Kormányválság: Bolojan sztár lett, Grindeanu hülyét csinálhat magából

Megoldhatatlannak tűnő feladat elé állította az államfőt egy új kormány megalakításának levezénylése a Bolojan-kabinet bukása után. A folyamat elhúzódhat, és akár előrehozott választások kiírásával is zárulhat, ha a fontosabb politikai szereplők nem változtatnak az álláspontjukon. A pártok és Nicușor Dan ugyanis egymást kizáró feltételeket támasztanak a kormányalakítási konzultációk előtt, ami nem teszi lehetővé egy stabil többség kiépítését.

A parlament 281 szavazattal fogadta el kedden a Szociáldemokrata Párt (PSD) és Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) közös bizalmatlansági indítványát. A romániai rendszerváltás után ilyen nagy arányú elutasítással csak a Cîțu-kormány szembesült 2021-ben.

Ez nem meglepetés, ha figyelembe vesszük, hogy a PSD kormányból való kilépése után megmaradt „csonka” koalícióhoz – Nemzeti Liberális Párt (PNL), Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR), RMDSZ és a nemzeti kisebbségek frakciója – tartozó képviselőkön és szenátorokon kívül az összes parlamenti politikus a Bolojan-kabinet ellen szavazott. Az eredmény azt is mutatja, hogy az ellenzéki AUR-hoz és a holdudvarához tartozó szuverenista-populista kispártoknak (POT, SOS Románia, Béke - Románia az első frakció) a PSD-vel és a függetlenekkel együtt kényelmes többsége, a kormányalakításhoz szükséges 233-nál 48-cal több szavazata van.

Nem jön ki a matek

Csakhogy a Bolojan-kormány bukása utáni pártállásfoglalások – legalábbis egyelőre – nem a parlamenti aritmetikához igazodnak. Az alapproblémát az jelenti, hogy a PNL és az USR a PSD-vel, a szociáldemokraták pedig az AUR-ral nem akarnak kormányozni, vagy teljesíthetetlennek tűnő feltételekhez kötik a koalíciós együttműködést. 

A PNL bővített vezetőtestülete a bizalmatlansági indítványról szóló ülésén felsorakozott Ilie Bolojan pártelnöki tisztséget is betöltő ügyvivő miniszterelnök mögé, és úgy döntött, hogy a liberálisok ellenzékbe vonulnak, és kizárják a további együttműködést a PSD-vel. Bolojan viszont nyitva hagyta azt a lehetőséget, hogy újra teljes jogkörű miniszterelnök legyen. Kijelentette, hogy a szociáldemokratáknak kell megoldaniuk a kormány megbuktatásával előidézett válságot, ha pedig nem képesek erre, „engedjék át a terepet másoknak”.

Az USR sem hajlandó ismét koalícióra lépni a PSD-vel. Dominic Fritz pártelnök bejelentette, hogy a továbbiakban összehangolják lépéseiket a liberálisokkal, és ugyanazt az álláspontot fogják képviselni a kormányalakításról szóló hivatalos egyeztetéseken. A politikus arra hivatkozott, hogy a PNL és az USR a parlament két legfontosabb, reformoknak elkötelezett pártja, és együtt kell szembeszállniuk a PSD és az AUR által képviselt iránnyal.

A PSD célja változatlan: újra a PNL-vel, az USR-vel és az RMDSZ-szel alakítana kormányt, de Ilie Bolojan nélkül. Sorin Grindeanu pártelnök kizárta a közös kormányzást az AUR-ral, de nem zárkózott el a miniszterelnöki tisztség elvállalásától és az ellenzékbe vonulástól sem. Ugyanakkor elvetette azt a lehetőséget, hogy a PSD az RMDSZ-szel, a nemzeti kisebbségek frakciójával és a függetlenekkel együtt kisebbségi kormányt alakítson.

