Csak megváltót cseréltünk, rendszert nem

Nézem a reakciókat a környezetemben. Nagyon beleélik magukat az emberek. 

Azok, akik még tegnapelőtt a narancs győzelmét hirdették és ünnepelték, próbálták lenyomni a torkunkon, most gyászolnak vagy csendben vannak, nyalogatják sebeiket vagy magyarázzák, hogy miért nem működött a logika.

Az erdélyi magyar politikusaink, akik vér(pénz)testvéri viszonyban voltak az anyaországiakkal, aztán az ilyen Szőke Lacik, Balázs Árpik, akik mindig politikai hatalmat szolgáltak, és sokan mások, akiknek az agyát szép csendben politikahívőre mosta a propaganda. Ők most nagyon összeroppantak, és azt hirdetik, hogy „Magyarország elesett”.

Nyugi, barátaim, Magyarország nem esett el, csak változik a popsi, amit nyalni kell.

A másik oldalon azok, akik, bár picit félve, de ellenzékiek voltak, most azt ünneplik, hogy igazuk volt, és olyan stílusban teszik ezt, mintha egy forradalom után felszabadult volna az anyaország. Mintha egy magasabbrendű eszme legyőzte volna a bunkóságot, mintha a fény legyőzte volna a sötétséget. Mintha eljött volna a Megváltó.

Úgy érzem, mind csapdában vannak. Ezt nehéz elmondani, ugyanúgy, ahogy egy függőségben szenvedőnek nehéz megmagyarázni, hogy függőségben szenved. Csak azt fogod elérni, hogy haragudni fog rád. Én is csak azt fogom elérni, hogy a legtöbben hülyének és beképzeltnek fognak nézni.

De muszáj elmondanom: aki túlzott örömöt vagy fájdalmat érez a választások kapcsán, félő, hogy áldozata a függőséget okozó politikai sorozatfilmnek. Ami úgy van felépítve, hogy nagyon bele tudd élni magad, és az érzéseid elnyomják a józan eszed.

Pénz és hatalom

Igen, én is örülök, hogy ez a maffiaszerűen felépített rendszer, ami a családomat, a gyerekeimet is fenyegette, megbukott. De biztos vagyok benne, hogy a következő rendszert is a hatalom- és a pénzvágy fogja vezérelni.

Tudom, hogy ez most hihetetlennek tűnik azoknak, akik a győztes felet a tisztaság apostolainak látják. De bő tizenöt évvel ezelőtt, amikor Békemenetre mentünk, és hittünk Viktorban, ugyanilyen elképzelhetetlennek láttuk, hogy egyszer majd egy ilyen maffiaszerű, korrupt hálózatot épít fel, ami nemzetet, családot megoszt. Megtette? Meg há’!

Magyar Péter nem fogja megtenni? Kétlem. Sőt, lehet, hogy még rosszabb lesz. Valahogy úgy van ez a politikai rendszer felépítve, hogy még a legjobb emberből is kihozza az állatot, hát még a hatalomvágyókból. A hatalom és a pénz a legjózanabb embert is megvakítja, a legtisztábbat is bemocskolja.

Amint oda jutsz, hirtelen körbevesznek az érdekemberek, a seggnyalók, elkezdesz hinni nekik, és hátat fordítasz azoknak, akik őszinték. Elkezded félreállítani és támadni azokat, akiket jelöltként te kértél meg, hogy majd figyelmeztessenek, ha rossz útra térsz. És itt vége mindennek.

Habár fiatalnak érzem még magam, de régebb óta vagyok újságíró, mint amióta bármelyik vezetőnk vezető. Sok elöljárót láttam megbukni. A legtöbbjüket ez vitte el. Sok olyan volt közülük, akiben a nép hitt megválasztásakor. Volt néhány, akiben még én is hittem, habár tudtam, hogy nem szabad.

Sok olyan embert ismertem, akik megválasztásuk előtt nagyon jófej emberek voltak. Sokan voltak olyanok is, akik megváltónak készültek. De egyikük sem lett megváltó, és mindenki elment a fenébe.

Ez a rendszer nem jó. Ez a rendszer romlott. És tovább romlik. Minél többen hisznek benne, és minél többen követik úgy, mint egy brazil sorozatfilmet, annál romlottabb lesz. Világszinten. A filmsztárok annál beképzeltebbek lesznek, és eljátsszák a megváltót. De annál távolabb lesznek a megváltástól.

Testvéreim, nem a politikusoktól és a politikától kell várni a megváltást. Megváltás akkor lesz, amikor megfogsz valamit és odébb teszel. Ahelyett, hogy várnád, hogy a kedvenc politikusod helyetted odébb rakassa. Megváltás akkor lesz, ha az emberek összefognak, és politikától függetlenül cselekedni kezdenek. Felépítik maguknak azt a világot, amiben a politika nem számít, amit a politika nem tud megérinteni, bemocskolni.

Megváltás egyhamar nem lesz, ezzel tisztában vagyok. Mert olyan az ember, hogy inkább akar hinni, mint cselekedni. És könnyebb hinni, hogy majd egy politikai hatalom, akit istenként imádunk, megold egy problémát, mintsem hogy megfogjuk a problémát, és megoldjuk. Sajnos, ilyen az ember, rabja a hitének és a butaságának (és itt most nem az istenhitre gondolok, hanem a politikai vagy hovatartozási hitre).

Valaki kapcsolja le a villanyt!

Megbukott az a filmbéli maffiahálózat, amelynek a bukását már rég vártam és mégsem vagyok önfeledten boldog. Itt ülünk, nézzük ezt a sorozatfilmet, tapsolunk, spekulálunk, hogy a következő részben vajon mi lesz, és ez hatalmas erőket vesz el attól, hogy építsük a valós világot, ami hosszútávon valamit is számít. Lassan már ebben a filmben élünk, egy virtuális valóságban, és észre sem vesszük, hogy van valós világ is.

Egyszer majd hátha lekapcsolják a villanyt, és megáll a végtelenített film, és a népek is felébrednek és elkezdenek cselekedni. Csak meg kell várni a film végét. És közben aggódni kell, hogy mi lesz a következő film, mert az lehet, hogy még rosszabb lesz, mint ez.

Meg tudjuk ezt tenni? Félek, hogy ez egy végtelenített film, nem tudjuk kivárni a végét, nekünk kell lezárnunk a tévét, mert ha arra várunk, hogy véget érjen a film, elmúlik az életünk. 

Megváltást akarsz, még mielőtt a villanyt valaki lekapcsolná? Légy te (is) megváltó! Nagy messiások ma már nem léteznek. Nem fog senki kiszedni téged a szarból, inkább még mélyebbre nyomnak. De ha sok kis megváltó kerül, aki felismeri a helyzetet, lezárja a filmet és elkezd élni, akkor ők meg tudják váltani a világot. Nem ma, nem holnap, lehet, hogy nem is a mi életünk alatt. De el kell kezdeni a fény felé haladni. A Megváltó benned van. Hajrá!