Kilenc vereség, s mégis volt minek örülni az Európa-kupában: két 15 éves pingpongosunk bemutatkozásának
Toró Dávid és Simó Éliás Máté is lehetőséget kapott az udvarhelyi pingpongcsapatban s többször is megszorongatták rutinosabb ellenfeleiket.
Hétvégén asztaliteniszezőink az Európa-kupában szerepeltek, ahol mindhárom mérkőzésüket 3–0-ra elveszítették. Aki legyint erre, ne is olvasson tovább! Mi ugyanis rendesen kivesézzük ezt a pingpongos hétvégét.
Városunk legsikeresebb csapata (már ami az olimpiai sportágakat illeti) megpályázta az ETTU Cup első körének megszervezését, de végül a Star Croatia csapatának ítélték oda a rendezés jogát, így Varasd lett a helyszín.
Meglepetésre nem az az aréna, ahol a 2018-as férfi kézilabda-Európa-bajnokság csoportmérkőzéseit rendezték, minden idők legrosszabb magyar Eb-szereplésével, hanem a Mezőgazdasági Iskola tornaterme. Nem kell megijedni, össze sem lehet hasonlítani a hasonló nevű udvarhelyi létesítménnyel. A modern csarnok játékteréből is csak leválasztottak egy részt a mérkőzések lebonyolítására, a másik felét edzőteremnek használhatta a 16 csapat, szigorú program szerint.

Mivel az ISK-SZAK-ot a sorsoláskor a D csoportba sorolták, pingpongosaink mindhárom játéknapon utolsóként léphettek asztalhoz.
Péntek: a japán vigyora lefagyott, a spanyolok mégis nyertek
Meglepődve láttam pénteken, hogy Tamás Szabolcs kéri ki elsőként az ütőjét a játékvezetőtől. György István vezetőedző utóbb elmondta: „Hülye lettem volna a legjobb formában lévő játékosomat nem elsőnek nevezni.”
Nem is kezdett rosszul az udvarhelyi. Az első szettben végig nála volt az előny, de a szettlabdát a hálóba vágta, így a spanyol húzta be a játszmát.
A második menetben levegőt venni sem hagyta ellenfelét. 3–9-nél kérdőn nézett ki edzőjére Lillo, hogy „melyik szervámat vegyem még elé?”. Kettőt sikerült, de a szett Szabié lett, ötre.
A harmadikat viszonylag simán nyerte a világranglista 463. helyéig is felkapaszkodó spanyol, a negyedik viszont nagyon emlékezetesre sikeredett. Ment az adok-kapok végig, egyikük sem tudott elhúzni. Végül 9–9 után már csak Szabinak volt nyerő ütése, így 2–2-re egyenlített.
A rövidítésben már kijött a különbség. 0–4 után mutatott életjelet az udvarhelyi, de 6–2 lett oda, így összesítésben az előny is az Alicanténál volt.

A második összecsapáson két balkezes légiós nézett farkasszemet: nálunk Sebastian Loso, a spanyoloknál a brazil Junior Humberto állt asztalhoz.
Mire kettőt pislogott Loso, már szettelőnyben volt a brazil. A másodikban már éledezett svédünk, de a harmadik szett lett igazán látványos. Loso megint bebizonyította, hogy a hátránya az előnye! Olyankor támad fel, amikor az ellenfél már nyeregben érzi magát. Ezúttal viszont ez sem volt elég a szettgyőzelemhez, így már kettővel vezettek összesítésben a spanyolok.
Harmadikként György Szilárd állt asztalhoz. Ellenfele a japán jolly joker, Nishihara Shoma volt, aki már a svéd és az angol bajnokságban is szerepelt.
De ne felejtsük, Szilárd sem most szállt le a falvédőről! Másfél évtizedes légióskodás áll mögötte, s nem is olyan régen, mintegy negyed évszázada párosban szerzett ifjúsági Európa-bajnoki címet.
Eléggé tapogatózva kezdtek, hol itt, hol ott ugrottak föl a csapattársak egy-egy sikeres labdamenet után, de a japán két szettet is nyert nyolcra.
Ennek tudatában már-már idegesítően vigyorgott. Pont ezt használta ki Szilárd könyörtelenül: feltámadt poraiból, és megfordította tetemes hátrányát. Négy szettlabdája is volt, az utolsót behúzta, így lefagyott a vigyor Nishihara arcáról.
A negyedik menetben az egy sima, egy fordított mintával kötögettek 13 labdameneten keresztül. 6–7-nél jött az udvarhelyi időkérés.
Ha azt beszélték meg Györgyék, hogy ajándékozzon Szilárd egy labdát, de utána hárommal fordítson, akkor jó, mert pont így történt: 9–8, majd 9–9 és 10–9.
Nem tudott már leülni az udvarhelyi delegáció a szettlabdánál. Meg is csinálta a poént Szilárd, de a hálóról hosszúra pattant a labda...
És innen a japán lélektani fölénye megvolt: game, set, match, és a 3–0-s összesítés is a spanyol Alicante TM neve mellé került.
Szombat: városnézés, pingpongcsemege és egy történelmi bemutatkozás
A szomorkás pénteki nap után ránk mosolygott a szombat. Gyönyörű őszi napsütésben sétálhattunk a barokk belvárosban, gyönyörködhettünk a városháza homlokzatán Hunyadi Mátyás címerében, és körbejárhattuk a pompásan felújított várat.
A sétálóutcák teraszai szinte mind tele voltak napozó és fogyasztó vendégekkel, így a Szeged–Veszprém kézilabdarangadót is volt hol végigizgulni még az udvarhelyiek meccse előtt.

