A jövő Győrben épül! A jövő Győrben épül?
Az ETO győzelmét nem igazán veszélyeztett senki, sőt, jövőre is kinéz nekik a győzelem. De mennyire jó ez a magyar kézilabdának?
Nem olcsó mulatság gyereknapra kiruccanni Budapestre, megvenni az egész család számára a belépőket, épp ezért a női kézilabda Bajnokok Ligája négyesdöntőjén különösen örömteli volt megannyi udvarhelyivel találkozni. Olyan kézilabdaszeretőkkel, akik itt vigasztalódtak az otthoni gyászos hangulat miatt.
Most is ott voltak azok az udvarhelyi törzsvendégek, akikkel mind a 11 alkalommal – amikor Budapesten szervezték a torna végjátékát – találkoztam, voltak, akikre számítottam, de olyanok is, akikre egyáltalán nem, épp ezért volt nagyobb a viszontlátás öröme.
Mert a budapesti négyesdöntő összehozza a kézilabda barátokat a világ minden tájáról, például vasárnap délutánra már Kiss Virág is beesett a csarnokba széles mosolyával, miután Bazinban tornagyőzelmet ünnepelt a 3x3-as női kosárlabda válogatottal.
A hétvége végeztével azonban voltak, akik kevésbé mosolygósan távoztak, így Olivier Krumbholz, aki decemberben állt fel a francia női kézilabda válogatott kispadjáról. Eredményes kapitánysága végén épp a magyarok elleni elvesztett bronzcsata volt a búcsúmeccse decemberben, ezúttal szűkebb pátriája, a Metz csődölt be a kisdöntőben, immár sorozatban másodszor.
Szóval ott voltak a sportág prominens személyiségei, mégis mi hiányzott?
Csak a hangulatban lehet hiányérzetünk, hisz hiányzott legalább egy, olyan tradíciókkal is rendelkező klub, amelyiket szenvedélyes szurkolótábora is elkísérte volna. Emlékezhetünk, milyen volt, amikor buszokkal megérkeztek a másik csarnokba a Vardar Szkopje, a Buducsnoszt Podgorica, vagy épp a CSM Bukarest szurkolói, illetve két éve már ebbe a csarnokba, az MVM Dome-ba a fradisták.
Mert ahhoz képest most tényleg gyereknapi zsúr volt, noha a zöld-fehér és a sárga-kék táborra nem lehet panasz. A két dán csapat elkísérő tábor inkább nyugdíjas klubokra hasonlított, tapsikálásban jeleskedtek csak.
Igaz, szombaton a dán Team Esbjerg piroskái lelkesen bele dudáltak a meccs utáni magyar himnuszba, majd csodálkoztak, miért kapnak sört a nyakukba. Vasárnap a finálé 12. percében kiment közéjük a BL sorozat gólkirálynője, Henny Reistad, épp a félidő végéig osztogatta a puszikat, autogramokat és mosolygott a szelfikhez, szóval a ragaszkodásuk meg van, de na…
Vasárnap a döntő előtt Kovács Áron ceremóniamester beharangozta, hogy következik az első bálozó Odense csapathimnusza, lássuk, hogy tombolnak szurkolóik, de a bejátszott Volbeat dal ritmusát nem igazán találták el, cserébe lelkesen lengették a kis zászlóikat.
Pedig nem kis sikersztori az övék, hisz először jutottak be a legjobbak közé, leginkább annak köszönhetően, hogy a Fradi kiverte magát a negyeddöntőben. Az sem mellékes, hogy a csapat kispadján az az Ole Gustav Gjekstad ül, aki négyesdöntő specialista, hisz korábban háromszor diadalmaskodott már a pesti finálékban a Vipers trénereként, legutóbbi sikerénél mi is ott voltunk. Az edző épp ezzel a két meccsel búcsúzott csapatától, mert ősztől már a norvég válogatottat irányítja.
Kicsit tartottam is tőle, nehogy a férfiak kölni négyes döntőjéhez hasonlóan itt is a legesélytelenebb csapat, az underdog szállítja a legnagyobb meglepetést. Szombaton igazolták is eme félelmemet, ugyanis az egész szezonban verhetetlen Metz hiába vezetett az elődöntő második félidejének elején már hét góllal is, a télen a csődbe ment Viperstől megszerzett Katrin Lunde beállt és megállította az addig menetelő franciákat. Mondhatjuk azt is, hogy a legmagyarabb csapat – a Metzben három magyar kézilabdázó játszik – elmagyarkodta az előnyét.