Az AUR célja alapvetően az előrehozott választások kierőltetése. George Simion pártelnök kijelentette, hogy csak azzal a feltétellel vállalják a kormányzást, ha megkapják a miniszterelnöki tisztséget is. Ám az egyik legutóbbi nyilatkozatában kitérő választ adott arra a kérdésre, hogy melyik párttal lépne koalícióra, így nem kizárt a PSD-vel való együttműködésük sem. 

Az RMDSZ számára az első számú opció a korábbi koalíció újraalakítása lenne a PSD, a PNL, az USR, az RMDSZ és a nemzeti kisebbségek részvételével. Kelemen Hunor szövetségi elnök szerint stabil parlamenti többségre és az összes nagyobb Európa-barát párt által elfogadható miniszterelnökre van szükség, de szükségmegoldásként egy kisebbségi kormányt is elfogadhatónak tartana. A politikus leszögezte, hogy az RMDSZ nem vállal szerepet olyan kormányban, amelynek az AUR is tagja vagy amelyet az AUR a parlamentből támogat. 

Az államfő mozgástere

Van még egy fontos tényezője a kormányalakításnak: az államfő, aki a miniszterelnök bukása esetén a politikai folyamatok központi szereplőjévé lép elő. Nicușor Dan államfő az alkotmány szerint a következő napokban köteles konzultálni a pártokkal. Utána az egyeztetések alapján megnevez egy miniszterelnök-jelöltet, aki kormányalakításra és a kormányprogram kidolgozására kap megbízást. 

Az alkotmány mozgásteret is biztosít az államfőnek a kormányfőjelölt kiválasztásában. Nem köteles elfogadni azt a jelöltet, akit a legtöbb mandátummal rendelkező párt – jelen esetben a PSD – javasol, viszont feladata olyan személyt találni, aki képes egy kormánytöbbséget maga mögé állítani. Ugyanakkor egy korábbi alkotmánybíróság döntés szerint nem nevezhet meg olyan miniszterelnök-jelöltet, akinek a kormányalakítási kísérlete a parlamenti erőviszonyok miatt kudarcra van ítélve, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy előrehozott választásokat provokáljon ki. 

Nicușor Dan a politikai válság kibontakozásától a koalíciós pártok közötti konfliktusban szinte görcsösen semleges, közvetítői álláspontra helyezkedett. De azonnal kilépett a közvetítői szerepből, amikor az AUR esetleges kormányzati szerepvállalásáról kérdezték, és folyamatosan elutasította George Simionék hatalomra kerülésének lehetőségét. Ezt tette a kormány bukása utáni nyilatkozatában is, amikor ismételten nyugalomra intett, és azt ígérte, hogy „ésszerű időn belül” Nyugat-barát kormánya lesz Romániának. Nicușor Dan bejelentette azt is, hogy az alkotmányban is előírt formális konzultációk előtt informálisan egyeztet a pártelnökökkel. Péntekig Dominic Fritz (USR), Kelemen Hunor (RMDSZ) és Ilie Bolojan (PNL) fordult meg a Cotroceni-palotában. Sajtóértesülések szerint a hivatalos konzultációk csak a május 13-án kezdődő B9-csúcs után következhetnek.

Mindenesetre a parlamenti erőviszonyokból, illetve a pártok és az államfő álláspontjából kiindulva megállapítható, hogy a jelenlegi patthelyzetből csak akkor lehet kilépni, ha a politikai szereplők valamelyike enged az álláspontjából. Vagyis a kormányalakítás azon múlik, hogy a politikai veszteséget bevállalva ki adja be elsőként a derekát. 

Nem jöttek be a PSD számításai

A lehetséges kormányalakítási forgatókönyvek számbavétele előtt érdemes kitérni arra, hogy a politikai válság kirobbantásában Sorin Grindeanuéknak bevallottan egyetlen célja volt: Bolojan eltávolítása és a négypárti kormányzás folytatása egy rövidebb pórázon tartható, számukra kényelmesebb miniszterelnökkel a tisztség 2027-re tervezett átvételéig. 

