Mi szűnik meg Orbán vereségével a világban?

Két hét után is szokatlan úgy olvasni Magyarországról a világsajtóban, hogy a hír nem azzal kezdődik, hogy blokkolta, vétózta, embercsempészeket engedett szabadjára, gyárakkal szennyezte. Helyette csupa pozitív dolog jelenik meg, Hegedűs Zsolt híres táncától kezdve a rengeteg gratulációig. Utóbbi persze protokoll, de el tudjuk képzelni, hogy mennyivel kellemesebb lehetett a társalgás hangneme Mark Carney kanadai miniszterelnökkel, aki korábban ugyancsak Trump jelöltje ellenében nyert, vagy Alexander Stubb finn elnökkel, aki alsó hangon is négy napon át mosolygott tizenkettedike után, saját bevallása szerint.

A pénzpiacok értékelték a Fidesz vereségét

A pénzpiacok – azok a baloldali fellegvárak!!! – is ugyancsak pozitívan értékelték a Fidesz történelmi vereségét. A forint négyéves csúcsot is elért, a nemzetközi pénzpiacok pedig bizakodóak abban, hogy relatív erős marad a forint, és a várható reformok és EU-s pénzek feloldása miatt a gazdaság jobb helyzetben lesz az eddig számítottnál.

Persze a közel-keleti Trump-kirándulás és békebombázás rányomja majd a bélyegét a térségünkre, de ahhoz képest, hogy a Fidesz gondos kezei alatt csekély 3 hónap alatt összejött idén a tervezett költségvetési hiány 83 százaléka (ami  a maga során is nagyon magas volt eleve), azért várhatóan jobb lesz a kormányzás.

A Nyugat-Balkán újraértékel

Talán nem sokan tudják, de a Nyugat-Balkánon Orbán inkább arról ismert, hogy a szerbek és oroszok (néha kínaiak) oldalán kavart bele a helyi ügyekbe, olyan szinten, hogy tavaly Boszniában kérték a magyar békefenntartó katonák távozását. 

Hogy miért volt jó az Magyarországnak, hogy más országok és népek érdekeit támogassa pénzzel és emberrel, a saját kárára, azt mindenkinek a fantáziájára bízom. 

Most azon törik a fejüket, hogy Orbán vereségével megszűnik a térségben az egyik erő, amely az autoriterség felé hajtotta őket. Beszédes, hogy milyen jelzőkkel illetik Orbánt. Ivan Krasztev például a „jobboldal Fidel Castro-jának” nevezi – két kis ország, amelynek a vezetője ideológiailag aránytalanul nagy szerepet játszik a nemzetközi színtéren.

A cikk felidézi azt is, hogy Hszi Csinping 2024-es európai útján Párizst, Belgrádot és Budapestet látogatta meg. Párizs fontossága érthető, Franciaország a világ hetedik legnagyobb gazdasága. Szerbia és Magyarország viszont nem a gazdasági erejük, és, valljuk be, nem is a kikötőik miatt voltak fontosak a kínai elnöknek.

A győzelem és a vereség modellje

A The Atlantic című lap arról cikkezik, hogy Orbán veresége a Trumpizmus leváltásának lehetséges modellje lehet Amerika számára – bár én személy szerint a helyükben nem alkalmaznám a „hagyjuk őket 16 éven át mindent ellopni, míg a vonat is kigyullad a síneken” részét a modellnek, de ezt majd ők eldöntik.

A Times of Israel azon mélázik, hogy ha Netanjáhú elnökségéhez egyfajta modellként szolgált Orbán, akkor a vereséghez is modell lesz-e. Izraelben 6 hónap múlva lesznek választások, és a háborús bűnös elnök nem áll jól a közvéleménykutatásokban. Azért azt hadd tegyem hozzá, hogy amikor Netanjáhú veszélybe kerül, korrupciós ügyek vagy választások miatt, akkor nagyobb esély van arra, hogy új háborút indít, mint arra, hogy a következményekkel kelljen számolnia. 

