Székelyudvarhelyen is döntöttek a játéktermek sorsáról

Harmadik nekifutásra sikerült dönteni, de az önkormányzaton belül továbbra sincs teljes egyetértés.

Székelyudvarhelyen is döntöttek a játéktermek sorsáról
Fotó: MÁTÉ EMŐKE

Székelyudvarhely önkormányzata is döntött a szerencsejáték-termek sorsáról: szigorú korlátozással, de egyelőre maradhatnak – derült ki a soron kívüli tanácsülésen, amit kifejezetten emiatt a napirendi pont miatt hívtak össze május 15-én, péntek délelőttre.

Ez előző részek tartalmából

Az előző két tanácsülés alkalmával is napirenden szerepelt a megosztó kérdés, de mindkét alkalommal úgy döntött a polgármester, hogy visszavonja. Előbb a gazdasági szakbizottság tartózkodó szavazatai miatt, legutóbb pedig maradtak még kérdéses pontok, amelyek tisztázást igényeltek.

Úgy néz ki, mostanra sikerült egyezségre jutni, legalábbis az RMDSZ frakción belül, az ellenzék, a Székelyudvarhelyért Párt nem osztotta véleményüket – de ezekre az izgalmakra majd később térünk rá, előbb nézzük meg, milyen feltételekkel maradhatnak a játéktermek.

Ahogy már egy korábbi anyagunkban beszámoltunk róla, az eredeti terv az volt, hogy a kereskedelmi központokban, azaz a bevásárlóközpontokban (Riverside, Merkúr áruház épülete, Lidl körzete) maradhatnak a játékgépek, illetve a város Felsőboldogfalva és Fenyéd felőli kijáratánál is hagytak volna nekik valamennyi felületet, de a részletek nem voltak tisztázva.

Mindehhez jókora, négyzetméterenkénti 500 lejes adót társítottak. Mintegy 60 munkahely megszűnésével lehetett számolni. Egy sajátos feltétel volt még, hogy idén december 31-ig haladékot adnak ezeknek az egységeknek.

Az önkormányzati képviselők akkor arra hivatkoztak, hogy túl sok az ismeretlen tényező a képletben, illetve kiderült, hogy az a két hely, ami a megszabott feltételek szerint maradhatott volna az eredeti helyén, ugyanahhoz az üzemeltetőhöz tartozik. Persze azonnal mentek a spekulációk, itt olvashatsz róluk.

A feltételek ezennel adottak

Ehhez képest most sokkal inkább meghatározott feltételeket olvashattunk a határozattervezetben:

  • Az egységeknek legalább 100 négyzetméteres alapterülettel kell rendelkezzenek.
  • Négyzetméterenként évi 1000 lejes adót kell fizessenek az önkormányzatnak a működési engedélyért.
  • A városban a korábbi 110 szerencsejáték-gép helyett csak 80 maradhat.
  • Nem üzemelhetnek oktatási, egészségügyi, vallási, kulturális vagy szociális intézmények 100 méteres körzetében.
  • Ugyancsak nem lehetnek lakóövezetekben, autóbusz-állomásokon és közösségi közlekedési terekben.
  • A történelmi városközpont és a védett övezetek (például Szejkefürdő) szintén tiltott zónának minősülnek.
  • Tilos a külső reklámozásuk és a közterületeken elhelyezett hirdetések; az egységek külső azonosításának semlegesnek kell lennie.
  • Természetesen az üzemeltetők kötelesek ellenőrizni a belépők életkorát, hogy kiszűrjék a kiskorúakat.
  • Ki kell függeszteni a függőség kockázataira vonatkozó figyelmeztetéseket.
  • A haladék nem volt törvényesen megadható, így azt nem tudták biztosítani.

És egyéb, főleg adminisztratív tényezők. Kivételként kezelik a lottózókat, ahol csak a hagyományos lottózás zajlik, nincsenek játékgépek.

