Milyen kerülővel jutnak el a székely kölykök Erdélybe? És hogy jön ide a GTA?

Különleges nap a mai: október 8-án, csütörtökön új dallal és videóklippel jelentkezik a doncs. Mielőtt azonban mindenki rávetné magát a play gombra, ahogy illik, még a megjelenés előtt leültünk egy kávéra Lukács Szilivel, a zenekar frontemberével.

S ha már ott voltunk, nemcsak az új dalról beszéltünk, hanem arról a nyárról is, amelyet ők továbbra is a zenekar „nulladik évének” neveznek. Arról, hogyan jutottak el magyarországi fesztiválokra, miért érzik nyitottabbnak az ottani közönséget, miért lehet szüksége egy erdélyi zenekarnak magyarországi visszaigazolásra ahhoz, hogy itthon is komolyabban vegyék, miért mondanak nemet bizonyos fellépésekre. Az is kiderült, miért váltottak tagot, és milyen lemezen dolgoznak most.

Szóval nulladik évhez képest elég sok minden belefért – és még annak a lassú megtanulása is, hogy egy zenekarnak nemcsak azt kell eldöntenie, hova akar eljutni, hanem azt is, hova nem akar elmenni.

– Furcsa, hogy az első év ennyire erős lett – mondja Szili, aki szerint jövőre ezt még jó lenne meg is duplázni.

Öt dal s már úgy néz ki, mintha lenne egy zenekarod

A nyár sikere azért nem egészen a véletlen műve volt. Az év elején kifejezetten azért pörgették fel a megjelenéseket, hogy mire a fesztiválszervezőket keresni kezdik, ne két dallal kelljen bizonygatniuk, hogy egyébként létezik mögöttük egy teljes koncertműsor is.

– Tudtuk, hogy két számmal valószínűleg kevesebben állnak szóba velünk. Ha azt mondod, van két dalod, arra könnyű azt mondani, hogy jó, de mi van még? Ezért kiadtuk azt a három dalt is. Ha már öt szám ott van, elhiszik, hogy van egy teljes műsorod, és nem kell magyarázkodni.

Aztán elkezdődött az üzenetküldés. Fesztiváloknak, szervezőknek, kluboknak. Ahogy Szili fogalmaz, „bombáztak mindenkit”. És néhány ajtó ki is nyílt.

A Fishing on Orfűt külön is kiemeli. Ott ráadásul nemcsak az jelentett visszaigazolást, hogy bekerültek a programba, hanem az is, ahogyan a közönség reagált rájuk.

– Meglepően nyitottak. Másképp szórakoznak zenére. Hozzá vannak szokva ahhoz, hogy vannak körülöttük koncertek, sok zenekart látnak, tudnak válogatni. Fishingen például a legchillesebb dalunknál is ment a pogó. Néztünk, hogy mi a f*sz történik.

A Campuson is játszottak Debrecenben, ahol korábban a Made in Debrecen programján már találkozhatott velük a közönség. Szili szerint ott is érezhető volt, hogy vannak, akik már ismerték a dalaikat.

És közben történt valami más is: Magyarországon nemcsak a közönség, hanem a zenei közeg is elkezdett figyelni rájuk.

– Bárkinél kopogtattunk, aránylag pozitív volt a visszajelzés. Biztos az is benne van, hogy valamennyire kuriózum: megjöttek a székely kölykök, és hangos, szókimondó zenét játszanak.

Előbb Magyarország, aztán Erdély?

Innen jutunk el ahhoz a kérdéshez, hogyan lehet ma Erdélyből eljutni az erdélyi fesztiválokra. Elsőre abszurdnak hangzik, de Szili szerint sokszor úgy tűnik, hogy egy helyi zenekarnak előbb Magyarországon kell valamiféle visszaigazolást szereznie.

– Az erdélyi fesztivál-lineupok nagyrészt a magyarországiból tevődnek össze. Sok helyen ugyanazokat a neveket látod. Nem tudom, innen hogy lehet csak úgy eljutni ezekre a fesztiválokra. Valószínűleg kell az a visszaigazolás Magyarországról.

Szili úgy érzi, a doncs. esetében legalábbis részben ez történt: miután a magyarországi fesztiválokon elkezdett látszani a nevük, Erdélyben is több figyelmet kaptak.

