Nicușor Dan arra gyúr, hogy másodszor is megállítsa George Simiont?

Mandátumának első évében az államfőt számos kritika érte a kampányígéreteinek megszegése miatt. De nem biztos, hogy Ilie Bolojan miniszterelnök elengedésével, a PSD-nek és a szuverenista szavazótábornak tett engedményekkel Nicușor Dan az újraválasztását akarja bebiztosítani, ahogyan bírálóinak többsége állítja. Elképzelhető, hogy a politikai realitásokat felismerve a teljes szuverenista fordulatot akarja megelőzni Romániában.

Rossz állapotban van Románia egy évvel Nicușor Dan államfő 2025. május 26-i beiktatása után. Az Európa-barát koalíció összeomlása kormányválságot eredményezett, veszélybe kerültek a lakossági áldozatok árán megkezdett költségvetési konszolidáció eddigi eredményei, nem csökkent a társadalom polarizáltsága és nem javult a polgárok állami intézmények iránti bizalma sem. Nicușor Dan kampányígéreteinek többsége nem teljesült, és ez megmutatkozik a felmérésekben is: az államfő bizalmi indexe a beiktatása utáni 47 százalékról 27 százalékra csökkent.

Nicușor Dan ígéretei

A tavaly májusi második elnökválasztási forduló előtt a társadalom még nem heverte ki a 2024-es elnökválasztás érvénytelenítése okozta traumát. Az ország szuverenista-izolacionista irányváltása reális veszélynek tűnt, mert a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) vezetője, George Simion az első fordulóban megszerezte a szavazatok közel 41 százalékát. Így az ország Európa-barát felének és az EU döntéshozóinak is óriási megkönnyebbülést jelentett Nicușor Dan független jelölt 53,6 százalékos győzelme, és nagy várakozásokat támasztott az elnöki mandátumával szemben. Az új államfőhöz fűzött reményeket az elnökjelölként tett kampányígéretei is táplálták. 

Választási programjának Nicușor Dan a România Onestă (Becsületes Románia) címet adta. Az alcímben pedig egy mondatban így foglalta össze üzenetének lényegét: függetlenként nem fog részt venni elvtelen háttéralkukban, és ha elnökké választják, az állami intézmények nem pártok vagy politikai érdekcsoportok, hanem a polgárok javát fogják szolgálni. Programjában mindenekelőtt az uniós integráció elmélyítését, proaktívabb EU-politikát, a román-amerikai stratégiai partnerség megerősítését, rövidebben: Románia euroatlanti pályájának megőrzését ígérte. 

Vállalásai között szerepelt többek között az igazságügy reformja, a korrupció és az adócsalás visszaszorítása, az alkotmánybírósági kinevezések szabályainak módosítása, egy új választási törvénykönyv elfogadtatása, a titkosszolgálatok valós civil kontrolljának megteremtése. Gazdasági téren az adóhatóság digitalizálását, az állami vállalatok politikamentesítését és a közkiadások visszafogását ígérte. De sokakban értetlenséget váltott ki, amikor írásban vállalta, hogy elnöki mandátuma alatt nem nő az áfa, mert az államfői jogkörök nem terjednek ki a kormány adópolitikájára.

Kampányának fontos eleme volt az a konkrét ígéret is, hogy megválasztása esetén Ilie Bolojant jelölné miniszterelnöknek, aki az EU-barát parlamenti pártok koalíciós kormányát vezetné. A második fordulóban vélhetően sok olyan szavazó is Nicușor Dan mögé állt, akit nemcsak az elnökjelölt személye, hanem a Bolojan-kormány perspektívája is meggyőzött. 

Halogatások és elhamarkodott ígéretek

Nyilván nem lehet mandátuma első évének végén számon kérni az államfőn a kampányának valamennyi ígéretét. Az elmúlt egy esztendőben azonban Nicușor Dannak több olyan döntése, nyilatkozata és mulasztása is volt, amelyek ellentmondtak a választási programjának. Ráadásul több olyan ügyben okozott csalódást választói egy részének, amelyre elnökként hatni tudott volna: mindenekelőtt a titkosszolgálatok civil kontrolljának erősítésében és az igazságszolgáltatási reform napirenden tartásában.