Este, a nevezés leadásakor tovább keverte a kártyákat György István. A pénteken győztes cseh SKST Chodov ellen Loso kezdett, másodikként Tamás került föl a jegyzőkönyvbe, míg harmadiknak, meglepetésre, Toró Dávid.
Loso 5–5 után elvette Jiri Martinko két szerváját, hozta a sajátjait, már csak be kellett húznia a játszmát. Végül a harmadik szettlabdából sikerült is.
A második játszmában állva hagyta svédünket a cseh válogatott játékos, akinek legmagasabb ITTF-világranglista-helyezése a 206. volt. 2–9-nél ébredt Loso, s amint két pontra zárkózott, jött a cseh időkérés. 11–9 lett oda.
A legfontosabb, harmadik szettben fej fej mellett haladtak, a végjátékot Martinko húzta be.
Így nem volt idő finomkodni, bele kellett állnia rendesen Losónak. 4–1-re ment is a negyedik szettben, de fordított a cseh. Az udvarhelyi időkérés sem tudta kizökkenteni Martinkót, de az igazi pingpongcsemege ezután következett: 4–8-nál talán az egész torna legszebb labdamenetét nyerte Loso, és 5–0-s szériával fordított 9–8-ra. Nem maradt ereje befejezni, Martinko 3–1-re nyerte a fordulatos meccset.
Látványból nem volt hiány a következő összecsapáson sem. Tamás Szabolcs és Antonin Gavlas gondoskodott róla, hogy a jelenlévők vörösre tapsolják tenyerüket.
A két pattogó játékos nagyon alacsonyra helyezte súlypontját, rengeteg labdát pörgettek vissza az asztalszint alól. Hogy egy klasszikussal éljek: sub gazon játszottak!
Egy szoros és egy sima szettel előnyben volt Gavlas. 5–1-nél elhitte, hogy megnyerte, de fantasztikus comebackkel Tamás 9–5-re fordított.
Behúzni nem sikerült, mert a cseh megint elővette tromfját, egy olyan szervát, amivel az udvarhelyi nem tudott mit kezdeni. Így összesítésben már kettővel mentek a csehek.
Megnéztem, ki az, aki két labdamenet után is elismerően biccentett Szabolcsnak: legjobb világranglista-helyezése a 146. volt, vegyes párosban Európa-bajnok, csapatban vb- és Eb-szereplések, évtizednél is több Bundesliga-tapasztalat...
Összesítésben tehát 2-0 oda, a továbbjutás szele kikerülte az udvarhelyi csapatot, így nyugodtan készülhettek az ünnepi pillanatra: Toró Dávid első felnőtt mérkőzésére a nemzetközi porondon.