Persze ennek van egy másik oldala is. Magyarországon az, hogy erdélyiek, valamennyire különlegessé teszi őket. Egy zeneipari szereplő például Szili szerint azt fejtegette róluk, hogy talán éppen abból fakad a zenekar szövegvilága és hangja, hogy nem ugyanabból a közegből érkeznek, és nem ugyanazokat a lehetőségeket kapják meg, mint egy budapesti zenekar.

– Lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem. De az érdekes, hogy egy magyarországi ember már így asszociál ránk. Hogy valami abból, ahogy szólunk vagy amiről írunk, összefügg azzal, hogy innen jövünk.

Erdélyben közben egy másfajta problémával is találkoztak.

Egy induló helyi zenekarral kapcsolatban még mindig erős az az elvárás, hogy örüljön minden fellépésnek. Ha pedig valamire nemet mond, azt könnyű nagyképűségként értelmezni.

– Érezzük azt, hogy a szervezőknek néha furcsa, ha egy erdélyi zenekar nem vállal el valamit. Nem rosszindulatból, csak egyszerűen nem ez a megszokott. Ha visszamondasz egy rendezvényt, könnyen az lesz belőle, hogy mit képzelsz magadról.

A doncs. viszont tudatosan próbálja megválasztani, milyen eseményeken akar jelen lenni. Nem azért, mert bizonyos színpadokat „rangon alulinak” tartanának, hanem mert Szili szerint nagyon nem mindegy, milyen közeghez társítják a zenekart. Ezért egy-egy meghívás elfogadása helyett inkább saját bulit csinálnak, abba pedig belepakolják a munkát s az energiát.

Ez az egyik olyan pont, ahol látszik, hogy a doncs.-ot nem pusztán dalok sorozataként kezelik. A zenekar körül ugyanúgy tudatosan épül a vizuális világ, a kommunikáció és az, hogy milyen helyzetekben jelennek meg.

Egy régi dal, GTA Romania és a közösség

Az október 8-án megjelenő új dal sem teljesen új történet. Szili szerint még abból az időszakból maradt velük, amikor Szőkével a Disorderben játszottak: az egyik utolsó olyan szám volt, amelynek az alapjai még akkor születtek meg. Azóta többször átalakították, mostanra jutottak el oda, hogy végleges formában is kiadják.

A hozzá készült videóklip vizuális világának egyik kiindulópontja a GTA Romania. Kérdezem, van-e valami köze ennek a GTA VI novemberi megjelenésének, az ekörül kialakult hype máris óriásira csapó hullámait akarják-e meglovagolni. Az is benne van, de inkább, ahogy ő fogalmaz:

– Nekem csak simán nagyon tetszett. Gyerekkorom része volt, és szerintem itt a környéken sok más embernek is.

A klipben próbatermi jelenetek is helyet kaptak, ezekhez pedig olyan embereket hívtak el, akik követik a zenekart. Szili a „rajongó” szót nem különösebben szereti, a közösségi részt viszont fontosnak tartotta. Meg akarták mutatni, hogy a zenéjükhöz a körülöttük, a velük mozgó közeg is ugyanúgy hozzátartozik.

„Ha már belerakjuk az energiát, jusson is el az emberekhez”

Az új dal kommunikációját sem a megjelenés napján kezdték el. Hetekkel korábban elindultak a rövid videók az október 8-i dátummal, és hát az sem teljesen véletlen, hogy Szilinek éppen a megjelenés előtt támadt kedve kávézni.

Szerencséjére engem sem nehéz rávenni arra, hogy napirendre kerüljek velük. Egyrészt csak simán a zenéjükért, a személyiségükért, másrészt, mert kevés udvarhelyi zenekarnak sikerült az utóbbi időben ennyire láthatóan bekerülnie a magyar alterzenei körforgásba.

Szili ezen a ponton meglehetősen pragmatikusan beszél arról, amit sok zenekar hajlamos valamiféle kellemetlen mellékes feladatként kezelni: a marketingről.

– Van egy videóklip, amibe belerakjuk az időt és az energiát. Van egy dal, amibe szintén. Nyilván az a cél, hogy ezt minél többen lássák. Ha nem alapozod meg a megjelenést, akkor valamennyire elveszed a saját munkádtól annak a lehetőségét, hogy eljusson az emberekhez.

