Miért futja többre a román többségű községeknek Hargita megyében?

Hargita megye 67 önkormányzatából mindössze három képes saját bevételeiből fedezni a teljes működési költségét – derül ki a 2025-ös adatok alapján készített elemzésünkből. Térképeken mutatjuk meg, hogy miből gazdálkodnak a települések, mekkora az adóbeszedési hatékonyságuk és mennyit fordítanak fejlesztésekre. Azt is szimuláltuk, hogy mekkora megtakarítást jelentene a kisebb önkormányzatok összevonása.

A Bolojan-kormány kommunikációjában közigazgatási reformként hirdetett intézkedésekkel jelentős összegeket lehet ugyan megtakarítani, de kritikusai szerint az előirányzott létszámleépítések nem jelentenek valódi reformot.

A probléma gyökere ugyanis az, hogy a romániai önkormányzatok háromnegyede nem önfenntartó, és a működtetésük évente jelentős forrásokat emészt fel az amúgy is szűkös országos költségvetésből. A közigazgatási egységek észszerű összevonásával lehetne ténylegesen spórolni – vélik a szakemberek.

Országosan 75 milliárd lej a hiány

Utóbbiak közé tartozik Cosette Chichirău közgazdász-politikus is. A iași-i helyi tanácsos a napokban egy interaktív térképet tett közzé, hogy közérthető, ellenőrizhető településszintű adatokkal tegye láthatóvá a romániai helyi közigazgatás szerinte fenntarthatatlan működését.

A Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) volt parlamenti képviselője a kezdeményezéséről a G4mediának elmondta, hogy a közigazgatási reformról évek óta beszélnek a politikusok, de tényleges területi-adminisztratív átszervezés nem történt. Ezért a térkép közzétételével kifejezetten a közvélemény tájékoztatása és a nyomásgyakorlás volt a célja. 

A térkép azt mutatja meg az Országos Adóhatóság (ANAF) tavalyi adatai alapján, hogy saját bevételeikhez képest mennyit költöttek tavaly az önkormányzatok működésre és fejlesztésre.

Segítségével egy kattintással láthatóvá válik, hogy egy adott önkormányzatnak – a hozzá tartozó településekkel együtt – hány lakosa van, mekkora a területe, mennyi saját bevétele és milyen kiadásai voltak. Egy másik kattintással megtekinthető az 5000 fő alatti önkormányzatok összevonásával létrehozható közigazgatási egységek térképe. A szimuláció azt is szemlélteti, hogy mekkora megtakarítást eredményezne ez a modell.

Az adatokból ránézésre kiderül, hogy Romániában sok olyan önkormányzat van, amelyek saját bevétele még a polgármesteri hivatal alkalmazottainak bérét sem fedezi, ezért központi finanszírozás nélkül ellehetetlenülne a működésük.

Az országos szintű becslések szerint a körülbelül 3200 romániai városnak és községnek évente mintegy 125 milliárd lejes kiadása van, miközben saját bevételük nagyjából 50 milliárd lej, a különbséget pedig más forrásokból, elsősorban az állami költségvetésből pótolják.

Chichirău fő érve az összevonások mellett az, hogy több kisebb önkormányzat helyett egyetlen apparátus működtetése olcsóbb lenne. Egy példát is említett: négy Neamț megyei község összevonása 37 millió lejes megtakarítást jelentene. Ezt azzal magyarázza, hogy nem hatékony külön-külön könyvelést, adminisztrációt és hivatali szolgáltatásokat fenntartani az 1000-2000 lakosú településeken. Ugyanazokat a feladatokat nagyobb lakosságszám mellett kevesebb párhuzamos apparátussal is el lehetne látni.

A helyi tanácsos másik érve az, hogy a kisebb önkormányzatok fejlesztési szempontból is hátrányban vannak. Egy 1000-3000 lakosú községnek kevés esélye van nagy összegű európai támogatásokat elnyerni, mert ehhez nagyobb adminisztratív kapacitásra van szükség. Emellett a befektetőket azok a települések vonzzák, ahol van közúti infrastruktúra, munkaerő és működőképes helyi gazdasági környezet. Nem beszélve arról, hogy a népességfogyás miatt számos önkormányzatot egyre kevesebb adófizető pénzéből kell eltartani. 

