Míg egy magyar oroszlán Japánban lesz sztár, Krasznahorkai hazatér. Jön a DOKLAVINA.

Egy majdnem százéves zeneszerző, aki még mindig dolgozik. Egy nő, aki édesanyja után átveszi a család összetartásának feladatát. Egy magyar gyerekkönyv, amelyből Japánban lett generációs siker. És egy Nobel-díjas író, aki visszatér a szülővárosába. Szeptember 6. és 9. között ismét jön a DOKLAVINA Székelyudvarhelyre és Székelykeresztúrra.

Ez is érdekelhet:

Simó Ibolya: Nem szeretem, amikor a rendező pszichológust játszik

Kíváncsi vagy, milyen álmokat kergetnek még hetven-nyolcvan éves székely emberek? Simó Ibolya készülő filmje ezt a kérdést járja körül.

Udvarhelyi HírportálGál Előd

Diagnózis, nem díszlet: Erdély a skanzen-esztétikán túl

Gyógyíthat-e a kamera, vagy csak sebeket tép fel? Dokumentumfilmes etika, politikai ellenszél és egy felnövéstörténet – Simó Ibolyával beszélgettünk a kanapén.

Udvarhelyi HírportálGál Előd

A dokumentumfilmek egyik nagy előnye talán éppen az, hogy olyan világokba engednek be, amelyek mellett máskülönben könnyen elmennénk. Nem feltétlenül azért, mert messze vannak tőlünk: néha éppen egy család mindennapjaiba, egy gyerekkori mesekönyv történetébe vagy egy ismerős városba kell egészen közel menni ahhoz, hogy valami mást kezdjünk látni bennük.

Az idei DOKLAVINA négy dokumentumfilmje is egészen különböző helyekre visz. Nagy Dénes kamerája Kurtág György közvetlen közelébe enged, Haragonics Sári a saját családját és benne önmagát kezdi filmezni, Visky Ábel annak jár utána, hogyan válhatott Marék Veronika egyik meséje Japánban több generáció közös élményévé, Breier Ádám pedig Krasznahorkai Lászlót kíséri vissza Gyulára.

És ahogy az elmúlt években megszokhattuk, a történetek a stáblistával sem feltétlenül érnek véget: a vetítések után a filmek rendezőivel, a Kell egy oroszlán esetében pedig Marék Veronikával is találkozhat a közönség.

Mit keres a világ zenei elitje egy budapesti padlásszobában?

Kurtág György közel százéves, kerekesszékhez kötött, és a Budapest Music Center egyik padlásszobájában él. Közben a világ egyik legjelentősebb kortárs zeneszerzője, akit a bolygó különböző pontjairól keresnek fel elismert zenészek azért, hogy együtt dolgozhassanak vele.

És itt a „dolgozni” szót tényleg komolyan kell venni.

Egy-egy mű néhány percén akár órákon át dolgoznak. A folyamat fizikailag, szakmailag és lelkileg is megterhelő lehet, és talán éppen ez adja a Kurtág-töredékek egyik legizgalmasabb kérdését: mit keres még mindig egy kész műben az az ember, akit közben már a világ egyik legnagyobb élő zeneszerzőjeként tartanak számon?

Nagy Dénes Ezüst Medve-díjas rendezőt nem egy klasszikus életrajzi film érdekelte. Több éven és több országon át követte Kurtág világát és azokat a zenészeket, akik kapcsolatba kerülnek vele: a kamera Reykjavíkig jut Víkingur Ólafsson izlandi zongorista otthonába, és Cornwallig Steven Isserlis brit csellóművész szemináriumára.

A film így legalább annyira szól az alkotással járó kételyről, megszállottságról és alázatról, mint magáról Kurtágról.

A 113 perces Kurtág-töredékek vetítése után Nagy Dénes rendezővel találkozhat a közönség.

Mi van, ha nem a családunkat kellene megjavítanunk?

Hat évvel édesanyja halála után Haragonics Sári megpróbálja egyben tartani a családját.

Van három hozzá közel álló férfi, akiknek az életében szorongást, magányt vagy önpusztító mintákat lát, és úgy érzi, valamit tennie kell. Szervez, terelget, segít – közben pedig filmezni kezdi őket.