A Román Hírszerző Szolgálatnak (SRI) közel három éve nincs civil vezetője, az intézmény operatív vezetését egy tábornok látja el, a Külső Hírszerző Szolgálatnál (SIE) pedig hat éve nem volt vezetőváltás. Megválasztása után Nicușor Dan azt ígérte, hogy „heteken belül” új civil igazgatókat nevez ki a két titkosszolgálat élére, megerősítve ezzel a demokratikus kontrollt. Amint az a Recorder videóösszeállításából is kiderül, a hetekből hónapok lettek, majd az államfő a mulasztást firtató újságírói kérdésekre egyre homályosabb válaszokat adott: „a megfelelő pillanatban”, „viszonylag hamar”, „remélhetőleg hamarosan” megtörténnek a kinevezések. Nicușor Dan a döntés elhúzódását azzal magyarázta, hogy a jelöltekről a koalíciós pártokkal kell egyeztetnie, mert a javaslatait a parlamentnek is támogatnia kell. 

Hasonló történt az igazságüggyel is. Mandátuma elején Nicușor Dan többször is azt nyilatkozta, hogy aggasztja az igazságszolgáltatás állapota, és alkotmányos jogkörével élve részt fog venni a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) ülésein. Ez az elnökségének első évében egyszer sem történt meg. A Recorder 5,5 milliós megtekintésnél járó tényfeltáró dokumentumfilmjére, az ügyészek és bírák egy részének nyílt leveleire és a civil társadalom tiltakozásaira volt szükség ahhoz, hogy az igazságszolgáltatás problémái elérjék az államfő ingerküszöbét. A reakciója pedig egy gyakorlatilag teljesíthetetlen ígéret, majd – ismét – a halogatás volt.

A Recorder filmjének tavaly decemberi megjelenése után több száz ügyész és bíró jelezte nyilvánosan, hogy rendszerszintű problémák vannak az igazságszolgáltatásban, amelyet a Lia Savonea legfelsőbb bírósági elnök köré csoportosuló hatalmi klikk irányít. Válaszként Nicușor Dan – láthatóan felindultan – azt ígérte, hogy januárban belső szavazást kezdeményez az ügyészek és bírák körében arról, hogy a CSM közérdekből jár-e el, vagy egy belső csoport érdekeit képviseli.

Hozzátette, hogy ha az utóbbi opcióra adott válaszok lesznek többségben, akkor az igazságszolgáltatási tanácsnak „sürgősen távoznia” kell. Ez azért volt teljesíthetetlen ígéret, mert sem az alkotmány, sem a CSM működését szabályozó törvény nem teszi lehetővé a testület feloszlatását egy „belső referendum” nyomán.

Ezzel Nicușor Dan is tisztában lehetett, mert a januárra ígért konzultációt technikai előkészületekre hivatkozva halogatták, majd lekerült a politikai napirendről. Ráadásul az elnök visszakozni is látszott: legutóbbi nyilatkozataiban több bizonyítékot kért az igazságszolgáltatás rendellenességeinek alátámasztására.

Háttéralkunak tűnő kompromisszumok

Mandátumának első évében Nicușor Dan több kompromisszumot és engedményt is tett. Olyan helyzetekben is passzívan semleges maradt, amikor a választóinak egy része éppen a konfrontációt várta volna tőle. Ez leglátványosabban a főügyészi kinevezéseknél, a Szociáldemokrata Párthoz (PSD) való viszonyában és Ilie Bolojan bukásának kezelésében mutatkozott meg.

