Zotty falakat bontana Udvarhelyen. A saját magunk által felállítottakat.

Régóta figyelem a közösségi médiában, hogyan veszik birtokba az európai nagyvárosok utcáit a színes illusztrációk, graffitik és hatalmas tűzfalfestmények. Vagy hogy egy nagyon frissen tanult szóval mondjam: a murálok.

Nehéz is nem észrevenni őket: minden nyáron tele a feedem az épületek óriási festményei előtt pózoló ismerősökkel. Naná, hiszen ha jó az alkotás – márpedig van belőlük bőven –, akkor adott a tökéletes spot, ahogy sokan mondanánk, az ember pedig szinte automatikusan előveszi a telefonját. Biztosan ti is láttatok már hasonlókat; be is teszek ide néhány kiemelkedő darabot.

Udvarhelyen ehhez képest még mindig szokatlan, ha egy köztérre néző fal nem egyszerűen háttér, hanem maga is alkotássá válik. Sőt, ha utcai falfestésről beszélünk, hajlamosak vagyunk rögtön az éjszaka leple alatt elkészült graffitikre gondolni, és vandalizmust kiáltani.

Pedig érdemes lenne meghúzni a határt. Talán ezért is szökött ki belőlem egy hangos „végre”, amikor néhány évvel ezelőtt az Együtt-tesz mozgalom kezdeményezésére befestették az egyik Rákóczi utcai boltíves bejáró oldalát. A projektnek volt politikai éle, maga a festmény pedig nem akarta felforgatni a street art világát, de valami mégis történt: egy addig jelentéktelen falfelületre egyszer csak úgy kezdtek nézni, mint amivel lehetne kezdeni valamit.

Amikor pedig idén megláttam, hogy az Off Space Egyesület Zottyot, Tóth Zoltánt hívta meg a Kontext Fesztivál murálkészítő workshopjára, azonnal felcsillant a szemem. My kind of thing – gondoltam, és eldöntöttem, hogy egyik délelőtt benézek hozzájuk. Portálunkról is emlékezhetsz már Zottyra, a Térben rendezett kiállítása előtt hosszabb interjút is közöltünk vele. 

Kíváncsi voltam, mi kerül a Tér bejáratához vezető, az Agora Business Center melletti kapualj falára, hogyan születik meg egy ilyen munka, és egyáltalán: mit kezd egy murál egy olyan várossal, ahol még mindig külön eseménynek számít, ha valaki nem egyszínűre fest egy falat.

Csütörtökön háromnegyed tízkor veszem fel Zottyot kocsival. Rég láttam ilyen energiadúsnak és kisimultnak. „Jól vagyok, úgy feldob ez az egész” – mondja mosolyogva, miközben kipörgetünk az utcából.

A felkérés nem a semmiből jött. Zotty korábbi kiállítása után Ruszuly Ervin, a Tér megálmodója vetette fel, hogy jó lenne valamit kezdeni az egyhangú kapualjjal. Az ötlet általa Péter Nóráékhoz is eljutott, végül pedig az Off Space Egyesület által szervezett Kontext Fesztivál programjában kapott helyet egy murálkészítő workshop. 

Ervin arcáról is nehéz lenne ma letörölni a mosolyt, ott tesz-vesz közöttük, besegít, reel-videókat készít az alkotás folyamatáról a Tér közösségi médiás platformjaira. Szóval bár nem egy tömegrendezvény, nagyon jó hangulat uralkodik ma délelőtt a kapualjban.

Zotty elsőre mégsem ugrott rá a lehetőségre. Azt mondja, félt tőle, ódzkodott is, először nem igazán akarta elvállalni. Kapott azonban körülbelül két hetet gondolkodni, végül beadta a derekát. Régóta szeretett volna már nagyobb felületen dolgozni, Udvarhelyen pedig egyelőre ritka alkalom, hogy egy mindenki számára látható szürke fal tudatosan megtervezett alkotássá váljon.

A workshopra legfeljebb tízen jelentkezhettek, végül öten-hatan vágtak neki a munkának. Amikor megérkezünk, Kati egyedül vár minket. Alighogy kipakoljuk a felszerelést, már ragasztószalaggal jelöli ki azokat a vonalakat, amelyek mentén később kialakulnak a fekete kontúrok. Maszkolás – tanulok meg tőlük még egy szót. Azt mondja, próbálták ugyan előre leosztani egymás között a feladatokat, de végül mindenki csinál mindent.

Közben időről időre benéz valaki a kapualjba. Megállnak, megnézik, továbbmennek. Néhány napra mintha egy kis friss levegő költözött volna ebbe a belvárosi átjáróba: már nem lehet teljesen automatikusan elsétálni mellette.

Zotty számára pedig ennél többről is szól a munka. Nemcsak arról, hogy végre kipróbálhatja magát egy nagyobb felületen, hanem arról is, hogy lesz mit megmutatnia akkor is, amikor legközelebb már komolyabb tervekkel kopogtat.

Mert nagyobb tervek vannak.

Zotty azt mondja, már két-három éve figyeli Udvarhely falait. Olyan felületeket keres, amelyek most üresek, elhanyagoltak vagy egyszerűen csak unalmasak, pedig egy festménnyel teljesen más arcot kaphatnának. A terve az, hogy összegyűjtsenek néhány ilyet, akár konkrét látványterveket is készítsenek hozzájuk, aztán ezekkel menjenek be a városházára.

– Rengeteg felületet látok a városban, ami rondán néz ki, és fel lehetne dobni – mondja.

A Kontext-es fal erre most jó referencia lehet. Ráadásul a festmény nem egy korábban elkészített terv, amelynek véletlenül itt találtak helyet: Zotty direkt erre a kapualjra találta ki, a tulajdonosok kérésére csupán a színeket kellett módosítania, hogy azok találjanak a hely arculatához.

Az alkotás a Kontext alapgondolatából indult ki. Abból, hogy embereket hozzon össze, hogy beszéljenek egymással, megosszák egymással a tudásukat és egyszerűen együtt legyenek, kiszabaduljanak a bezártságukból. Az első tervét végül elvetette, helyette egy ketrecbe zárt figura került a falra, aki a szabadon mozgó, táncoló alakok felé vágyakozik. A táncoló figurák – magyarázza – tulajdonképpen bárkik lehetünk: a fesztivál résztvevői, a workshopon dolgozók, mi.

A fal adottságait is beépítette a képbe. A figurák nem egyszerűen rákerülnek a felületre: egy kéz átnyúl rajta, az alakok pedig mintha áttörnék a köréjük húzott határokat. A bezárt figura bent marad, miközben a többiek már odakint, a Kontext  körül mozognak.

Egy ideig nézem, aztán megjegyzem Zottynak, hogy én ebbe a ketrecbe valahogy őt is belelátom.

Nem tiltakozik.

– Igen, magamból indultam ki, ez tény.

Amikor visszakérdezek, hogy akkor valamennyire őt is „kinyitotta-e” ez a Kontext, elmosolyodik.

– Igen. Abszolút.

Talán ezért is beszél annyi lendülettel arról, mi jöhet ezután. Már egy ennél jóval nagyobb, magántulajdonban lévő udvari fal megfestésére is kapott felkérést, de ennél jobban izgatja az, hogy mi történhetne a város közös tereivel. A Kontext fala ebből a szempontból neki nemcsak egy elkészült munka, hanem bizonyíték is: tessék, ilyet is lehet.