Így íródik át a politikai emlékezet Tusnádfürdőtől a Cserehátig

Nézem a tusványosi videókat. Talán mazochizmusból. Hallgatom Kelemen Hunort, Csoma Botondot, Tánczos Barnát, Antal Árpádot, Soós Zoltánt, azokat az RMDSZ-eseket, akik részt vettek a szabadegyetemen.

Ők nem tudják, hogy meg kellett volna-e hívni a magyar miniszterelnököt, ők mindenkivel beszélnek, nem is voltak Fideszesek, s ha igen, az is csak azért, mert a szavazóik a Fideszesek. Minket ide csak meghívtak, mi nem láttunk, nem hallottunk semmit, lényegében ezeket ismételgették.

Ez azért lepett meg, mert egészen másképp emlékeztem a korábbi Tusványosokra. Amikor mondjuk az udvarhelyi RMDSZ-es garnitúra közösségi-média felületeiről lényegében ömlött szembe a Tusványos-kontent, a bármilyen Fideszes politkussal lőtt közös szelfi és az akkori kormánypárt teljesen szűretlen narratívája. Vajon tényleg csal az emlékezetem? Adtam nekik egy esélyt, gondoltam, megnézem, mi történt 1-2 évvel ezelőtt a Tusványos ideje alatt online.

Csalt az emlékezetem. Legalábbis ezt hittem. 2025-ből alig találok valamit, én emlékszem rosszul vagy ekkor már kevésbé merte felvállalni ezt a hatalmas barátságot a romániai magyar párt?

Jobban megvizsgálva a 2025-ös évet valami másról lehet szó.

Mintha az RMDSZ ebben az időszakban védekező pozícióba került volna a sóbánya ügye és a Nicușor Dan megválasztásával kapcsolatban felmerült választói kételyekre. Például arra, hogy Orbán Viktor az AUR-os Simionnal lévő értékazonosságról beszélt Tihanyban, vagy arra, hogy az RMDSZ Crin Antonescut olyan mellbedobással támogatta az elnökválasztás első fordulójában, hogy azt is kijelentette: ha valaki azt mondja, hogy Nicușor Dan megverheti Simiont, vagy hülye vagy hazudik.

Szóval igen, 2025 nyarán picit elcsendesedett ez a világraszóló barátság. Persze, nem sokáig, hiszen következett a magyar országgyűlési választások kampánya, amikor például Antal Lóránt szenátor is lelkünkre kötötte, „tudjuk, kire kell szavazni”.

De most nem arról lesz szó, hogy kinek kampányolt és kinek nem az RMDSZ és miivel ennek a Facebook-aktivitások közötti, elmúlt években mutatott kontrasztnak a felkutatását nem akartam feladni, még egy évet, egészen 2024-ig görgettem vissza a politikusaink „múltjában”.

Ekkor már a számomra ismerős képet mutatnak az idővonalak. Tusványos központi helyet kap a bejegyzések között, a közös fotók és beszámolók azt sugallják: ez az év egyik legfontosabb politikai találkozója, erről szólnak a „hírek”.

Akkor például Antal Lóránt szenátor

a komplett udvarhelyi csapatot kicsődítette „turnézni” Tusnádfürdőre, ahogy ő írja. 2024-ben sem maradhat el a poszt: ismét együtt volt a Székelyudvarhelyi RMDSZ csapata a Tusványoson, ahogy a szenátor írja, annyi különbséggel, hogy egy még jobban összeforrott csapatként voltak jelen. Ekkor már a 2023-ban közzétett 1 helyett, 3 poszt is Tusványosról szólt a szenátor Facebook-oldalán.

Idén? Tusványos hetének végén már csak azt tudjuk meg tőle, hogy szabadságra megy.

„Mindennek megvan a maga ideje – így a pihenésnek is! Rövid időre szabadságra vonulunk, „kihúzzuk a munkagépet”, de augusztus 4-től ugyanúgy folytatjuk a munkát, a megszokott időpontokban találkozunk” – írja vasárnap kellemes nyarat is kívánva mindenkinek a szenátor.

Antal Lóránt egy helyi példa. De hasonló változás figyelhető meg országos szinten is.

A most „csak” meghívott Csoma Botond 2024-ben még naponta többször is jelentkezett Tusnádfürdőről. Bejegyzéseinek jelentős része az orosz–ukrán háborúról, Orbán Viktor beszédéről és a szabadegyetem politikai üzeneteiről szólt. Idén mindössze három tusványosi bejegyzést tett közzé, és mindhárom a párbeszéd szükségességét hangsúlyozta.

Kelemen Hunornál még látványosabb a különbség. A szövetségi elnök idén annyira inkognitóban volt, hogy még egy baseball sapkát is felcsapott. Facebook-oldalán egyetlen bejegyzés sem utal arra, hogy részt vett volna a szabadegyetemen vagy közös ebéden ült volna Orbán Viktorral.

Egy évvel korábban viszont három külön bejegyzésben számolt be Tusványosról, köztük arról a közös ebédről is, amelyet most már említésre sem méltónak tartott.

Ha még lokálisabb szintre evezünk, 

érdemes Kakassy Norbertet is megnézni. Míg a székelyudvarhelyi RMDSZ több szereplője inkább a civil vagy üzleti szférából érkezett, Kakassy az elmúlt években látványosan építette politikai profilját, így különösen érdekes, hogyan változott a tusványosi kommunikációja.

2023-ban Kakassy még büszkén pózolt Szentkirályi Alexandrával és Dömötör Csabával, a posztjában pedig explicit egymás mellé írta a két szervezet nevét:

„Fidesz
Székelyudvarhelyi RMDSZ

Hálás vagyok a közvetlenségért és a sok jó szóért! Várom az újabb találkozást!” – lelkendezett akkor.

Egy évvel később, 2024-ben már beérte annyival, hogy továbbosztotta Szakács-Paál István polgármester Tusványos-posztját, aki hosszan nosztalgiázott a szabadegyetemhez fűződő civil és vállalkozói kapcsolatairól, a román-magyar barátság tematikájáról meg a tartós szakmai barátságokról.

Szakács-Paál még 2025-ben is jelen volt: a többi RMDSZ-es polgármesterrel közös panelje mellett az éppen Tusványos miatt Erdélyben állomásozó Németh Szilárddal és Nógrádi Györggyel közös tartalmakat osztott meg. Sőt, ő az egyetlen székelyudvarhelyi RMDSZ-es politikus, aki idén is közzétett egy rövid bejegyzést, igaz, mindössze annyit, hogy tíz éve visszatérő előadója a rendezvénynek.

Kakassy ezzel szemben mind 2025-ben, mind idén teljesen szkippelte a tusványosi megosztásokat – sőt, a jelek szerint magát a jelenlétet is. Amíg Tusnádfürdőn zajlott a szabadegyetem, ő a KözTér iroda előtt vett fel videót a csereháti utcafórumról. Ez a helyi jelenlét akár dicséretes is lehetne, ha nem lenne ordító a kontraszt: a korábbi „világ közepe” hogyan silányult ilyen hirtelen irreleváns eseménnyé számukra az elmúlt két évben?

A mintázat kezd kirajzolódni. Nem arról van szó, hogy eltűntek volna a kapcsolatok. Inkább arról, hogy eltűntek a kapcsolatokat dokumentáló bejegyzések.

Ez a hirtelen jött csend aligha véletlen.

Nem azért, mert az RMDSZ politikusai egyik évről a másikra elfelejtették volna Tusnádfürdőre vezető utat. És valószínűleg nem is azért, mert hirtelen másként kezdtek volna gondolkodni a Fideszről.

Inkább úgy tűnik, hogy megváltozott az, amit érdemes megmutatni belőle.

Mert szerintem a történet nem az, hogy 2026-ban már nem szeretik a Fideszt, hanem hogy 2026-ban már tudják, hogy nem szabad ugyanúgy látszaniuk, mint 2023-ban.

Nem lepett meg, hogy kevesebbet posztolnak Tusványosról. Az lepett meg, milyen gyorsan átírható lett a politikai emlékezet. Azok a politikusok, akik néhány éve még természetesnek vették, hogy ezekről a találkozásokról rendszeresen beszámoljanak, ma arról beszélnek, hogy ők mindig is mindenkivel szóba álltak.

Csakhogy az internetnek van egy rossz szokása.

Emlékszik.