Nicușor Dan a kampányban és a megválasztása után is nyíltan bírálta a korrupcióellenes ügyészség (DNA) vezetőjét, Marius Voineagot és Alex Florența legfőbb ügyészt. Ehhez képest néhány hónappal később a PSD-s igazságügyi miniszter javaslatára Voineagot a legfőbb ügyész helyettesének, Florențát pedig a terrorizmus és szervezett bűnözés elleni ügyészség (DIICOT) főügyész-helyettesének nevezte ki.

Emellett aláírta annak a Cristina Chiriacnak a legfőbb ügyészi kinevezését, akit súlyos szexuális visszaéléssel és korrupcióval kapcsolatos ügyek eltussolásával gyanúsított meg a sajtó. Következetlenségét azzal magyarázta, hogy Voineag és Florența intézményvezetői tapasztalattal rendelkezik, ami helyettesi pozícióban hasznos lehet. Mindenesetre ezek a kinevezések nehezen voltak összeegyeztethetők azzal, hogy a megválasztása előtti időszakban Nicușor Dan a korrupcióellenes fellépés elkötelezett híveként lépett fel.

Bírálói szerint az elnök dönthetett volna úgy, hogy konfliktust vállal az igazságügyi miniszterrel és közvetve a PSD-vel, és új kiválasztási eljárást kényszerít ki. Lépése így a PSD-nek tett engedménynek tűnt, és azt a gyanút keltette, hogy a főügyészi kinevezések egy politikai alku eredményei voltak.

A percepció így az volt, hogy Nicușor Dan éppen azon a területen mutatkozott megalkuvónak, ahol a leghangsúlyosabb reformokat ígérte. Mindez azért is volt feltűnő, mert politikai pályája jelentős részét – különösen bukaresti főpolgármesterként – a PSD-vel szembeni konfliktusok határozták meg.A szociáldemokratáknak tett engedménynek tűnt az is, ahogyan az államfő a négypárti koalíció működéséhez viszonyult. 

Írtunk már korábban arról, hogy Nicușor Dan a koalíciós pártok közötti konfliktusban szinte görcsösen semleges, közvetítői álláspontra helyezkedett. Az államfő a Bolojan-kormány beiktatása óta ritkán állt nyilvánosan miniszterelnök mellé, még akkor is inkább a mediátori szerep mögé bújt, amikor a PSD nyíltan megsértette a koalíciós megállapodást.

Akkor sem bírálta Sorin Grindeanuékat, amikor a kormányból kilépett szociáldemokraták az AUR-ral közösen bizalmatlansági indítványt terjesztettek be a parlamentbe, és megbuktatták Bolojant. Ezt újságírói kérdésre azzal indokolta, hogy alkotmányellenesen járt volna el, ha nyilvánosan a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke mögé áll. 

Politikai állásfoglalásra az elnök csak akkor vállalkozott, amikor az AUR esetleges kormányzati szerepvállalásáról kérdezték. Közölte, hogy nem járul hozzá olyan kormány megalakulásához, amelyben George Simionék részt vesznek, vagy amelyet a parlamentből támogatnak, és azt ígérte, hogy „ésszerű időn belül” továbbra is Nyugat-barát kabinetje lesz Romániának.

Gesztusok a szuverenista tábor felé

Nicușor Dan egyik legfontosabb vállalása eddig teljesült: Románia nem tért le az euroatlanti pályáról. Az Ukrajna mellé állással, a NATO-tagság jelentőségének hangsúlyozásával és a Moldovai Köztársaság uniós integrációjának támogatásával az államfő a román külpolitika eddigi irányvonalát követte. Sőt Kijev támogatása az eddigi mandátuma alatt még egyértelműbbé vált: Nicușor Dan részt vett az úgynevezett tettre készek koalíciójának egyeztetésein és az Oroszországgal szembeni nyomásgyakorlás fenntartását szorgalmazta.

Közben Bukarestben aláírta Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel a Románia és Ukrajna közötti kétoldalú stratégiai partnerségi megállapodást, amely a két ország közötti együttműködés eddigi legmagasabb szintjét jelenti.

