Dühös lennél, ha a Szülőföldön Magyarult a macskák ennék meg?

A Tej-kifli program 2002 óta működik Romániában. Számos probléma felmerült már vele kapcsolatban az évek során: késik a kiszállítás, rossz ízű vagy romlott termékek érkeznek, vagy idegen anyag – mondjuk rovar – kerül a kekszbe, az élelmiszer pedig nem egyszer a szemetesben vagy állateledelként végzi.

Bár időről időre felmerül a program javításának szükségessége, a gyakorlatban mégis mintha sok minden ismerős maradt volna abból az időből, amikor még én is iskolás voltam. Amikor az osztálytermekben halmozódtak a kiflik, amik aztán rejtélyes módon tűntek el valahova. Amikor az utcán robbantak a tejek, és nagy, fehér pocsolyákat hagytak maguk után. Amikor otthon a felgyűlt, már megunt ízeket próbáltuk feldobni. 

Nem működik, de papíron jól mutat

Hiába a sok kritika, úgy vagyunk vele, mint sok más dologgal ebben az országban: tudjuk, hogy a rendszer nem működik jól, de örülök, hogy legalább kapunk valamit. 

De vajon meddig kell ezzel beérnünk? És mi lenne, ha nem elégednénk meg azzal, hogy egy program papíron jól mutat? Ha hajlandóak lennénk elismerni a hibáit, és nem pazarlással próbálnánk meg a gyerekeket arra tanítani, hogy ne pazaroljanak? 

Ezek nemcsak elvi kérdések, egész szép pénzösszegekről beszélünk: Hargita megye a 2026/2027-es tanévben a tej és tejtermékek szállítására 6,47, almára 1,069, péktermékekre 3,98 millió lejt költ áfával együtt. 

Idén a programban megközelítőleg 2.878 óvodás, 12.162 elemi osztályos és 9.254 felső tagozatos tanuló részesül. Eszerint ha egy gyerek a teljes tanévben egyetlen falatot sem fogyaszt el a program keretében kiosztott élelmiszerekből, akkor ez nagyjából 500 lej értékű közpénznek felel meg. 

Ez persze nem jelenti azt, hogy ennyi pénz minden esetben a szemétben végzi: a hazavitt termékek egy részét a családok még felhasználhatják. 

Szóval 500 lej. Viszonyításként ez nagyjából egyharmad Szülőföldön Magyarul. Hogy ez mennyit jelent nekünk, bőven bizonyítottuk az áprilisi magyarországi választások előtt és után, amikor mindenki azon aggódott, hogy vajon megmarad-e. 

Ugye milyen dühösek lennénk, ha a Szülőföldön Magyarul pénzét a macskák ennék meg? Akkor a Tej-kiflire miért nem szentelünk legalább harmad akkora figyelmet?

A 2026/2027-es tanévben országosan 802,4 millió lej jut a programra uniós és állami forrásból. 

Papíron sokat vállal: segítse a gyerekek egészséges táplálkozását, ösztönözze az iskolába járást, javítsa a tanulmányi eredményeket, és támogassa a termelőket meg a családokat. Legalábbis a politikusok fejében.

A gyakorlatban a hangsúly még mindig azon van, hogy megérkezik-e a kifli meg a tej. Hogy a gyerekek meg is eszik-e, azt a hivatalos felmérések nem vizsgálják. 

Egy udvarhelyi igazgató viszont számokat is mondott.