Netanjáhú az autoriterségnek teljesen más ligájában játszik, mint Orbán, aki például gyorsan és baj nélkül ismerte el az ellenfél győzelmét. Erre emlékezhetnének az amerikaiak is, Orbán ugyanis véres lázongást sem provokált ki, mint Trump. Izrael kapcsán azt se hagyjuk ki, hogy „Izrael elvesztette az európai emberét”, ahogy a Politico-n elmélkedik Dylon Jones. Mert bizony, Oroszország, Kína és a trumpista Egyesült Államok mellett Netanjáhú érdekeiért is szorgosan küzdött Orbán. (Inkább, mintsem Brüsszel koszos pénzéből kapjanak a magyar emberek kórházra meg utakra.)

Lengyel és Magyar, két jóbarát

A lengyelek azon filóznak, hogy Orbán eltűnésével Fico mellett, a lengyel elnök, Karol Nawrocki is jóval inkább előtérbe kerül Európában. Eddig bizonyos értelemben normalizálta őt Orbán hangoskodása.

Másik oldalon viszont örvendenek, hogy újra javulhatnak a kapcsolataik Magyarországgal. Ennek a sokszáz éves köteléknek nem tett jót, hogy az utóbbi időben Orbán bátran és hangosan kiállt Lengyelország ősellensége mellett, ráadásul egy háború közepén. Szijjártó ezt azzal egészíti ki, hogy készséges pincsiként szedi le az orosz oligarchákat és rokonaikat az EU-s szankciós listáról, és vétóz mindent, ami kicsit is árt az oroszoknak.

Még Jarosław Kaczyński volt PiS-es miniszterelnök is bocsánatot kért azért, mert azt állította, hogy Magyar Péter mikróban megsütött egy kutyakölyköt. Ami még az igen kreatív Fidesz-médiában is elég őrült állításnak számítana. Kiderült, hogy a bácsika lengyel létére bizony az orosz dezinformációnak dőlt be, amely Varga Judit szájába adott néhány ilyen színes állítást.

Donald Tusk lengyel miniszterelnök most pénteken emlékeztette európai kollégáit, hogy ne feledjék, ez nem egy progresszív vagy baloldali párt győzelme volt. Óvatosságra és türelemre lehet szükség, és meg kell érteni a magyarországi helyzetet.

Kína ezután is azzal dolgozik, akivel lehet

Kína, a tőle megszokott módon pragmatikusan viszonyult a helyzethez: egyszerűen gratulált Magyarnak. Valljuk be, számukra Magyarország túl kicsi és távoli entitás ahhoz, hogy különösebb energiát fektessenek a témába, számukra amúgy is mindig a saját ügyeik és üzleteik a prioritás.

Az Egyesült Államok se gyászolt sokáig. 

JD Vance sajnálatát fejezte ki, de hozzátette, hogy készek együttműködni Magyarral. Trump, aki legelőször még szótlan maradt a vereség kapcsán, április 15-én már dicsérte Magyart, jó embernek nevezte, azt mondta, jó munkára számít tőle. Amikor Orbán veresége került szóba, azt mondta, hogy Orbán jelentős lemaradásban volt, de ő (Trump) ebben nem játszott szerepet. Meg is lepődtünk volna az ellenkezőjén. Majd Orbánt is jó embernek nevezte. Nem úgy tűnik, hogy Orbán állítása, miszerint az eddigi nemzetközi egyezmények az ő személyétől függenek, bárki más fejében is így lenne.

Komolyan vett orosz futókaland

Végül, de nem utolsó sorban: Oroszország. Alkonyi Zalán szedett össze egy jó csokrot a reakcióikból. Például a híres Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő idézete, aki „barátságtalan ország”-nak nevezte az eddigi Magyarországot. 

Érdemes beleolvasni a gyűjtésbe, látszik hogy az oroszok számára Magyarország sosem volt egy különleges kapcsolat, pusztán egy eszköz. Közben meg Orbán és Szijjártó az ország és a saját érdekeik ellen is dolgoztak, csak hogy segítsék az oroszokat. 

Valószínűleg ők tényleg elhitték mindazt, amivel a gyakorlott KGB-sek etették őket az évek alatt. És elfelejtették azt, amit III. Sándor orosz cár fogalmazott meg, és ami azóta is töretlenül igaz maradt: „Oroszországnak két szövetségese van – a hadsereg és a flotta.”