Csakhogy időközben a nemzetközi kontextus változott: az európai-amerikai egységet jelentő „euroatlanti” jelző a két kontinens közötti feszültségek miatt kiüresedni látszik Donald Trump visszatérése óta. Az államfő pedig látványosan megpróbált a trumpi MAGA-vonalat követő Egyesült Államokhoz és az EU-hoz is igazodni, ami lavírozásnak hatott.

Ezt a benyomást erősítette, hogy Románia megfigyelőként részt vett és felszólalt a Béketanács washingtoni alakuló ülésén. A Donald Trump által kezdeményezett testületet több uniós ország fenntartásokkal kezelte, azt gyanítva, hogy létrehozásának az ENSZ szerepének gyengítése a célja. Emiatt Nicușor Dan idehaza számos bírálatot kapott. 

De sokakban csalódást okozott akkor is, amikor éppen az Európa-napon bírálta az Európai Uniót. Nyilatkozatában nem tagadta az EU-tagság előnyeit, de arról is beszél –, helyenként csúsztatva –, hogy Európa hibázott, amikor lemondott a nukleáris energiáról, elhanyagolta a védelmi iparát és a túl ambiciózus és „ideologikus” környezetpolitikai célokat tűzött ki.

Tekintettel arra, hogy az AUR éppen az EU-val szembeni frusztrációkra épít, Nicușor Dan nyilatkozata azt a benyomást keltette, hogy az elnök részben átvette a MAGA-párti szuverenista tábor retorikáját.

Ez volt a percepció akkor is, amikor az államfő a fasiszta, legionárius, rasszista vagy xenofób szervezetek elleni fellépést szigorító jogszabályjavaslatot támadta. Nicușor Dan formálisan alkotmányos kifogásokat fogalmazott meg az úgynevezett Vexler-törvénnyel kapcsolatban, azt állítva, hogy túl tág értelmezésekre adhat lehetőséget.

Csakhogy a törvény alkotmánybírósági megtámadásával és újratárgyalásra küldésével akaratlanul is a szélsőjobboldali és szuverenista erők mellé állt, amelyek nemrégiben a jogszabály hatályon kívül helyezésére nyújtottak be javaslatot a parlamentben. 

A függetlenség ára

Nicușor Dan visszás döntéseinek, nyilatkozatainak vagy mulasztásainak értelmezéséhez rögzítenünk kell, hogy a korábbi államfőktől eltérően nincs egy „elnöki” pártja, amelyen keresztül megpróbálhatja érvényesíteni akaratát. A Mentsétek meg Romániát Szövetséghez (USR) közel áll ugyan, hiszen a párt alapítója, de nincs hatalma fölötte. Mondhatni a politikai hátország hiánya a függetlenségének az ára. 

Ez a hiányosság a mandátuma első évében jelentősen szűkítette Nicușor Dan mozgásterét, de nem ad magyarázatot arra, hogy miért nem élt az államfő a rendelkezésére álló más eszközökkel: az elnöki hivatal tekintélyével, a nyilvános nyomásgyakorlással, a közbeszéd tematizálásával. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az elnök nem használta ki céljai megvalósítására a hivatalára irányuló reflektorfényt.

Az alkotmány szerint nem csak a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács, hanem a kormány ülésein is részt vehetne, vagy üzeneteket intézhetne a parlamenthez, de ezekkel a lehetőségekkel sem élt.

Ugyanakkor Nicușor Dan nem légüres térben kezdte meg mandátumát, hanem a 2024-ben megválasztott parlament erőviszonyait örökölte. Ezek szerint a szuverenista fordulatot elutasító, Európa-barát többség csak a 22 százalékos parlamenti súlyú PSD-vel együtt létezik. Ez a többség azonnal megbomlott, amint a szociáldemokraták kiléptek az európai elkötelezettségű koalícióból, alternatívája pedig nincs. 