A zenekar közösségi felületeit és promócióját továbbra is nagyrészt saját maguk kezelik. Külső embert egyelőre nem akarnak ráengedni mindenre, mert Szili szerint az ilyen tartalmaknál különösen hamar kiderül, ha valami nem a zenekar saját hangján szól.

Tagcsere: „jobb most meglépni”

A doncs.-ot jelenleg Lukács Szili, Szőke Péter és László Péter alkotja, a basszusgitárosi helyre pedig még keresik a végleges embert. A nyár ugyanis nemcsak koncerteket hozott: a szezon végén Sima Örs basszusgitárostól is elköszönt a zenekar.

Szili óvatosan beszél, láthatóan nem szeretné, ha a történetből bulváros szakítás lenne.

– Zeneileg és attitűdben sem teljesen ugyanazt kerestük. Ha végignyomsz együtt egy szezont, rengeteg időt töltesz a másikkal, és kijönnek azok a különbségek, amelyek az elején nem feltétlenül látszanak. Úgy éreztük, jobb ezt most meglépni, mint a következő szezon közepén.

Hangsúlyozza: nem arról volt szó, hogy az egykori tag zeneileg ne lett volna elég jó.

– Nagyon tehetséges. Nem a tudása miatt kellett elengedni, és ettől az egész döntés nehezebb is volt.

A helyére a beszélgetésünkkor még nem volt végleges ember. Mint mondja Szili, éppen az első szezon, ez az úgymond nulladik év segített abban, hogy most már pontosabban tudják, kit keresnek. És lőn, a cikk megjelenése előtt egy nappal újra beszélgetve a frontemberrel, már úgy tűnik, megvan a keresett zenekari tag, ezt nem sokára be is jelentik a közösségi oldalaikon.

– Nekünk is kellett ez az idő, hogy kiderüljön, kinek mi a szerepe a zenekarban, kinek mire van szüksége. Így már egy új embernek is sokkal tisztábban tudjuk elmondani, hogy mit várunk tőle, és ő is el tudja mondani, mire van szüksége ahhoz, hogy jól működjön ebben.

A következő lépcső: nagylemez

Közben már készül a következő nagyobb dobás is. Egy nagylemez.

A most megjelent dal ezen nem lesz rajta. Különálló anyagként tekintenek rá, részben azért is, mert még abból a korábbi korszakból maradt velük, amelyből mostanra végleg továbbléptek, míg a készülő album ezzel szemben már egyértelműen a zenekar következő időszakáról szól.

– Minél diverzebben szeretnénk megmutatni, hogy mire vagyunk képesek. Az alapmag nyilván megmarad, de műfajilag is szeretnénk többfelé menni. Olyan lemezt akarunk, ami elég hangos és elég különleges ahhoz, hogy még jobban felhívja ránk a figyelmet.

Határidőt viszont nem mond. Szándékosan. Az év eleji kislemeznél még konkrét cél volt, hogy a fesztiválszezon előtt elegendő megjelent daluk legyen. A nagylemeznél ezt a nyomást már szeretnék elkerülni.

– Minél hamarabb akarjuk, de nem akarunk rá dátumot mondani. Nagylemezt még sosem csináltunk, azt sem tudjuk pontosan, mennyi idő kell hozzá.

Demószinten nagyjából az anyag fele már megvan, közben pedig rengeteg ötletet dobnak ki.

– K*rva termékenyek vagyunk. Már ehhez a lemezhez is volt vagy hat dal, amit elvetettünk. Minél többet írsz, annál könnyebben felismered azt is, hogy mi az, ami egyszerűen szar.

A felvételeknél más producerrel is szeretnének dolgozni, és vendégelőadókban is gondolkodnak. Szili szerint azonban egy dologhoz ragaszkodnak: az alapötletnek tőlük kell érkeznie.

– Nem azt akarjuk, hogy valaki odajöjjön és csináljon belőlünk valamit. Mi hozzuk az alapot, és valaki lépjen be úgy, hogy abból együtt csinálunk valami k*rva jót.

Talán ez foglalja össze a legjobban azt is, hol tart most a doncs.

Még keresik, pontosan mi lesz ebből az egészből, közben viszont egyre határozottabban tudják, mi az, amit nem akarnak.