Katona Ferenc: Meg se érdemlem

Több mint egy hónap van a Katona Ferenc nevét viselő udvarhelyi bokszgáláig, amikor meglátogatom egy edzésén a főszereplőt. Már akkor rendkívül fókuszált. Régen, évekkel ezelőtt jártam itt ökölvívó edzésen. Ez most egy kicsit más, mint akkor.

Nemcsak azért, mert ezúttal Dobes Zoltán nélkül zajlanak az edzések, hanem azért is, mert miközben Katona kötelezik, üt, mozog, végzi egymás után a gyakorlatokat, végig ott jön-megy mellette a kislánya. Amikor nem éppen Andrást szórakoztatja, nézi az apját dolgozni, időnként egészen közelről. 

Katona közben arra a meccsre készül, amelyet ezúttal nem valahol máshol, hanem itthon, Székelyudvarhelyen vív meg. Ezzel régi álma válik valóra. Most nemcsak összejön, de egyenesen az ő nevét viselő gála főmeccsén léphet ringbe. És mindez akkor, amikor ő maga is úgy beszél a profi pályafutásáról, mint ami már sokkal közelebb van a végéhez, mint az elejéhez.

Hogy ez pontosan mit jelent neki, azt csak később értem meg igazán. Annyit azért elárulok: amikor az edzés után megkérdezem tőle, hol helyezkedik el ez a meccs a karrierjében, egy ponton nem jön válasz. Katona elsírja magát. Kér egy kis időt.

Na, de vissza az edzésre. Nem gondolod, hogy csak úgy – meló nélkül – ilyen mélyre viszünk.

Sokat. Gyorsan.

Katona negyedmagával gyakorol ezen a délelőttön. Három fiatal amatőr udvarhelyi srác is ringbe lép majd az október 17-én rendezendő gálán a városi sportcsarnokban. Összesen tíz meccset terveznek, hetet profiknak, hármat amatőröknek. A 20 bunyósból négy Dobeshez tartozó sportoló – Katona mellett Kozma Balázs, Gáspár Tamás, Pál Zalán – mutathatja meg magát. Az ellenfelek nagyja Magyarországról érkezik.

A bemelegítés során a bokszolók edzéséről is jól ismert ugrókötél is előkerül.

– Ugrósban kellett volna karriert építsél – szól oda András Katonának, akinek a kezében a tempótól valósággal eltűnik a kötél.

Kovács András Péter a saját bevallása szerint csak „turista” a bokszban. Szereti, és azt mondja, kívülről jobban látja, mit csinálnak rosszul a bunyósok, mint amennyire ő maga jól tudná csinálni. Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy időnként az edzésbe is besegítsen.

– Ne tedd most bele az erőt. Sokat. Gyorsan.

Nagyjából így néz ki a munkamegosztás ezen a délelőttön: a bunyósok bunyóznak, András pedig beszél, tartalmakat készít a közösségi médiába, és ha kell, Feri lányát szórakoztatja.

Neki is van mire készülnie. A Katona Boxing Show-t ugyanis hárman szervezik: Katona, Kiliti Ferenc és András. Kiliti egyeztet a szövetségekkel és a bokszolókkal, és intézi a gála sportági részét.

András az „operatív törzs”: technika, kaja, VIP, körítés, és még körülbelül ezer apróság, amitől október 17-én nem egy üres sportcsarnokban fog egymásnak esni húsz ember. Katona pedig adja hozzá a nevét, a kapcsolatait, segít a szervezésben – és valahol közben megpróbál felkészülni arra is, hogy neki kell majd az este főmeccsét lehoznia.

Ez utóbbi pedig nem feltétlenül tűnik zökkenőmentesnek, még akkor sem, ha Katona jó kezekben van. Az edzés egy adott pontján Dobes is megérkezik, aki a gyerekeknek tart majd edzést picivel ezután. Figyeli a srácokat, ha kell egy-két jó tanácsot is kapnak tőle, így Katona is.

– Most őszintén, ebben a pillanatban szét vagyok esve kicsit a szervezés miatt – ismeri el Katona. Fizikálisan szerinte rendben van, a kondíciójával sincs gond. – Egy kicsit a fejemet kell összeszedjem – mondja. András hozzáteszi, hogy az utolsó két hétben egyszerűen kiveszik Katonát a saját gálájának szervezéséből. Addigra már ne a jegyekkel, szponzorokkal vagy azzal kelljen foglalkoznia, hogy ki mit felejtett el elintézni.

– Ha mentálisan nem vagy ott, akkor nem tudsz nyerni – mondja András és az is kiderül, miért.

Mert nyerni ezen az estén nem lesz magától értetődő.

Abban ugyanis mindhárom szervező az első perctől egyetértett: attól, hogy Katona nevét viseli a gála, nem hoznak neki olyan ellenfelet, akin kényelmesen át lehet sétálni.

–  A Katona Boxing Show-n simán benne van a pakliban, hogy Katona Feri ki fog kapni – mondja András. 

Katona ellenfele, Szvetkó Patrik Erdei Zsolt kezei alól érkezik. A két harcosnak korábban már meg kellett volna mérkőznie egymással, de a meccs akkor nem jött össze, ezt hozzák most tető alá és mint mondják, Szvetkó is győzni jön Székelyudvarhelyre.

