Saját félinformációs tengerébe fulladt bele az UIET
A Global Rhythms története messze nem a Karib-tengeren kezdődött, és nem is a júliusi lemondások közepette ért véget.
– De nem tudom... akkor most ezek szerint lejárt a projekt? – kérdezett vissza Barabás Szabolcs, a székelyszenterzsébeti református egyházközség kántora, aki a Global Rhythms nevű nemzetközi Erasmus+-projekt honlapján mentorként szerepel.
Novemberben beszélgettünk vele. A projekt már szeptember 30-án, az annak részeként futó mentorprogram pedig május 1-jén lezárult.
– Igen – válaszoltuk.
– Ez attól függetlenül ugyanúgy megy tovább. A próbák ugyanazon a napon, ugyanabban az időben vannak, töretlenül. Ezzel a projekttel vagy nélküle, ugyanúgy fog működni és ugyanúgy működik.
Szabolcs évek óta tanít zenét. A szenterzsébeti gyerekekkel idén januárban, saját kezdeményezésére kezdett foglalkozni, a Global Rhythmsről csak később hallott. A projektből 2000 lejt kapott, de sem a karibi mentorokkal, sem a projekt vezetőivel nem beszélt soha.
Pedig a papírok szerint a Global Rhythms éppen a kapcsolatteremtésről szólt volna: roma és afrokaribi fiatalok közös képzéséről, a két ország mentorainak havi két online egyeztetéséről, közös zenei alkotásról.
November elején, közel öt hónappal az első cikkünk megjelenése után végre leültünk Tornai Szilárddal, hogy az elejétől a végéig átbeszéljük a Global Rhythms történetét. Volt miről beszélnünk, hiszen június óta hiába próbáltuk megtudni, hogy pontosan mire és hogyan költötték el azt a 60 ezer eurót, amelyet az UIET-be beolvadó Siculus 2020 Egyesület és karibi partnere kapott.
Június végén még sajtótájékoztatót ígértek, amelyből végül nem lett semmi. Később azt mondták, majd a projekt lezárása után ismertetik az eredményeket. Mire azonban szeptember végén lezárult a projekt, már ez sem volt elég: Tornai akkori elmondása szerint meg kellene várni a román Erasmus+ Nemzeti Iroda értékelését, amely várhatóan csak januárban érkezik meg.
Valahol a júliusra ígért sajtótájékoztató és a januárra várt értékelés között, november 2-án végül mégis sor került a beszélgetésre.
Tornai ismertette a teljes projektet, közte annak három fő tevékenységét.
Beszélt 50+ roma mentoráltról, négy székelyszenterzsébeti mentorról, a Karib-tengerre utazó kilenc személy kiválasztásáról, és arról is, miért alakították át időközben az eredeti pályázat több programpontját.
Találkozónk során megmutatta a Global Rhythms időközben elkészült honlapját is. Itt gyűjtötték össze a projekt eredményeit, a zeneszámokat, a videókat, a mentorálásról készült módszertani anyagot és a három fő tevékenységet dokumentáló fényképeket.
Ez az az oldal, melynek egyik galériájában többek között három mesterséges intelligencia által generált Zoom-képernyőfotó is szerepelt, melyekről utólag kiderült olyan meetingek dokumentálására jöttek létre, melyek a valóságban soha sem történtek meg.
Bár Tornai a korábbi cikkünk megjelenésekor azt nyilatkozta, ezekkel a képekkel nem online meetingeket kívántak szemléltetni, a november 2-ai beszélgetésünk során még teljesen mást állított, miközben laptopjáról mutatta a képeket.
Mit ne mondjak, hosszú és félinformációkkal teli hónapokon vagyunk túl. Most viszont a Tornaival folytatott beszélgetés, az eredményeket bemutató weboldal, a résztvevők megszólaltatásával és a Nemzeti Irodától kikért dokumentumok alapján végigvesszük a teljes projektet a vállalásoktól a módosításokig annak minden eredményével és logikai bukfencével együtt.
Hónapokkal az első megkereséseink után végre vannak neveink, helyszínünk, résztvevői létszámunk, egy részletesnek tűnő beszámolónk és képes dokumentációnk is.
Már csak az van hátra, hogy ellenőrizzük mindezt azoknál, akik Tornai szerint mindezt megvalósították.