkozhatunk a sűrű, zöld erdőre – már amennyire el tudsz vonatkoztatni attól, hogy figyelgeted, hogy érkezik-e a medve.

Épp bőrrel jutottunk el a tábláig, ami egy mezei út felé mutatott, hogy arra van a kápolna, ide vitt a GPS is. Viszont a GPS pontos helymeghatározása eddig tartott, és az út többfelé ágazott. Amikor az ember azt mondaná, hogy ennél rosszabb már nem lehet: az eső is jó szaporán esni kezdett.

Végül a térképen kiszúrtuk, hogy hová kellene menni, és csupán 3 percet írt már a Maps, de be kellett volna menni egy ösvényen az erdőbe, közben az ott lakók kutyái is jó haragosan ugattak – nem tudtunk dönteni, mitől tartunk jobban: a területüket védő kutyáktól vagy a medvétől, úgyhogy inkább nem mentünk tovább. Ez egyébként szép időben, nagyobb társasággal egy nagyon jó kis úti cél lehet, mert a képek alapján szép hely.

Úgyhogy a kápolna megközelíthetőség szempontjából nem ment át a vizsgán.

Rövid, esőáztatta séta árán eljutottunk a következő buszmegállóba, aminek pechünkre nem volt lefedése, szerencsére be tudtunk állni a fák takarásába. Az azért még nem tetszett, hogy ha nem integettünk volna a buszsofőrnek, meg sem állt volna.

Gasztrokitérő: Hol együnk Udvarhelyen?

Visszafelé már hangosan korgott a gyomrunk. Felcsaptuk a helyi ételrendelő applikációt, a Hammot, hogy megnézzük a napi menüket.

Aki esetleg vegetáriánus vagy vegán, ne is álmodjon ilyesmiről, mindenki másnak pedig a „hagyományos” ételekből lehet választani: zöldségleves, bableves, gulyásleves, rántott még az ég is és jó sok krumpliköret.

Mi végül a Mentában kötöttünk ki, ahol egy-egy főételért és üdítőért fejenként 50–80 lejt fizettünk.

A város legjobb hintája

Jóllakottan indultunk a Kováts fotóstúdió felé, de mivel még szüneten voltak, előbbre hoztuk a Csillagvizsgálót. Útközben érdemes megállni a Kossuth utca végén található ortodox templomnál, és bekukkantani a kapualjba, mert izgalmas freskó díszíti a falát.

A Csillagvizsgáló és a körülötte lévő tanösvény valójában egy még be nem fejezett beruházás. Nem is találtunk róla online ajánlást, így ez a mi titkos, exkluzív tippünk az idelátogatóknak!

A feljutás nem kis fizikai teljesítmény: a II. Rákóczi Ferenc utcai dupla körforgalomtól indul egy meredek és hosszú lépcsősor, ezért az időseknek, kisgyerekeseknek, mozgássérülteknek nem a lépcsőt, hanem a Cserehát felől való érkezést ajánljuk. A lépcsőn érdemes többször megállni pihenni, már csak azért is, mert lépésről lépésre egyre szebb a kilátás. A tetejéről indul a panorámasétány, ahonnan remek kilátás nyílik Udvarhelyre és a környező dombokra.

Séta közben vannak kitéve QR-kódok ismert, fontos udvarhelyi személyekről, helyekről, intézményekről, román és angol nyelven is. A kódot beolvasva egy Google-dokumentum nyílik meg néhány információval az adott témában.

Egyes pontokon az élővilágról szóló ismeretterjesztő táblák is vannak – itt egy turista valószínűleg csak jót derült volna, mi azért bosszankodtunk egy kicsit a táblák kivitelezésén, mert az illusztrációk nem egységesek, sokszor nagyon pixelesek. Az egyik táblán a színek sem lettek eltalálva, mert olvashatatlanok a feliratok.

Még több lépcsőt megmászva a felújított, egyelőre használaton kívül lévő csillagvizsgáló épülete is megcsodálható, valamint itt van a város legjobb hintája – már ami a kilátást illeti. Körös körül pedig minden a kertészek keze munkáját dicséri, mert nagyon szépen be van ültetve virágokkal a környék.

A tisztaságon lenne még mit javítani, elég sok szemetet ledobálnak a sétányról az arra járók, és a bozóttisztítás, fakivágás hulladékát is ott hagyták. Mosdó itt sincs egyelőre, remélhetőleg, ha megnyit a csillagvizsgáló, akkor lesz. Ezt a programpontot kifejezetten ajánljuk a családosoknak.

Időutazás a Kováts Fényképészetben

Miután óvatosan leereszkedtünk a meredek lépcsősoron, visszatértünk a Kossuth utcai Kováts Fényképészethez. Már a kapualjon besétálva érdemes megnézni a falakra akasztott régi képeket.

A leghátsó épületben működő műhelyben a fejenként 30 lejes összegért egy körülbelül egyórás, részletes idegenvezetést kaptunk. Megismerhettük a fotózásnak azt a korszakát, amikor a képalkotás még komoly kémiai és fizikai folyamat volt, nem pedig egyetlen gombnyomás a telefonon.

Láthattuk, hogyan működött a napfényműterem az áram bevezetése előtt, és megnézhettük egy olyan hatalmas kamerát is, amilyet Orbán Balázs cipelt magával az utazásai során. Négy generáció felhalmozott tudása és elhivatottsága lakozik ebben a stúdióban, ami minden lejt megért. Bár az idegenvezetőnk az elején kicsit távolságtartó volt, a túra végére teljesen feloldódott, és mosolyogva búcsúzott tőlünk.

Mennyibe kerül egy nap turistáskodás Udvarhelyen?

Ha nem számoljuk a bőséges ebédet, a belépőink és az utazási költségeink fejenként mindössze 44 lejbe kerültek (10 lej a Borvízmúzeum, 30 lej a Kováts Fényképészet, és 4 lej a buszjegyek oda-vissza).

Ha az ebédet és a szejkei kávézást is beleszámoljuk, egy főre kényelmesen kihozható a nap 120–150 lej közötti összegből.

Jó turistának lenni a saját városunkban?

A válaszunk egyértelműen: igen! Rengeteg új dolgot tanultunk, fedeztünk fel, és a kisebb logisztikai bakik (működésképtelen applikációk, bezárt TourInfo, kártyaolvasó nélküli buszok) ellenére is állítjuk, hogy Székelyudvarhelyen jó turistának lenni.