A szervezők szerint éppen az lenne a lényeg, hogy aki jegyet vesz a gálára, ne egy előre lefutott meccset kapjon. Ugyanígy igaz ez Fikó Oszkárra is: „hiába, hogy visszavonuló meccs, háborút akarunk látni a ringben”.

Katona azt is elárulja ellenfeléről, hogy amíg neki nincs amatőr múltja, Szvetkónak annál inkább. Emiatt pedig sokkal pattogósabb, tempósabb bokszot vív. Katona máshol keresi az előnyét: erőben, türelemben, abban, hogy minél tovább tartson a meccs.

András szerint éppen az ellentét miatt jó a párosítás. A másik bunyós rövidebb meccsekhez szokott, ahol hamar megpróbálja felőrölni az ellenfelét. Katona ezzel szemben akkor kezd igazán magára találni, amikor már menetek vannak mögötte. Már ha addig nem őrlik fel őt. „Ettől lesz látványos” – mondja.

A show-val ugyanis lehet játszani, a bunyóval kevésbé. András két budapesti gálát hoz példának, ahol szerinte nem volt különösebben látványos körítés, de olyan meccseket raktak össze, hogy egy idő után senkit nem érdekelt, milyen fények vannak a ring körül. Ahogy fogalmaz, lehet a legjobb füst, a legjobb tűzijáték, a legnagyobb fények, ha a ringben nem az történik, amit érdemes nézni. Ők erre, a harcokra építenek.

Egy gála, ami maradna

Ez nem Katona búcsúgálája lesz – pedig eredetileg annak indult. Csakhogy közben Oszkár is jelezte, hogy befejezné. Ő néhány évvel Katona előtt kezdte, ketten pedig hosszú ideje meghatározó alakjai a Hargita megyei profi ökölvívásnak. Katona végül úgy döntött, átengedi a rangidős Oszkárnak a búcsút.

Katona tehát október 17-én még nem akasztja szögre végleg a kesztyűt, még ha a pályafutása végét viszont már ő maga sem valami távoli dologként emlegeti. Ennek ellenére a Katona Boxing Show-t nem egyszeri búcsúbulinak szánják. Ha működik, szeretnének évente gálát rendezni Udvarhelyen, akár akkor is, amikor Katona már nem bunyózik. A neve maradhatna, ő pedig – viccelődnek – egyszer majd tiszteletbeli tagként osztogathatná a díjakat.

Az ötlet részben a korábbi csíkszeredai gálákból jött. A szervezők szerint ott is feltűnően sok udvarhelyi ült a nézőtéren, ezért adta magát a kérdés: ha innen ennyien elmennek bokszot nézni, miért ne lehetne egyszer idehozni?

A pénzt is igyekeznek itthon összeszedni. Azt mondják, tudatosan helyi vállalkozókat kerestek meg: régi barátokat, ismerősöket, Katonához járó vállalkozókat. Könnyen nem megy – szinte mindenhol azt hallják, hogy nehéz év van –, de András szerint általában hozzáteszik: azért valamennyivel beszállnak.

Így épül egyelőre a Katona Boxing Show: sok kisebb segítségből, három szervezőből, tíz tervezett meccsből, egy csomó edzésből és egy főszereplőből, akit lassan ki kell zárni a saját rendezvénye szervezéséből, hogy legyen ideje felkészülni rá. Pedig még magát a főszereplőséget is szoknia kell.

„Meg se érdemlem”

András szerint ez Ferinél visszatérő probléma.

Amikor kitalálták, hogy a gála Katona nevét viselje, állítása szerint nagyjából az volt az első reakciója:

– Meg se érdemlem.

Amikor kikerült az első óriásplakát, amelyen ő szerepelt, azt is nehezen hitte el.

– Feri, ez csak tizenöt év – mondja neki András. – Itt volt az ideje. Kicsit ideje rivaldafényre kerülj.

András szerint Katona egész pályafutását végigkísérte ez a fajta önbizalomhiány. És ez egy küzdősportban különösen furcsa tulajdonság. Ott szerinte kell az az attitűd, az a fajta önbizalom, amely kívülről nézve már majdnem nagyképűségnek tűnik. Nem lehet úgy bemenni a ringbe, hogy az ember előre kételkedik magában. Katona mégis így csinálta végig, ők meg ketten nem csak együtt szerveznek egy gálát, hanem barátok, ez is teljesen nyilvánvaló lesz a beszélgetésünk során.

Szóval eljött ez a pillanat, egyszer csak az ő arca van az óriásplakáton, az ő nevét viseli a rendezvény, a saját városában lép ringbe, azok az emberek előtt, akik előtt mindig is szeretett volna egyszer profi bokszolóként ringbe lépni.

Ezért kérdeztem meg tőle az edzés után még egyszer:

mit jelent neki ez az egész?

Katona hallgat.

Aztán elsírja magát.

András próbál kisegíteni, de aztán vissza is kapja a szót Katona és így mondja:

– Mindent.

Aztán mond még valamit. Azt, hogy az ő nevét viseli a gála. És azt, hogy ott van a lánya, aki megnézheti, és ettől büszke lehet rá.

Talán ezért is más most egy kicsit az edzés, mint amikor évekkel ezelőtt utoljára itt jártam. Katona akkor még nem tudhatta, hogy egyszer a saját nevét viselő gálára készül majd ugyanitt.

A kislánya meg közben ott jön-megy mellette.

Katona pedig dolgozik tovább.