Így paradox módon Románia euroatlanti pályájának parlamenti biztosítékát éppen az a PSD jelenti, amelyet Nicușor Dan a megválasztása előtt többnyire politikai ellenfélként kezelt. A szociáldemokraták már megmutatták, hogy az AUR-ral és a kisebb szuverenista pártokkal együtt képesek 281 szavazattal a kormányt megbuktatni. De képesek törvényeket elutasítani, sőt kezdeményezni az államfő felfüggesztését is. 

Az ország vagy az államfő politikai jövője a tét?

Széles körben elterjedt az a vélekedés, hogy Nicușor Dan azért engedte el Bolojan kezét, mert politikai riválist lát benne a 2030-as elnökválasztás perspektívájában. Eszerint már röviddel a kormány megalakítása után kihátrált a miniszterelnök mögül, mert az őt kínos helyzetbe hozó áfaemelést a személye elleni támadásnak értelmezte. Ugyanez az értelmezés a PSD-vel szembeni óvatosságot és a szuverenista tábor felé tett gesztusokat is azzal magyarázza, hogy az államfő 2030-ig szélesíteni akarja saját választói bázisát.

Lehetséges azonban egy másik olvasat. Eszerint Nicușor Dan felismerte, hogy megnyerte ugyan az elnökválasztást, de a szuverenista fordulat veszélye nem hárult el. Ezt a kockázatot növelte, hogy a Bolojan-kormány népszerűtlen intézkedései az Európa-barát szavazókban is csalódást okoztak, miközben a PSD máris megmutatta, hogy bármikor az AUR oldalára állhat, ahogy megtette már a bizalmatlansági indítvány benyújtásakor és bizonyos törvénytervezetek megszavazásakor is. 

Így Nicușor Dan számára a felfüggesztése nem csupán egy alkotmányjogi lehetőség: a PSD az AUR-ral és a kisebb szuverenista pártokkal összefogva nemcsak kormányokat tud buktatni, hanem a vélt vagy valós alkotmánysértéseire hivatkozva, egyetlen szavazással el tudja távolítani őt a hivatalából.

A végleges leváltásához ugyan népszavazás szükséges, de jelenlegi támogatottságából kiindulva erősen kétséges, hogy Traian Băsescuhoz hasonlóan képes lenne a referendum után visszatérni a Cotroceni-palotába. Ha pedig új elnökválasztást írnak ki, George Simion lesz az egyértelmű favorit, és teljes lehet a szuverenista hatalomátvétel Romániában. 

Ezért könnyen elképzelhető, hogy Nicușor Dant mandátuma első évében az vezérelte, hogy ne szolgáltasson ürügyet a felfüggesztésére, ne lépje túl az alkotmányos hatásköreit, a koalíciós pártok közötti konfliktusokban maradjon semleges, és tartsa magához minél közelebb a PSD-t. Ezt az igyekezetét egyébként vezető szociáldemokrata politikusok az elmúlt hetekben dicséretekkel díjazták, tehát látszólag eddig sikeresnek bizonyult. 

Mindenesetre ebben az olvasatban az államfő nem föltétlenül a saját politikai jövőjét félti, amikor kerüli a konfrontációt Sorin Grindeanuékkal. A titkosszolgálati kinevezések halogatásának például objektív oka lehet, hogy jelöltjei parlamenti megszavazásához a PSD beleegyezésére is szükség van.

Hasonlóképpen az igazságszolgáltatási rendszer problémáinak jelentős része csak olyan törvénymódosításokkal kezelhető, amelyek csak a PSD támogatásával fogadhatók el. Az új főügyészek kinevezése mögött pedig egyes elemzők szerint háttéralku is húzódhat. 

Alkati kérdés is?

Az államfő szuverenista tábor felé tett gesztusai mögött sem biztos, hogy kizárólag politikai számítások állnak. Nicușor Dan világnézete ugyanis soha sem állt igazán közel az urbánus-progresszív szemlélethez. Inkább a szabadságjogok iránt érzékeny, de kulturálisan konzervatív, nemzeti érzelmű, az ortodox valláshoz kötődő politikusként nyilvánult meg, aki identitáspolitikai ügyekben visszafogottabb, mint saját választótáborának liberálisabb része.