Korábban csak sejteni lehetett, de mára már egyértelműnek tűnik, hogy a PSD egy gyorslefolyású miniszterelnök-cserében reménykedett a kormányból való kilépése után. Arra számított, hogy a PNL nem áll ki egységesen Bolojan mellett, a liberálisok hatalmi reflexei erősebbek lesznek a pártelnök diktálta PSD-ellenes irányvonalnál. Magyarán: inkább lesznek kormányon Bolojan nélkül, mint ellenzékben a volt nagyváradi polgármesterrel. Ráadásul minden jel szerint számítottak Nicușor Dan segítségére is, aki a kormány tavalyi beiktatása óta gyakorlatilag elengedte a liberális miniszterelnök kezét.

Sorin Grindeanuék várakozásai nem voltak alaptalanok.

Egyrészt Bolojannak már a pártelnökké választása óta vannak PSD-közeli ellenlábasai a PNL-ben, akiket a román sajtó szerint az Ilfov megyei szervezet elnöke, Hubert Thuma irányít. A belső ellenzéki csoportosulás tagjai azok a liberálisok, akik a sok vesződéssel járó rivalizálás helyett szívesebben osztoznának a szociáldemokratákkal a hatalmon és az államkassza kulcsán. Közéjük tartoznak a PNL négy első alelnökéből hárman, köztük Cătălin Predoiu belügyminiszter, aki a Bolojan-kormány bukása utáni vezetőségi ülésen óvott az ellenzékbe vonulástól, és tárgyalásokat szorgalmazott a szociáldemokratákkal. 

A PSD arra is alapozott, hogy a PNL-ben számos önkormányzati vezető, miniszter, államtitkár, polgármester és a köréjük szerveződő pártklientúra számára a kormányzati pozíció elsősorban a közpénzekhez való hozzáférést jelent. Azzal számoltak, hogy Bolojan megszorításai, a költségvetési fegyelem, az állami pazarlás megszüntetése és a kiváltságok megnyirbálása nemcsak a szociáldemokraták érdekhálózatait sértette, hanem a liberálisokét is. Ezért a PSD joggal gondolhatta, hogy a PNL egy része nem követi az ellenzékbe készülő Bolojant, mert fájdalmas lenne számukra a pozícióvesztés és kormányzati források elvesztése.

A politika többismeretlenes egyenlet

Sorin Grindeanuék számítása ott csúszott el, hogy Bolojan közvetlenül a kormány bukása után választás elé állította a liberálisokat: vagy a reformok mellett állnak, és őt támogatják, vagy a „régi rendszerrel” (a PSD-vel) tartanak. A PNL vezetése végül 50 szavazattal, négy tartózkodás mellett az ellenzékbe vonulás és a PSD-vel való koalíció elutasítása mellett döntött. Sajtóértesülések szerint éppen a PSD-közelinek tartott liberális vezetők tartózkodtak, ami visszaigazolja, hogy létezett egy belső törésvonal, csak nem bizonyult elég erősnek Bolojan leváltásához. 

A szociáldemokraták zavarodottságáról többek között Lia Olguța Vasilescu PSD-alelnök megnyilvánulásai árulkodnak. Craiova polgármestere egy sajtónyilatkozatában azt állította, hogy a PNL vezetőtestülete pártszabályellenesen döntött az ellenzékbe vonulásról, mert nem konzultáltak az önkormányzati vezetőkkel, később pedig azt fejtegette: nem hinné, hogy a liberális polgármesterek egyetértenek a párt új irányával. Egy biztos: jelen állás szerint a PNL-n belüli puccskísérlet meghiúsulásával a PSD besétálni látszik egy olyan csapdába, amelyet maga állított fel. A jelentős politikai arcvesztést már csak úgy kerülhetik el, ha sikerül tágítaniuk a PNL-n belül továbbra is létező törésvonalakat. Egyelőre arra játszanak, hogy az idő nekik dolgozik. A Digi24 forrásai szerint a szociáldemokraták arra várnak, hogy az elhúzódó kormányválság, a gazdasági és külső nyomás, valamint a liberális polgármesterek elégedetlensége kényszerítse tárgyalóasztalhoz a PNL-t.