Ezzel pedig tulajdonképpen édesanyja helyére lép. Anyja ugyanis nemcsak a család aktív, mindent kézben tartó tagja volt, hanem a nyolcvanas évek VHS-kamera-lázának lelkes résztvevője is. Sári így egyszerre örökölte meg tőle a kamerát – legalábbis átvitt értelemben – és azt az érzést, hogy mások problémáit is neki kell megoldania.

A Szia Sári! ettől válik többé egyszerű családi portrénál. A jelenben készült felvételek, régi családi videók, hangüzenetek és álmok között lassan az is kiderül, mennyire él tovább bennünk az, ahogyan a családunk korábban működött.

És talán felmerül egy kissé kellemetlen kérdés is: hol ér véget a másikról való gondoskodás, és hol kezdődik az, amikor már az ő élete helyett is mi akarunk élni?

A vetítés után Haragonics Sári rendezővel lehet beszélgetni.

Hogy lett egy magyar oroszlánból japán sztár?

Marék Veronika nevét valószínűleg jóval több magyar gyerek ismeri, mint ahányan tudnák elsőre megmondani, ki ő. Boribon, Kippkopp vagy a Kockásfülű nyúl viszont már könnyebben segíthet.

Van azonban egy másik meséje, amely egészen meglepő karriert futott be.

A Laci és az oroszlán 1965-ben jelent meg először, Japánban pedig azóta közel 700 ezer példányban kelt el. Újabb és újabb kiadásai jelennek meg, a történet pedig immár több mint fél évszázada teremt furcsa hidat Budapest és Tokió között.

Visky Ábel Kell egy oroszlán című dokumentumfilmje ebből a kérdésből indul: miért éppen ez a magyar gyerektörténet talált ennyire otthonra Japánban?

A válasz keresése közben azonban a film túl is lép egy könyv sikertörténetén. Marék Veronika és gyerekek segítségével beszél bátorságról, félelemről, segítségnyújtásról, játékról és arról, mire képes a képzelet.

A vetítés után ráadásul nemcsak Visky Ábel rendező, hanem Marék Veronika is a DOKLAVINA vendége lesz.

És ha már Marék Veronika: a fesztivál gondolt azokra is, akiknek egy hetvenperces dokumentumfilm helyett még inkább Boribon való.

Mindkét városban levetítik a Boribon című, Jurik Kristóf és M. Tóth Géza rendezte rajzfilmet is. A 74 perces összeállításban Boribon és Annipanni hétköznapi kalandjain keresztül fedezi fel a világot – erre a vetítésre pedig ingyenes a belépés.

A Nobel-díjas báró hazatér

Van az idei programban egy film, amely 2018-ban készült, de 2026-ban egészen másképp cseng a főszereplő neve, mint a bemutatásakor.

Breier Ádám A báró hazatér című filmje Krasznahorkai Lászlót kíséri vissza szülővárosába, Gyulára, a Báró Wenckheim hazatér című regény kapcsán.

A film portré, de nem klasszikus íróportré. Inkább egy olyan alkotó világába próbál belépni, akinek hosszú, hömpölygő mondatai, apokaliptikus és egyszerre groteszk univerzuma évtizedek alatt a kortárs magyar irodalom egyik legkülönösebb életművévé állt össze.

Krasznahorkai pályája közben szinte folyamatos utazás: országok, kultúrák és gondolkodásmódok között mozog, miközben újra és újra ugyanazok a nagy kérdések térnek vissza a műveiben – hatalomról és alávetettségről, hagyományról és válságról, ismétlésről és időtlenségről.

Ebben a filmben viszont az utazó író hazamegy.

A vetítés után Breier Ádám rendezővel találkozhat a közönség.

A belépő 25 lej vetítésenként, a valamennyi dokumentumfilmre érvényes DOKLAVINA-bérlet 65 lej. A Boribonvetítése ingyenes.

Székelyudvarhelyen elővételben a Stúdió Mozi pénztáránál lehet jegyet venni hétköznapokon 11 és 14, illetve 15 és 17 óra között, valamint közvetlenül a vetítések előtt. Székelykeresztúron a jegyek a vetítések előtt, a helyszínen válthatók.