Ez már a tavalyi választási kampányban is megmutatkozott, amikor Nicușor Dan következetesen „megúszós” álláspontot képviselt a román társadalmat megosztó kérdésekben, például a bejegyzett élettársi kapcsolat bevezetésével kapcsolatban.

De erre utalnak korábbi nyilvános megszólalásai is. A sajtó kiszúrta, hogy a Dilema című hetilapban 2000-ben megjelent írásában a későbbi államfő a nacionalizmust nem agresszív politikai doktrínaként, hanem egyfajta érzelmi hovatartozásként próbálta újraértelmezni. Hasonlóan nyilvánult meg a család alkotmányos meghatározásáról szóló – egyébként politikai megfontolásokból, mesterségesen gerjesztett – vitában is.

Nicușor Dan 2017-ben azért mondott le az USR elnöki tisztségéről, mert a párt országos vezetősége többségi szavazattal elfogadott hivatalos állásfoglalásában ellenezte az alkotmány módosítását, pontosabban azt a passzust, miszerint a család „egy férfi és egy nő” házasságán alapul. Lemondását azzal indokolta: a pártnak ideológiailag semlegesnek kellene maradnia a vallási és identitási kérdésekben, hogy a konzervatív és a progresszív szavazókat egyaránt meg tudja szólítani.

Ennek fényében Nicușor Dan Vexler-törvénnyel kapcsolatos kifogásai vagy az Európai Unióval szembeni kritikusabb hangvétele nem feltétlenül puszta udvarlás a szuverenista választóknak. Számára valószínűleg tényleg fontos, hogy a nemzeti emlékezet, a Vexler-törvény kapcsán hivatkozott fogarasi fegyveres antikommunista ellenállás vagy akár az EU döntéseinek bírálata ne legyen a szélsőjobb kizárólagos terepe. Ezt viszont sokan a szuverenista tábor felé tett engedményként értelmezik, és gyakran zavart okoz a saját Európa-párti táborában.

Politikai átrendeződés következhet

Nicușor Dan mandátumának első éve után több elemző szerint Románia újra a politikai átrendeződés küszöbén áll. A körvonalazódó tektonikus mozgás előzménye az, hogy 2021-ben Klaus Iohannis akkori államfő bábáskodásával létrejött a PNL és a PSD nagykoalíciója, és a Bolojan-kabinet megbuktatásáig a két rivális – jobb és baloldali – fősodratú párt együtt kormányzott.

Emiatt a kormányban csalódott választóknak nem maradt alternatívájuk a politikai centrumban. Egy részük a rendszerkritikus szélsőjobbhoz, azaz az AUR-hoz és kisebb szuverenista pártokhoz (POT, SOS Románia) szegődött, másik részük a szintén rendszerkritikus, de urbánus-reformista USR-hez. A romániai választók így lényegében három nagy táborra szakadtak.

A politikai átrendeződés folyamatát a PNL és a PSD nagykoalíciójának felbomlása indíthatja el. A liberálisok Bolojan irányításával visszanyerni látszanak a korábbi identitásukat, és az USR-vel szövetkezve az állam modernizációját célul kitűző Európa-barát, reformista pólust alakítanak.

A másik oldalon pedig a modern szociáldemokráciától eddig is távolodó PSD az AUR felé sodródik, és egy etatista, bezárkózó, nemzeti szuverenitásra építő pólust formál. Így a politikai színtér ismét kétosztatúvá válhat, a törésvonalat pedig nem az ország euroatlanti elkötelezettségéhez, hanem az állam modernizációjához való viszonyulás jelentheti.

A felmérések pedig máris azt mutatják, hogy a PNL-USR informális szövetsége erősödik, Ilie Bolojan személyes támogatottsága pedig látványosan nő. Ha pedig igaz az az értelmezés, hogy Bolojan magára hagyásával Nicușor Dan a politikai riválisát akarta gyengíteni, ennek épp az ellenkezőjét érte el.