Hargita megyének három önfenntartó helyi önkormányzata van

Cosette Chichirău adatvizualizációjából kiindulva arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire tudta tavaly saját bevételeiből fedezni a működését Hargita megye 67 önkormányzata, ezért elkészítettük a megye közigazgatási egységeinek önfinanszírozási képességét szemléltető térképet. 

A következő adatokkal számoltunk:

• a 2021-es népszámláláskor mért lakosság és a terület; 
• saját bevétel: helyi adók, illetékek, bírságok, bérleti és koncessziós díjak, valamint a jövedelemadó helyben maradó része, a 2025-ös költségvetés-végrehajtási adatok alapján;
• hivatali személyzet bérköltsége: a polgármesteri hivatal alkalmazottainak bérére és bérjellegű juttatásaira fordított összeg;
• összes alkalmazott bérköltsége: a hivatali dolgozók mellett az önkormányzathoz tartozó intézmények és szolgáltatók alkalmazottainak bérét is tartalmazza;
• nem bérjellegű kiadások: rezsi, üzemanyag, karbantartás, szolgáltatások, irodaszerek és más dologi költségek;
• teljes működési költség: az összes bérköltség és a nem bérjellegű kiadások együtt;
• önfinanszírozási képesség: azt mutatja meg, hogy az önkormányzat saját bevétele a teljes működési költségének hány százalékát fedezi;
• működési egyenleg: a saját bevétel és a teljes működési költség különbsége;
• fejlesztési/beruházási kiadás: származhat saját forrásból, állami támogatásból, uniós pénzből, helyreállítási forrásokból vagy hitelből is.

Az önkormányzatok saját bevételéhez nem számoltuk hozzá az áfából vagy a személyi jövedelemadó központi költségvetésben maradó részéből visszaosztott úgynevezett kiegyenlítő támogatásokat, illetve a kormánytól és megyei tanácstól érkező célzott támogatásokat, mert ezek külső források.

Az országos térképtől annyiban tértünk el, hogy a működési egyenleg kiszámításakor nem vettük figyelembe a fejlesztési kiadásokat. Utóbbiakat ugyanis az önkormányzatok számos esetben száz százalékban szintén külső forrásokból fedezik, amelyek nem befolyásolják az önfinanszírozási képességüket.

Az adatokból kiderül, hogy tavaly Hargita megye 67 helyi önkormányzata közül mindössze három, azaz 4,5 százalék volt képes saját bevételeiből fedezni a teljes működési költségét. A többség, 36 önkormányzat – 53,7 százalék – az összes alkalmazott bérét ugyan ki tudta gazdálkodni saját bevételeiből, de a teljes működését már nem; 25 önkormányzat csak a hivatali személyzet bérét tudta fedezni, három pedig még azt sem. 

Cosette Chichirău összesítése szerint Romániában 111 önfenntartó helyi önkormányzat (a 3186 közigazgatási egység 3,5 százaléka) működött a múlt évben, tehát a Hargita megyei 4,5 százalékos arány valamivel meghaladja az országos átlagot. Az alaphelyzeten azonban ez nem változtat: a megyei és az országos adatok egyaránt azt mutatják, hogy az önfenntartó helyi önkormányzatok aránya elenyésző.

A saját bevételek szerinti Hargita megyei rangsort vizsgálva szembetűnő, hogy az első öt helyi önkormányzatból négy nem magyar többségű: Sármáson 79,2 százalék, Bélboron 92,7 százalék, Gyergyótölgyesen 70,6 százalék, Gyergyóhollón 79,5 százalék a román nemzetiségűek aránya a 2021-es népszámlálás adatai szerint.

Figyelemreméltó az is, hogy a lista utolsó öt helyére kizárólag városok kerültek: Balánbánya, Maroshévíz, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós és Székelyudvarhely.