Pedig tettek hozzá a „lányaink” a meccshez rendesen, Vámos Petra harcolta ki a legtöbb emberelőnyt és osztogatta a gólpasszokat – a labdákat is el, de csak az nem hibázik, aki nem vállal semmit –, Jacques Emma (Szabó Melinda lánya, aki ősztől már Esztergomban fog játszani) kezdőként kapott szerepet és zsákszámra dobta a gólokat. Szöllősi-Schatzl Nadine kevesebb lehetőséget kapott, Szemerey Zsófi pedig hétméteresekre állt be és védett is azokból. Mint utólag tudjuk, ez sem volt elég.
És ha már Katerine Lundét említettem az előbb, a női kézilabdázás Tina Turnere 45 évesen is elnyűhetetlen. Akkor mutatkozott be a norvég válogatottban, amikor Jacques még meg sem született (hogy aztán édesanyja egy évvel később épp a magyarok ellen világbajnokságot nyerjen a francia válogatottban) és akkor lett először világbajnok, amikor a franciák legnagyobb reménysége, Léna Grandveau épp született.
Kislánya pedig a csarnok közlekedőin labdázott egész nap, ha volt, aki rúgja neki, akkor előszeretettel védte a lövéseket, ha egyedül maradt, falazott, egyet jobbal, egyet ballal… Közbe-közbe felnézett a képernyőre, ha épp édesanyját ünnepelték és ő is teátrálisan öklözött a levegőbe. Meggyőződésem, hogy szűk tucatnyi év után már őt is a 40x20-as nagyszínpadon látjuk.
A jövő Győrben épül?
A Győr újabb BL-diadalát nem igazán veszélyeztették a vetélytársak, svéd edzőjük, Per Johansson tavaszi kijelentése, miszerint triplázni szeretne a BL-ben, nem tűnik irreálisnak, hisz hozzáértő stábot gyűjtött maga köré, Uros Bregar másodedző úgy összerakta a védekezésüket, mint anno mi az „adjkirálykatonázásban”, a csapat puttonya pedig feneketlen zsák, szóval jövőre is kinéz nekik a győzelem.
Hogy mennyire jó ez a magyar kézilabdának? A Rába parti város és a Széchenyi egyetem szlogenjét a mezük gallérján viselik, miszerint „a jövő Győrben épül”, de nézzük csak meg jobban ezt a kijelentést.
A következő Görbicz Anitának kikiáltott Pál Tamara, a tehetséges irányító háromszoros BL-győztes, húsz évesen az NB1 gólkirálynője volt – igaz, már az MTK-játékosként –, de ezen a hétvégén mégsem a Népligetben, hanem a román élvonalban maradásért játszott a Slatina mezében. Említhetjük Háfra Noémi esetét is, aki a Fradiban már-már világsztárrá nőtte ki magát, átcsábították a Rába partjára, ott pedig két négyesdöntőt üldögélt végig a padon, megjárta a poklot és féltucatnyi csapatot, most épp Mosonmagyaróváron szedegeti össze kiskanállal az önbizalmát. Nem a legfényesebb jövőkép a győri utánpótlásban épülő jövőnek!
Főleg azok után, hogy U18-as korosztályban még a négyes döntőbe sem jutottak be. És az sem a magyar kézilabdát segíti, hogy most már a Ferencváros is ezt majmolja. A csapatbuszukat kormányzó politikus addig tekerte jobbra a kormányt, hogy betévedtek abba a szűk zsákutcába, ahol nehéz megfordulni, ráadásul a Veszprém busza is ott van, kíváncsi vagyok, melyik sofőr találja meg hamarabb a rükvercet.
Addig is ősszel már az Elek Gábor által irányított Esztergomnak szurkolhatunk a nemzetközi porondon, ha magyar kézilabdát szeretnénk látni, élvezni!
KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:
Gál Előd
Gál Előd
Gál Előd
Az uh.ro azért működik, mert van néhány hozzád hasonló szabadságszerető ember Erdélyben, akinek fontos a szabad sajtó. Ezért arra kérünk, ha megengedheted magadnak, akkor legyél te is az előfizetőnk.
