Meggyőzött a Köztársaság, de még emészteni kell

A nézőknek tetszett, a szerzőnek déjà-vu érzést hozott, a rendező elfáradt, az igazgató megkönnyebbült. Idő kell, míg összeáll.

Nagy premier volt február 21-én este a Tomcsa Sándor Színházban: Szálinger Balázs díjnyertes drámáját először mutatták be. Az ősbemutatót követően a nagyérdeműt, a szerzőt, a rendezőt és az igazgatót kérdeztük a látottakkal kapcsolatos, első impressziójukról.

Szálinger Balázs költő, a dráma szerzője

A legjobb kezekben láttam a művemet, nagyon jó emberek kezében, akik a legjobb tudásukat most adták, és becsülik a szöveget. És ez nagyon fontos. És jó emberek. Igen, persze, mindenképpen sikerült életre kelteni a darabot. Felvillantak bennem emlék-hullámok is előadás közben.

Felhozott bennem olyan élményeket, mint például, azt a napot, pillanatot, helyet, ahol ültem, amikor azt az adott jelenetet írtam. Szerintem, ha félre van rendezve a darab, akkor ezek az élmények nem jöttek volna elő. Viszont előjöttek...

JLXtNx8MsdE
Van, akinek ez magas labda | Videó: Csedő Attila, Lázár Emese

Nagy Pál, a Tomcsa Sándor Színház igazgatója

Véleményt mondani az előadásról nekem abból a szempontból nehezebb, mert én láttam a folyamatát, azt, hogy honnan hová jutott. Ahhoz képest, hogy ezelőtt egy héttel még hol álltunk, megkönnyebbülés volt a bemutató. Biztos, hogy jót tett volna, ha több időnk van felkészülni. Úgy gondolom, a Köztársaság nem bukott meg.

Telihay Péter m.v., rendező

Nagyon fáradt vagyok – ez az első érzetem. Nagyon hosszú volt az utolsó négy-öt nap. Ez egyfelől. Másfelől pedig, kicsit olyan ez, mint az úszóedző, aki azon drukkol, hogy beérsz-e a célba? És én azt gondolom: beértünk.

Ha még nem láttad, ha már átélted, néhány képet nézz meg: ilyen volt a Köztársaság születése