Kalapos kávézó - egy darab Csehország

Második „áldozatunkért” nem kellett messze mennünk, csak az utca túloldalára.
Mint tudjuk, első túránk egy fiatal helyre vezetett, az Első Emelet után most egy jóval ismertebb, régebbi kocsmába látogattunk el, mégpedig a Kalapos kávézóba. Mint városunk legtöbb lokálja, a Kalapos is központi elhelyezkedésű, jelenleg a Kossuth utcában székel, mégpedig közvetlenül a Romarta üzlet mellett. Itt egy kapu alatt kapjuk meg a felfelé vezető lépcsőt, ennek tetején pedig baloldalt a bejáratot. Én személy szerint első alkalommal elég nehézkesen találtam rá és sajnos most sincs egyértelműen jelezve, hogy merre juthatunk be.

Egyébként, mint azt talán már sokan tudják, ez nem az első helye a Kalaposnak, hiszen már jó néhány hónapja elköltözött előző lakhelyéről, ahol most az Első Emeletet találhatjuk. Na de ha már így betájoltuk a dolgot, akkor nézzük meg mi is vár ránk odabent. Rögtön balra egy kis pódium szúrhat szemet, amin alapbeállításban a standard szék+asztal kombó vár minket, de gyakran zenei események is birtokba veszik a helyet – erről majd később. A berendezésben nem találunk semmi különlegeset: egyszerű asztalok, egyszerű, fából készült székekkel, amik tapasztalataink alapján hosszú távon kissé kényelmetlenek lehetnek, de ez a legtöbb helyen nincs másképp.

A Kalaposnak van egy galéria-szerű emelete is, ide nem merészkedtünk fel, de alulról egy kicsit szűkösnek tűnik nagy társaság esetén, ezért 10 fő környékén inkább az alsó nagy termet javasoljuk.

A pincér – aki egyáltalán nem néz ki annak, csak a köténye árulkodik róla – villámgyorsan az asztalunknál termett, majd kérdésünkre közölte, hogy itallap az biza nincs. Első sokkunkból ébredve gyorsan rendeltünk sört és itt ki is emelnénk a Kalapos kávézó egyik különlegességét: igazi sörbarátoknak főként, de alkalmi sörivóknak is ínyencség a cseh, Cerna Hora márkájú sör. A cseh sörről annyit érdemes tudni, hogy a világ egyik legjobbjaként tartják számon, és ezt a véleményt mi is csak megerősíteni tudjuk. Három fajtából is választhatunk, van ugyanis szőke, barna és mézes változat is. Mindent az olvasókért mottóval teszteltük mind a hármat és az isteni jelző mellett még annyit tennénk hozzá, hogy a mézes valamiért keserűbbnek tűnt, mint a szőke. Meg is született a megállapítás, miszerint a szőke még sörben is édesebb.

Az is dicséretre méltó, hogy a cseh söröket saját márkás pohárban kaptuk, szóval elég egységes lett így a kép. Ennél talán jóval fontosabb a zene. És az itt kiváló. Most nem csak magukra a dalokra gondolok, hiszen ugye ízlések és pofonok, hanem a hangerőre is. Nagyon ritkán találni olyan kocsmát, pubot, vagy bármilyen lokált ahol egy idő után nem üvölt a zene és nem halljuk a saját gondolatainkat sem. Nahát a Kalapos nem ilyen, a hangfalakból áradó blues, klasszikus rock és egyéb, a legkevésbé sem zavaró dallamok, megmaradnak a kellemes háttérzene hangerején.

A hely hangulata nincs túlkomplikálva, az egész egy kellemes barna színben úszik, valahogy kellemes leülni. Én soha nem vettem volna észre, így az orromra kötötték, hogy a fény is jól el van találva, ugyanis nem veri ki az ember szemét. Engem inkább a félhomály-szerű, gyengébb fény szokott zavarni, de szerencsére azért annyira nincs sötét.

A pincérre visszatérve még annyit meg kell jegyezni, hogy a harmadik sör környékén már nehezebb volt elkapni a figyelmét, ugyanis a bárpult helyett egy asztalnál tanyázott, ahonnan nem volt tökéletes a rálátás a mi asztalunkra.

Na és akkor jöjjön egy kis negatívum is, mert azért akad. És ez a mellékhelyiség (vagy inkább budi). Ezzel egy igen nagy probléma van: kicsi. Nagyon kicsi. A férfi részlegen a piszoárt használni valóságos művészet, eléggé zavaró mikor a jobb könyökünket a papírtartóba verjük be folyamatosan, a balt pedig csak simán a falba. Emellett az sem volt túl örömteli, hogy nem volt szappan, illetve a kéztörlő nem volt betéve a tartójába, csak úgy pihent rajta, így egy törlési művelet eredményeként sikerül bevizezni a fél tekercset. A női részlegen beszámoló alapján nem sokkal jobb a helyzet.

Az sem egy túl jó pont sokak szemében, hogy a Kalapos nem rendelkezik nemdohányzó részleggel, így aki dohányfüst-mentesen kívánja eltölteni az estéjét, annak nem ez a kocsma a legjobb választás.

Nézzük végül azt a pódiumot, ami időnként színpaddá avanzsál. Ez annyit tesz, hogy a Kalapos tulajdonosainak van egy jó szokása, miszerint időnként zenekarokat hívnak meg, ezzel dobva fel egy-egy estét. Itt leginkább dzsesszre kell gondolnunk, de volt itt nemrég Pink Floyd tribute banda is, szóval azért van felhozatal. Nem mellékesen ezek a koncertek ingyenesek, szóval ha tudomást szereznénk egy ilyen zenei banzájról (például a heti bulikörképünkből), akkor nem árt az asztalt jó idejében lefoglalni, ellenben kétséges lesz a bejutásunk.

Szóval akkor milyen is a Kalapos kávézó? Egy jó hely, ahol kellemesen beszélgethetünk egy nagyobb baráti társasággal is, e mellé pedig "echte" cseh sör dukál, ami valószínűleg az este egyik koronája lesz. Ezen kívül a zenekedvelők sem csalódhatnak a koncertekben, viszont azért a toaletten lenne még mit javítani, meg a pincéreknek is bele kell tanulniuk szakmájukba. Ettől függetlenül, mindent összevetve nyugodtan ajánlhatjuk bárkinek a helyet, az apróbb hibák idővel reméljük megoldódnak, a pozitív részek pedig bőven kárpótolnak ezekért. Ja és ki kéne már táblázni azt a bejáratot.

/Szasza/kocsmakorkep/kalapos