Az a világ megszűnt létezni, és nem jön vissza

Már nem abban a világban élünk, amelyben két éve, és amely közel nyolc évtizedet húzta. Annak a rendszernek az alapjait az Egyesült Államok fektette le, és élvezte is a gyümölcseit hosszú időn keresztül – hogy most meg arra panaszkodjon, hogy az a világ, amely az ő kiszolgálására épült, az vele igazságtalan. Minden napra jut panasz, vád, siránkozás, minden mások hibája, mindenki csúnya. Egy ember ennek az egésznek a szimbóluma, de nem ő az oka.

Trump minden hibáját lehetetlen lenne felsorolni, meg sem próbálom tehát, de mondok  néhány példát arra, hogy miért nem tűnik hihetőnek az az elmélet, hogy Trump után (sőt, november után) Amerika visszatérne bármiféle megszokott mederbe. Az a világ megszűnt létezni, és nem jön vissza.

Kezdjük a gazdasági alapokkal. 

Trump minden nap panaszkodik arra, hogy mennyire kihasználja az USÁ-t a világ. Nemhogy nem igaz ez a kijelentés, de strukturális okai vannak annak, hogy a világ tartalékvalutáját birtokló országnak az összes közül a legjobb dolga van. 

Már 1965 februárjában szóvá tette az akkori francia elnök, Charles de Gaulle, hogy a Bretton Woods-rendszer lényegében megengedi az Egyesült Államoknak, hogy az egész világ hozzájuk rohanjon eladni az értékeiket, cserébe azért a dollárért, amellyel az USA szabadon rendelkezik, nyomtathat, bármit tehet. 

El is adósodhat bármilyen mértékben, hiszen úgyis a saját valutájában, dollárban kell fizetnie, ellentétben mindenki mással, aki nem a saját valutájában kereskedik és adósodik. Ezen nem változtatott a később hatalmasra nőtt olajkereskedelem sem, hiszen a kifizetett dollárokat, más választás híján, később az arab államoknak is jelentős részben vissza kellett forgatniuk az amerikai gazdaságba (petrodollár). 

Japán és Kína felemelkedése sem változtatott sokat ezen a rendszeren, a dollár áramlott, Amerika (és bizony az adóssága) hízott. Olyannyira, hogy mostanra már többe kerül a kamat, mint az USA hadi kiadásai. Amely önmagában eleve hatalmas összeg, a maga 954 milliárd dollárjával nagyobb volt 2025-ben, mint a világranglistán utána következő hat nemzet hadi kiadásai összesen, beleszámolva Kínát, Franciaországot, Nagy-Britanniát, Németországot és a háborúzó oroszokat és ukránokat is. 2024-ben a következő kilenc nemzet összkiadását is lekörözte, csak azóta más országok is növelték a hadi költéseiket. 

A kamatok növekedése pedig az Egyesült Államokban is fájni fog, aminek már látszanak előjelei. 

Jól tudják ezt az amerikai vezetők is, a republikánusok különösen szeretnek úgy tenni, mintha ezzel a problémával foglalkoznának. De ez a gyakorlatban nem nagyon látszik: a napokban az USA adóssága elérte a 40 billiót (ezer milliárd, az angolban trillion), aminek oroszlánrésze az utolsó pár elnök alatt jött össze, pártállástól függetlenül: 

• 4,9 ifjabb Bush nyolc éves elnöksége alatt
• 9,3 Obama évei alatt, amiben a 2008-as válság hatásai is benne vannak
• 8,4 Biden négy éve alatt a Covid után osztogatott pénzekkel együtt
• és végül a teljes összeg több mint negyede, 11,6 billió Trump elnök eddigi összes hat éve alatt.

Igaz, ebben is van Covid, de Trumpból is van még két év, tele további költési tervekkel és adókedvezményekkel. Kell-e emlékeztetnem bárkit is, hogy 

a kampány alatt Trump azt ígérte,

hogy nem növeli az adósságot?  Sőt, csökkenti azt, amire hivatkozva indult a DOGE program is. Ez ugyan pontosan semmit sem vágott vissza az országos költekezésből azzal, hogy megölte a USAID-et, de cserébe 2030-ig akár 14 millió ember halálát is okozhatja különféle betegségek, éhínségek, és ezekből származó konfliktusok miatt. Innen is gratulálok Elon Musknak, a DOGE vezetőjének, ennyi ember halálát csak nagyon kevesen okozták a történelemben. 

Gyorsan tegyük hozzá, Amerika ezeket a programokat nem teljesen szíve jóságából finanszírozta, hanem ő maga is élvezte annak gyümölcsét: a világ egy kicsit stabilabb hely lett (azaz el tudták adni a Coca Colát világszerte, és felvásárolni olcsón a nyersanyagokat), illetve, hogy azelőtt észleltek járványokat, mielőtt azok eljutottak Amerikába.