Első látásra kézenfekvőnek tűnik az a magyarázat, hogy az önkormányzatok gazdálkodása összefügg a lakosság nemzetiségi összetételével. Ám ennek máris ellentmond, hogy a rangsor élén egy 70 százalékban magyarok lakta közigazgatási egység, Borszék áll, miközben a román többségű Maroshévíz a lista végén szerepel, mert jelentős saját bevételei ellenére deficitesen működik. Azt a magyarázatot pedig, hogy a román állam támogatása áll a háttérben, nagyrészt kizártuk azzal, hogy az önkormányzatok gazdálkodásának elemzésekor a külső forrásokat – így a közvetlen kormányzati segítséget – nem vettük figyelembe.

A jelenség vélhetően mélyebb elemzést igényel. Ebben a cikkben csak arra szorítkoztunk, hogy megvizsgáltuk a rangsor első öt, illetve utolsó öt helyén szereplő önkormányzatok saját bevételeinek szerkezetét. Az adatok azt mutatják, hogy az élenjáró közigazgatási egységek kiugróan magas – átlagban 38 százalékos – arányban támaszkodnak sajátos, helyhez kötött forrásokra, például községi legelők koncessziójára, bérleti díjakra, bányajáradékra és más vagyonhasznosításból származó tételekre.

Összehasonlításként: az ilyen jellegű bevételek átlagos aránya a lista végén szereplő öt város esetében mindössze 4 százalék. Utóbbiak jóval nagyobb saját bevétellel rendelkeznek ugyan, de az élmezőnyben szereplő kisebb önkormányzatoknál sokkal több pénzt költenek a helyi intézményeik és a közszolgáltatások fenntartására. 

Ezt megfogalmazhatjuk úgyis, hogy a rangsor első öt önkormányzata helyzeti előnyben van a többivel szemben. Saját bevételeikben az átlagosnál jóval nagyobb súlya van a földrajzi, természeti és vagyoni adottságoknak köszönhető forrásoknak, vagyis olyan tételekre is támaszkodhatnak, amelyek nem minden Hargita megyei település számára állnak rendelkezésre. Gazdálkodásukat megkönnyíti, hogy ezek jellemzően kis önkormányzatok, amelyek nem tartanak fenn olyan kiterjedt és költséges intézményhálózatot, mint a megye nagyobb városai.

A kórház nagyon megdobja Udvarhely költségvetését

Abszolút számokban a legnagyobb saját bevétellel rendelkező önkormányzatok Hargita megyében értelemszerűen a városok: 1. Székelyudvarhely (193,7 millió lej), 2. Csíkszereda (128,0 millió lej), 3. Gyergyószentmiklós (86,3 millió lej), 4. Maroshévíz (55,0 millió lej), 5. Borszék (17,6 millió lej). Az utolsó helyekre pedig ebben a rangsorban kisebb községek kerültek: 63. Csíkrákos (1,4 millió lej), 64. Újszékely (1,4 millió lej), 65. Székelyandrásfalva (0,96 millió lej), 66. Kányád (0,91 millió lej), 67. Székelyderzs (0,86 millió lej).

Ennél azonban sokatmondóbb, ha a Hargita megyei önkormányzatokat az egy főre eső saját bevételek szerint rangsoroljuk, mert így kiszűrjük a lakosságszám torzító hatását, és összehasonlíthatóvá válnak a nagyobb városok és a kisebb községek is.

Látható, hogy Borszék, Bélbor, Gyergyóholló és Sármás ebben a rangsorban is jól szerepelnek. Ez megerősíti azt a korábbi következtetést, hogy ezeknél az önkormányzatoknál a sajátos, helyhez kötött bevételek valódi helyzeti előnyt jelentenek. Mivel közben kisebb intézményrendszert tartanak fenn, ezek a bevételek látványosabban javítják a működési egyenlegüket. Kiderül emellett a táblázatból, hogy a legnagyobb hiányt felhalmozó városok – Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Maroshévíz és Csíkszereda – lakosságarányosan is magas saját bevétellel rendelkeznek.

Ami meglepő, hogy a Csíkszeredánál népességszámban közel ötezer fővel kisebb Székelyudvarhely saját bevétele az abszolút szám és az egy főre vetítve is lekörözi a megyeszékhelyet. A magyarázat szintén a két város bevételeinek szerkezetében keresendő. Eszerint hiába származik Csíkszeredának Székelyudvarhelynél nagyobb bevétele a személyi jövedelemadóból (83,3 millió lej - 52,4 millió lej), ingatlanadókból (20,1 millió lej - 16,9 millió lej), járműadókból (6 millió lej - 5,6 millió lej), vagyonhasznosításból (6,5 millió lej - 0,6 millió lej), az utóbbi város költségvetésében nagy összegű plusz források jelennek meg: az egészségbiztosítási pénztárral kötött szerződésekből származó tétel 84,5 millió lej, a megyei közegészségügyi igazgatósággal kötött szerződésekből származó tétel pedig 16,2 millió lej.

Ez együtt több mint 100 millió lej. Ilyen nagyságrendű, hasonló jellegű bevételek nem jelennek meg Csíkszereda költségvetésében. A jelenség oka, hogy Székelyudvarhely egy városi kórházat működtet, és az ehhez szükséges egészségbiztosítási források a költségvetésében is megjelennek, míg Csíkszeredában a kórházat a megyei önkormányzat tartja fenn.

Ez nyilván nem jelenti azt, hogy tavaly Székelyudvarhelynek 100 millió lejnél nagyobb szabadon felhasználható bevétele volt, mert ezek a plusz források voltaképp csak „átfolytak” a költségvetésén. Viszont jelzi azt, hogy az önkormányzatok gazdálkodásának összehasonlítását torzíthatják a költségvetésükön keresztül finanszírozott intézmények is. 

Az egy főre jutó saját bevétel szerinti rangsor regionális különbségeket is mutat. Az élmezőnyben feltűnően sok gyergyószéki önkormányzat szerepel, míg a rangsor végén a csíkszéki községek dominálnak. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a csíkszéki települések rosszabbul gazdálkodnak a gyergyószékieknél. Inkább a korábban már ismertetett bevételszerkezeti eltérések magyarázzák a különbségeket: az északi települések egy részének jövedelmében nagyobb súllyal jelennek meg a helyhez kötött vagyonhasznosítási források, míg sok csíki község ezekre kevésbé támaszkodhat.

Gondok vannak az adóbeszedés hatékonyságával is

Van még egy fontos mutató, ami befolyásolja az önkormányzatok saját bevételeit: az adóbeszedési hatékonyság. Ezzel mérhető, hogy milyen arányban gyűjtik be az ingatlan- és a gépjárműadó-követeléseiket. Cosette Chichirău ezt a mutatót nem vizsgálta, de a napokban a kormány közzétett egy átfogó jelentést a helyi és a központi közigazgatás 2024-es állapotáról, amely ezekre az adatokra is kitér.

A dokumentum segítségével elkészítettük a Hargita megyei önkormányzatok adóbeszedési hatékonyságának térképét is. Az ingatlan- és a gépjárműadó-követelésekbe beleszámítanak az előző évekből áthúzódó hátralékok is.

Az adatokból kiderül, hogy a 67 önkormányzatból 29-nél 80 százalék fölötti, további 20-nál 65-80 százalék közötti az adóbeszedési hatékonyság. Vagyis a közigazgatási egységek közel háromnegyede legalább 65 százalékos arányban be tudja gyűjteni a helyi adókat és illetékeket, ami nagyjából megfelel az erdélyi regionális átlagnak. 

A legjobb adóbeszedési hatékonyságú települések között több csíkszéki község szerepel – Csíkszentimre, Csíkcsicsó, Csíkszentkirály, Csíkszenttamás, Csíkdánfalva, éppen azok, amelyek nem feltétlenül tartoznak a legjobb működési egyenlegű önkormányzatok közé. Eszerint a gond sok esetben nem az, hogy az önkormányzat rosszul szedi be az adót, hanem az, hogy kevés a beszedhető saját bevétel. 

A legrosszabb adóbeszedési hatékonyságú önkormányzatok között látjuk az önfinanszírozási képességben jeleskedő Sármást és Gyergyótölgyest is. Ez azért lehetséges, mert saját bevételeik jelentős része nem az ingatlan- és gépjárműadóból, hanem a már említett vagyonhasznosítási forrásokból származik. Vagyis az adóbeszedési hatékonyság javítja vagy ronthatja ugyan a működési egyenleget, de önmagában nem ez a tényező dönti el, hogy egy önkormányzat önfenntartó-e.

Borszék fejlesztésben is jeleskedik

Az önkormányzatok gazdálkodásának egyik legfontosabb eleme a fejlesztés, ezért azt is megvizsgáltuk, hogy a közigazgatási egységek mekkora összeget fordítottak 2025-ben különböző beruházásokra. Az adatok összevetésekor a költségvetés-végrehajtásban szereplő tényleges kifizetéseket vettük figyelembe. Mint említettük, a fejlesztési kiadásokat az önkormányzatok általában nem saját bevételből, hanem uniós, állami és helyreállítási forrásokból vagy hitelekből fedezik. 

Ezért ez a költségvetési tétel nem az önfinanszírozási képességüket, hanem inkább a beruházási, forráslehívási (pályázási) és projektvégrehajtási kapacitásukat mutatja. Ám ezeket az adatokat is óvatosan kell kezelni, mert előfordulhat, hogy 2025-ben egy önkormányzatnak azért ugrottak meg a fejlesztési kiadásai, mert éppen tavaly fizettek ki korábban elkezdett nagyobb beruházásokat. 

Felléphetnek más torzítások is. Ennek szemléltetésére megvizsgáltuk Csíkszereda 2025-ös fejlesztési kiadásainak szerkezetét. Az adatok szerint a megyeszékhely tavaly közel 90 millió lejt költött beruházásokra, amit többek között 30 millió lejt államkincstári kölcsönből, 28 millió lejt pedig vissza nem térítendő uniós forrásokból fedezett. De a költségvetés végrehajtásában szerepel egy 11 millió lejes tétel is „korábbi években teljesített kifizetések után beérkezett összegek” címen. A gyakorlatban ez az az összeg, amelyet az önkormányzat már korábban kifizetett beruházások elszámolása után kapott meg 2025-ben. Tehát ez nem azt jelenti, hogy Csíkszereda 2025-ben ennyit költött el fejlesztésre, mert a kiadás korábban történt.

Az abszolút számok alapján így néz ki a Hargita megyei önkormányzatok fejlesztési kiadások szerinti rangsora:

Az abszolút számok szerinti lista első tíz helyén értelemszerűen a nagyobb városok dominálnak: Csíkszereda, Székelyudvarhely, Maroshévíz és Gyergyószentmiklós költötte a legtöbbet fejlesztésre 2025-ben. De az első tízben több község is szerepel, például Gyergyóalfalu, Csíkmadaras, Parajd, Csíkdánfalva és Gyergyóremete. A rangsor végére főként kisebb községek kerültek. 

Az egy főre jutó fejlesztési kiadások rangsora jóval árnyaltabb képet ad:

Itt már több kisebb önkormányzat kerül az élre: Csíkmadaras, Csíkdánfalva, Homoródalmás, Tusnádfürdő vagy Galócás esetében egy-egy nagyobb beruházás a kisebb lakosságszám miatt látványosan megemeli a mutatót. Vagyis a magas fejlesztési kiadás nem feltétlenül az önkormányzat pénzügyi erejét jelzi, hanem azt, hogy nagyobb projektek kifizetései futottak át tavaly a költségvetésén. Ugyanez fordítva is igaz: a lista végén szereplő települések alacsony egy főre jutó fejlesztési kiadása nem bizonyítja, hogy tartósan fejlesztésképtelenek, csak azt, hogy 2025-ben kevés ilyen jellegű kifizetést teljesítettek.

Kiemelendő Borszék, amelynek nem csak a működési egyenlege jó, de egy főre vetítve is sokat költött fejlesztésre. Csíkdánfalva vagy Csíkmadaras példája pedig azt mutatja, hogy magas fejlesztési kiadás akkor is megjelenhet, ha az önkormányzat nem tartozik a legjobb önfinanszírozási képességűek közé. Ez megerősíti a korábbi módszertani különbséget: a működési egyenleg a saját bevételekből fenntartható működést méri, a fejlesztési kiadás pedig inkább a projektvégrehajtási és forráslehívási kapacitás.

És ha összevonnánk a kisebb községeket?

Cosette Chichirău legmerészebb vállalkozása az volt, hogy mesterséges intelligencia segítségével elkészítette az 5000 fő alatti önkormányzatok összevonásával létrehozható közigazgatási egységek országos térképét is.

Ez a szimuláció nem mindig veszi figyelembe a megyehatárokat, így például Hargita megye esetében összevonja Maroshévizet a Maros megyei Gödemesterházával. Mi a megyehatáron belül maradva azt modelleztük, hogyan nézne ki Hargita megye, ha a kisebb közigazgatási egységeket szomszédos önkormányzatokkal vonnák össze. A 2021-es népszámlálási adatokból indultunk ki, és földrajzi szomszédság alapján – szintén mesterséges intelligencia segítségével, de az adatok ellenőrzésével – olyan új közigazgatási egységeket rajzoltunk meg, amelyek lakossága meghaladja az 5000 főt.

Az összevont önkormányzatok saját bevételeit összeadtuk, a kapott összegből gazdálkodnának a hipotetikusan létrehozott új közigazgatási egységek. A feltételezett megtakarítást úgy becsültük meg, hogy az összevont önkormányzatok közül a legnagyobb – központnak tekintett – közigazgatási egység teljes működési költségével számoltunk tovább, és ehhez viszonyítottuk a most önállóan működő önkormányzatok összesített működési költségét. A spórlást ebben a leegyszerűsített modellben az eredményezné, hogy több külön polgármesteri hivatal helyett egyetlen központi apparátust kellene fenntartani.

Hangsúlyozzuk, hogy ez nem közigazgatásireform-javaslat, hanem csak egy számokra alapozott gondolatkísérlet: nem veszi figyelembe a távolságokat, az úthálózatot, a községekhez tartozó falvak számát, az intézményi sajátosságokat, a történelmi-tájegységi kötődéseket, a helyi politikai realitásokat, nem beszélve a helyi érzékenységekről. A szimuláció csupán azt szemlélteti, hogy nagyságrendileg milyen pénzügyi hatása lehetne a kisebb önkormányzatok összevonásának.

A hipotetikus összevonások után Hargita megye 67 önkormányzatából 34 közigazgatási egység maradna. Ez 33-mal kevesebb önkormányzatot jelentene, vagyis a jelenlegi szám nagyjából a felére csökkenne.

Az önfenntartás szempontjából a változás látványos:

A szimuláció szerint az önfenntartó közigazgatási egységek száma háromról nyolcra nőne, a deficites működésűeké pedig 64-ről 26-ra csökkenne. Ez azt jelenti, hogy az összevonás önmagában nem szüntetné meg az önkormányzatok önfinanszírozási képességével kapcsolatos problémákat, de érdemben javítana a működési egyenlegükön.

A modell alapján megyei szinten 194,6 millió lejre (közel 40 millió euróra) becsült összeget lehetne évente megtakarítani. Ez abból adódik, hogy a jelenlegi 67 önkormányzat összesített működési költsége 1,2485 milliárd lej, az összevonások után pedig 1,0539 milliárd lej lenne. Mivel a saját bevételek összege változatlanul 756,4 millió lej, a deficit megyei szinten 492,1 millió lejről 297,5 millió lejre csökkenne.

A legnagyobb összeget, 16,6 millió lejt éppen a saját bevétel terén élen járó három község, Bélbor, Gyergyóholló és Gyergyótölgyes összevonásával lehetne megtakarítani. A három önkormányzat működési költsége tavaly összesen 25,2 millió lej volt, az összevonás után pedig csak a községközpontnak tekintett Gyergyótölgyes 8,6 millió lejes működési költségével kellene számolni.

Ismételnénk, hogy ez csak egy számítógépes szimuláció. Nem azt bizonyítja, hogy az összevonás önmagában megoldaná a Hargita megyei helyi közigazgatás finanszírozási gondjait, hanem azt, hogy a jelenlegi széttagolt önkormányzati rendszer működtetése jelentős többletköltséggel jár.