Ez azért nem kecsegtet sikerrel, mert időközben Bolojan kilépett a technokrata, vállalatmenedzseri szerepfelfogásból, és markáns politikai arcélt épített magának. Már nem hagyja válasz nélkül a támadásokat, hanem nyíltan konfrontálódik. Nyilvános szerepléseiben következetesen azt állítja: a PSD-hez és a PNL klientúráihoz kötődő, megkövesedett hatalmi rendszer pénzszivattyúnak tekinti a költségvetési forrásokat, az állami vállalatokat pedig kifizetőhelyekként használja.

Minden jel szerint Bolojannak fokozatosan sikerül maga mellé állítani a Nicușor Danban csalódott választók jelentős részét is, akik most benne látják azt a politikust, aki jelentős társadalmi költségek árán, de képes irányváltást kikényszeríteni az állam működésében. Feladatát megkönnyíti, hogy hitelesen azt kommunikálhatja: a PSD úgy döfte hátba a saját kormányzati partnereit, hogy közben nem kínált életképes alternatívát, és láthatóan nem számolt a politikai válság következményeivel.

Az ügyvivő kormányfő népszerűségének növekedését mérések is alátámasztják: Remus Ștefureac, az INSCOP közvélemény-kutató intézet vezérigazgatója szerint Bolojan bizalmi indexe 8 százalékponttal 30 százalékra emelkedett a politikai válság óta, és személyes támogatottsága nagyjából kétszerese a párténak. A 2028-as választások perspektívájában ez inkább arra ösztönözheti a liberálisokat, hogy összezárjanak az elnökük mögött, semmint arra, hogy visszatérjenek a PSD-vel való alkudozásokhoz.

A kisebbségi kormánytól az előrehozott választásokig

Mindezek jelentősen csökkentik annak – a szociáldemokraták számára legkedvezőbb – forgatókönyvnek a valószínűségét, hogy újra összeálljon a PSD-PNL-USR-RMDSZ-nemzeti kisebbségek koalíció, egy kompromisszumos miniszterelnökkel. Ez legfennebb csak akkor képzelhető el, ha a kormányzati szerepvállalás körüli belső feszültségek pártszakadást idéznek elő a liberálisoknál.

A további lehetséges forgatókönyvek számát leszűkíti, hogy – az eddigi hivatalos nyilatkozatok szerint – a PSD és az AUR összebútorozását nem csak a szociáldemokraták, hanem az államfő is elutasítja.

Így két változat kínálkozik.

Az egyik az, hogy Sorin Grindeanu miniszterelnök irányításával PSD-vezette kisebbségi kormány alakul az RMDSZ és a nemzeti kisebbségek részvételével, amelyet a PNL és az USR bizonyos feltételekkel kívülről támogat. Ez a szociáldemokraták számára menekülőutat jelentő megoldás lehetne: nem kellene az AUR-ral kormányozniuk, de hatalmon maradnának.

Ugyanakkor a PNL és az USR legfeljebb akkor tudnák eladni a saját választóiknak a Grindeanu-kabinet parlamenti támogatását, ha ezt szigorú feltételekhez kötik: a költségvetési hiány további csökkentéséhez, a helyreállítási tervben foglaltak teljesítéséhez, vagy olyan – jellemzően népszerűtlen – reformokhoz, amelyek teljesítéséért a PSD vállalná a politikai felelősséget.

Ez eleve törékeny konstrukció lenne, mert a Grindeanu-kormány minden fontos szavazásnál azoknak a pártoknak a jóindulatára szorulna, amelyeket a PSD alig néhány nappal korábban még megbuktatott a parlamentben.

