Parajd: papíron nincs veszély, a gyakorlatban zajlik az evakuálás
A bánya recseg, a kommunikáció csúszik, és lassan már mindenki kompetens, de senki sem felelős.
Amikor nekifogtam az anyag megírásának, akkor még csak a május 31-i eseményekről szerettem volna egy beszámolót írni.
Viszont a hétvége gyors történései felülírták az eredeti tervet, így az anyag kibővült a különböző intézkedések és megszólalások kronologikus sorrendben történő áttekintésével, amelyek alapján tisztább képet kaphatunk arról, hogy mi is történt az elmúlt napokban Parajdon.
Mint arról korábban is beszámoltunk, május 29-én a kultúrházban Antal Lóránt RMDSZ-es szenátor, valamint Nyágrus László, Parajd polgármesterének jelenlétében előrehozott lakossági fórumot tartottak a helyi vállalkozók, civilek és lakosok tájékoztatásának érdekében.
Az akkori találkozón egy felszólaló a következőként fogalmazott:
Tekintettel arra, hogy itt órák óta arról folyik a beszélgetés, hogy mi hogyan és milyen módon tudott elcsúszni, és mind oda lyukadunk ki, hogy a kommunikációs gátak megannyi sorozata az, ami itt az egész jelenlegi helyzetet gyakorlatilag ellehetetlenítette. Lesz-e egyetlen egy olyan beszélgetés, amikor önök, mint a politikum, a mi képviselőink, valamint a sóbánya vezetősége – mint helyi képviselők, mint helyi vezetők (igazgató, műszaki igazgató, befektetési igazgató, akárki), továbbá a S.N.S. és a romániai vízügy, és minden más kompetens, érintett személy, akinek valahol is meg kell jelennie az aláírásával és beleegyezésével bármilyen további folyamatban – egyszerre, egy helyen, együtt, egy asztalnál leül, és egy végső konklúzióval tudnak távozni?
Antal a fórumon azt ígérte: legkésőbb június 1-ig megszervezik a kért találkozót és mint tudjuk: az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. És hát tessék, lássék, május 31-én, alig két nap leforgása alatt, egymás után érkeztek a különböző képviselők, miniszterek és intézményvezetők Parajdra.
És ahogyan sokan közülük a felszólalásaik elején is elmondták: sajnos, hogy egy ilyen helyzetben kell először találkoznunk.
De ha már egy helyre gyűlt az összes kompetens személy, a helyiek ismételten kérdésekkel fordultak a vezetőkhöz, hátha sikerül bármennyire is átláthatóbbá tenni a kialakult helyzetet.
A május 29-i ígéret ha úgy nézzük teljesült, legalább is részben biztos – azonban, az, hogy a nap végére született-e bármiféle közös, végső konklúzió, és hogy az ott megígértekből eddig mi látszik teljesülni, azt majd kicsit később.
De pontosan mi is történt a facebook feedeket ellepő nyilatkozatrengetegen túl?
- Nicușor Dan cáfolta a parajdi bányageológus által pénteken közzétett beomlási veszélyt, valamint azt, hogy létezne a bizonyos magas kockázatú zóna
- Tánczos Barna szerint a kultúrházban összegyűltek mind tudják, hogy ki a felelős
- A beomlást követően szerződéseket írattak alá a bányászokkal, akik aláírásukkal 2026-ig lemondanak az esetlegesen járó végkielégitésről.
- A Salrom igazgatója szerint nem volt titoktartási kötelezettség, a bányászok és a bánya további munkatársai szabadon beszélhettek volna (félreértés ne essék, nem a sajtóval, csak úgy egymással, maguk közt).
- Az eddigi 0 kommunikáció innentől napi, vagy legalább is heti több posztra vált át
- A szombati fórumot, a rá következő nap kilakoltatás, mobilgát építés, homokzsákolás és újabb miniszteri és vezetői nyilatkozatok követték, hisz lyukak kezdtek megjelenni a Dózsa-bánya környékén.
Eddig szakvéleményekre vártunk. Most hogy vannak, megcáfoljuk.
Még mielőtt rögtön felpörögnek az események, hadd ugorjak vissza egy napot, május 30-ra, amikor is Kovács Szilamér, a parajdi sóbánya geológusa a következő Facebook bejegyzést teszi közzé:
„A tegnap este a székelyföldi geológus kollégákkal konzultálva (Márton István, Serfőző Antal, András Eduárd, Deák Ferenc, Silye Lóránd), valamint a parajdi bányász kollégákkal történt délelőtti egyeztetések nyomán (a polgármester és a marosi vízügy is jelen volt!) három kockázati övezetet jelöltem ki” – majd folytatja a zónák ismertetésével, amelyeket vörös, narancs és sárga színekre osztanak fel.
Rá egy napra, május 31-én a helyszínre érkeznek a különböző miniszterek és a sóbánya munkálatokban érintett intézmények vezetői.
Nicușor Dan, románia elnöke, a helyszínre érkezést követően elsőként csak a sajtónak ad tájékoztatást, majd a kultúrházba vonulva, helyi fórum keretében a helyiek kérdéseire is válaszol.
A találkozó során elhangoznak a bánya környékén élők aggodalmai az esetleges beomlást illetően, viszont ezen kérdésekre/félelmekre több helyről is az a megnyugtató válasz érkezik: egyelőre nem kell omlásveszélyről beszélni.
Nicușor Dan többek között azt is kiemelte, hogy nincs magas kockázati zóna.
A fórumot követően Kovács Szilamért késő este érem el, akivel ismertetem a fórumon elhangzottakat, majd arra kérem, mondja el meglátásait, illetve szolgáltasson bármiféle esetleges egyéb információt, módszert, amelyeket a zónák kijelölésekor figyelembe vettek.
A bányageológus a következő választ adja:
„Nos, ez a magas kockázat relatív fogalom… a kijelölt zónák én szerintem állnak, a bekövetkezés valószínűségéről lehet beszélni. Magas kockázati zóna civilek számára nincs, munkálatok számára igen. Szóval fontos a kontextus. Péntek háromkor még az volt a helyzet amit én írtam és azt mindenki aláírta, utána meggondolhatták magukat. A titkárnő Bukarest embere, neki mintha nem tetszett volna. Szóval nem tudom utólag mi történt.”
Rákérdek, hogy kiket takar az a mindenki, akik aláírták ezt a közleményt. A bejegyzésben felsorolt emberek? Esetleg a Salrom is láttamozta?
Erre már rövidebb választ kapok, és mielőtt kijelentené, hogy a továbbiakban nem kíván nyilatkozni, még elmondja:
