Simó Ibolya: Nem szeretem, amikor a rendező pszichológust játszik
Kíváncsi vagy, milyen álmokat kergetnek még hetven-nyolcvan éves székely emberek? Simó Ibolya készülő filmje ezt a kérdést járja körül.
Simó Ibolya dokumentumfilmes szerint a kamera lehet gyógyító eszköz – de ugyanúgy rombolni is képes. A Budapesten élő, de történeteiért újra és újra hazatérő alkotó arról beszél, miért fontos számára Székelyudvarhely és környéke, hogyan lehet etikusan közel menni egy szereplőhöz, és hol húzódik a határ dokumentálás és beavatkozás között.
Szó esik arról is, hogy:
- miért veszélyes, ha egy rendező pszichológussá akar válni,
- hogyan terheli meg lelkileg a dokumentumfilmezés az alkotót,
- miért nem elég csak a „szépet” megmutatni,
- hogyan próbálja farkassá változtatni egyik szereplőjét a készülő filmjében,
- és hogy miért hiszi azt, hogy a kamera időnként valóban képes gyógyítani.
Mesél új filmjéről, az Álmok alkonyatban-ról is, amelyben idős székelyföldi emberek próbálnak életük végén még egyszer vágyakat megvalósítani: tengert látni, bacsatázni tanulni vagy visszaszerezni egy régi szerelmet.
Ez az egy KANAPéN, az uh.ro podcastje, ahol Gál Előd generációs dilemmákról, a hétköznapok feszültségeiről beszélget vendégeivel.
Nézzétek, szeressétek, és jelezzetek vissza. Szeretnénk, ha minél több udvarhelyi fiatal érezné magáénak ezt a sorozatot, szóval nyugodtan mondjátok el hozzászólásban, hogy mi és ki érdekel, kit hívjunk meg, és mit kérdezzünk tőle. Köszi.
Ez is érdekelhet:
Gál Előd
Most nem engedheted meg magadnak az előfizetést? Nem gond!
Ajánld fel nekünk az adód 3,5%-át, és év végéig hozzáférhetsz a lezárt cikkeinkhez. Bővebb információkat itt találsz.