A határozattervezet előterjesztése szerint, a szerencsejátékok szabályozása a sürgősségi kormányrendeletnek köszönhetően mostantól valódi helyi döntés. Eddig az önkormányzatnak alig volt beleszólása, de most saját szabályrendszert állíthatunk fel Székelyudvarhelyen. A javaslat három tényleges változást hoz. Szigorúbb ellenőrzés: az eddigi egyszerű bejelentés helyett ezentúl minden évben külön működési engedélyt kell kérniük a cégeknek a polgármesteri hivataltól. Kijelölt helyszínek: pontosan meghatározzuk, hol működhetnek játéktermek. Célunk, hogy távol tartsuk ezeket az iskoláktól, templomoktól, lakónegyedektől. A helyi adó: bevezetünk egy 1000 lejes négyzetméterenkénti éves adót.

Nem a teljes tiltást választottuk, mert azzal csak az ellenőrizhetetlen online térbe tereltük volna a játékosokat, és munkahelyeket sodortunk volna veszélybe. Ehelyett a szigorú helyi felügyeletre törekszünk. Ez a szabályozás megadja a kezünkben a szükséges eszközöket a városi rend fenntartásához és a játéktermek hatékony korlátozásához, miközben biztosítja a jogos bevételeket a város számára”.

Teljes tiltás vs. humánus hozzáállás?

Előbb Bálint Csongor Attila, a Székelyudvarhelyért Párt frakcióvezetője kért szót, és világossá tette álláspontjukat: a határozattervezetet nem tudják támogatni, sőt, ők a teljes tiltás mellett állnak ki, mivel a szerencsejáték már így is túl sok székelyudvarhelyi család életét tette tönkre. Mint mondta, ezzel a döntéssel valóban munkahelyek szűnnének meg, de korábban sokkal több szűnt meg a nagyobb vállalatoknál és a könnyűipar megszűnésével, és senki nem tett semmit.

„Nagy vonalakban egyébként egyetértünk sok mindenben. Én is azt gondolom, hogy Székelyudvarhelyen rövid távon teljes tiltás lesz a játéktermekre és a játékgépekre is” – reagált Szakács–Paál István polgármester, közben a kollégái súgják: hosszú és nem rövid távon.

Arról beszélt, hogy nem látja, mit tehettek volna ők a munkahely-megszűnések ügyében, nem tudtak volna alkalmazni 2000 embert, és a vállalkozókat is meg lehet érteni olyan értelemben, hogy ha a vállalkozásuk veszteséges, kénytelenek elbocsátani embereket. „Ezeket a munkahelyeket viszont ténylegesen a magunk kézfelemelésével szüntethetjük meg, vagy hagyhatjuk meg” – mutatott rá a polgármester.

Úgy látja, a jelen gazdasági helyzetben sokkal humánusabb az, ha korlátozásokkal, fokozatosan vezetik ki a játéktermeket Székelyudvarhelyről. „Az RMDSZ frakció részéről is okozott kérdéseket, hogy ez a szabály igazságos legyen, ne az legyen, hogy mindenkit betolunk egy helyre, aminek van egy tulajdonosa, és valakinek esetleg megforduljon a fejében az, hogy azzal a tulajdonossal történt egy háttéregyezség, és jogtalan előnyhöz akarjuk juttatni.

Ezek a játéktermek Udvarhelyen – szám szerint közel 17, most már bezárt egy pár – különféle bizniszmodell alapján működtek. (...) Vannak olyan játéktermek, akik úgy építették fel a bizniszt, hogy ők csak a tömbház alatt akarnak lenni a lakónegyedekben. Nyilván ezt nem lehet tolerálni. És nem azért nem lehet tolerálni, mert gondunk van velük, semmi gondunk, de az egy még mocskosabb biznisz, mint az, aki azt mondta, hogy én az ipari vagy kereskedelmi zónában vagyok.”

További szigorításokra lehet számítani