A másik forgatókönyv szerint Ilie Bolojan (vagy akár egy hozzá közel álló politikus) irányításával PNL-USR-RMDSZ kisebbségi kormány alakul, amelyet a PSD bizonyos feltételekkel kívülről támogat. Ez a PNL és az USR számára lenne a legkönnyebben védhető kompromisszum: formálisan nem lépnének újra koalícióra a PSD-vel, és elkerülhetnék az azonnali ellenzékbe vonulást. A legnagyobb politikai árat ebben az esetben a PSD fizetné meg, mert kívülről kellene támogatnia egy olyan kabinetet, amelyet nem ellenőriz közvetlenül, és amelyik megpróbálja megvalósítani Bolojan reformelképzeléseit. Ezért ez a megoldás csak akkor válhatna reálissá, ha a szociáldemokraták számára az előrehozott választások vagy az AUR további erősödése nagyobb kockázatnak tűnne, mint a PNL és az USR köré szerveződő kisebbségi kormány átmeneti megtűrése.

Tekintettel a patthelyzetre, egyre több elemző az előrehozott választások lehetőségével is számol. Az alkotmány szerint az államfő akkor oszlathatja fel a parlamentet, ha az elsőtől számított hatvan napon belül két kormányalakítási kísérlet is megbukik. Ebben a forgatókönyvben csak az AUR és esetleg a PNL és az USR érdekelt, és a három pártnak együtt nincs parlamenti többsége. Emellett az államfő is kizárta ezt az opciót.

De mi történt Nicușor Dannal?

Említettük, hogy az elemzők többsége szerint Nicușor Dantól nem idegen Bolojan eltávolításának gondolata, mert az államfő politikai riválist lát az ügyvivő miniszterelnökben. Tény, hogy Nicușor Dan a kormány beiktatása óta ritkán állt nyilvánosan Bolojan mellé, még akkor is inkább közvetítői szerepre törekedett, amikor a PSD nyíltan megsértette a koalíciós megállapodást. Közben több gesztust is tett a szociáldemokraták felé, például az ügyészségi vezetők kinevezésekor.

Az államfő pozicionálásának azonban van egy másik olvasata is. Eszerint tisztában lehet azzal, hogy ellene is felfüggesztési eljárást indíthat ugyanaz a parlamenti többség, amelyik most megbuktatta Bolojant. Nicușor Dan jelenlegi és – a csalódást keltő eddigi teljesítménye miatt – folyamatosan csökkenő támogatottsága megakadályozza őt abban, hogy a leváltásáról szóló referendum után, Traian Băsescu volt államfőhöz hasonlóan, látványosan megerősödve térjen vissza a Cotroceni-palotába. 

Nem föltétlen arról van szó, hogy Nicușor Dan a saját politikai karrierjét félti, ennél jóval nagyobb a tét: ha a PSD és az AUR Bolojan után őt is eltávolítja tisztségéből, teljes szuverenista-populista hatalomátvétel következhet, ami letéríti Romániát az euroatlanti pályáról.

A kormányválság gazdasági hatásai

Mindenesetre a kormányválság elhúzódása csak ront az ország gazdasági helyzetén. Ezen a héten történelmi mélypontra gyengült a lej az euróval szemben. Ez az árfolyamváltozás az import termékek, a hitelrészletek és különböző szolgáltatások árában is megmutatkozik, és fűti az inflációt. Adrian Negrescu gazdasági elemző arra figyelmeztetett, hogy a hitelminősítők is szorosan figyelik a romániai fejleményeket, egy rossz politikai lépés vagy további halogatás pedig akár leminősítést is kiválthat. Ez a gyakorlatban drágább állami, vállalati és lakossági hiteleket, valamint újabb inflációs nyomást jelentene.

Emellett Negrescu szerint a kormányválság három stratégiai célt is veszélyeztet: az uniós helyreállítási források lehívását, a több mint 16 milliárd eurós SAFE-hitelkeret kihasználását és Románia küszöbön álló OECD-csatlakozását. Az elemző szerint sürgősen olyan kormányra lenne szükség, amelyik vállalja a reformokat és megvalósítja a tervbe vett beruházásokat, és következetesen csökkenti a költségvetési hiányt. Az összképen valamelyest javít, hogy az első negyedéves deficit érdemben csökkent, az adóhatóság (ANAF) digitalizációja javított az adóbegyűjtés hatékonyságán, az állami kiadások mérséklődtek, a közvetlen külföldi beruházások pedig nőttek.