Cserélt az ellenfél is, a szlovák válogatott Zelinka helyett Roman Rezetka került a jegyzőkönyvbe.
Dávidé volt az első poén, a második nem lehetett, mert a hálóról bepottyant hozzá... Hétnél lett meg a második, ennyit engedélyezett neki Rezetka az első szettben.
Ennél kiélezettebb volt a második: huszonkét labdából dőlt el csak, köztük igazán látványosak is voltak. 12–10 oda.
Látszott, hogy a játéknap utolsó játszmája következik. Hiába volt jól megtervezett játéka a mindössze 15 éves udvarhelyi játékosnak, vagy a poénokat nem sikerült beütni, vagy Rezetka köpött a levesébe.
Mert hát volt egy rutinos ellenfél is az asztal túloldalán, aki tíz éve a 433. volt a világranglistán, és korábban kezdte felnőtt karrierjét, mint amikor Dávid született!
Szóval a meccs nem lett meg, de Toró Dávid debütálása igen. Jegyezzük meg a dátumot: 2026. november 14.
Vasárnap: a második fiatal is megmutathatta magát
Vasárnap este a szlovák STK Vyhne ellen ismét Tamás Szabolcs állt elsőként asztalhoz.
Úgy tűnt, kézben tartja az első szettet, 8–4-re vezetett. Klajber azonban két szerencsés, hálóról bepottyanó pontnak is köszönhetően fordított. Szabi még egyenlített, de a szlovák behúzta a szettet.

A második a tükörképe lett az elsőnek: mélyről jött vissza az udvarhelyi, és szintén kilencre hozta a játszmát.
A harmadikban is ugyanannyi volt az eredmény, a sorminta érdekében szlovák győzelemmel.
A következőt Szabi egy szerencsés szervával kezdte, de ez inkább őt zavarta meg, 1–4-nél ki is kérte az időt. Csak ideiglenesen sikerült kizökkentenie Klajbert, elúszni látszott a meccs.
De Szabit nem olyan fából faragták! Hihetetlen módon visszakapaszkodott, kilencnél egyenlített, de a szettlabda óriási mázlival a szlovák ölébe hullott, amit ki is használt.
Ezzel az utolsó kérdés is eldőlt, ugyanis 3–0-s udvarhelyi győzelem esetén nem a szlovák, hanem a spanyol csapat jutott volna tovább a második helyen. Így talán érthető volt a világranglista 216. helyén álló, friss szlovák bajnok játékos túlzott öröme...
Nem tudhatjuk, emiatt-e, de Loso és Goldir mintha bemelegítésnek szánták volna az első szettet. 11–7 oda.
A másodikra már beleálltak rendesen. Loso elhúzott néggyel, de hatnál utolérte Goldir. Ennyi sikerélmény elég is volt neki, Loso kiegyenlítette a szettállást.
A harmadik nagyon látványosra sikeredett, csépelték egymást a felek. És milyen a sors: 9–9 után a hálóról Losónak ki-, Goldirnak bepattant, így az előny ismét a szlovák csapatnál volt.
Nem adták alább a felek látványban. Losónak két labdája volt az egyenlítéshez, de nem sikerült behúznia. Fordított Goldir, végül huszonnégy labdás szettel nyerte a meccset.
Az idei nemzetközi kupaszereplés utolsó meccsén a másik udvarhelyi reménység kapott lehetőséget: Simó Éliás Máté az augusztusi BL-meccs után most egy Európa-kupa-mérkőzésen bizonyíthatott edzőjének.

Ellenfele a 46 éves, ukrán születésű Prokopcov volt, aki fénykorában cseh színekben a riói olimpián is szerepelt. Többszörös cseh egyéni bajnok, pár éve viszont már a máltai válogatottat erősíti. Amikor Éliás született, épp a 48. volt a világranglistán.
De hiába a dicső múlt, a csíkszeredai gyerek 28 labdás szettre kényszerítette rutinos ellenfelét.
A másodikban még jobban megráncigálta az oroszlán bajszát. 8–6-ra vezetett, ez már annyira nem tetszett Prokopcovnak, hogy fordított. 10–8 oda, Éliás hárította az első szettlabdát, a második már meglett Prokopcovnak, összesítésben pedig 2–0 oda.
A harmadik szettben körvonalazódott igazán a rutin- és szintkülönbség. Ekkor már az első meccslabdát behúzta az öreg róka, hogy aztán később a parkolóban megdicsérje fiatal játékosunkat, és biztassa a folytatásra.
Így is búcsúzott tőle: Maybe next time!
Vagyis legközelebb, ha játszunk, már lehet, hogy te nyersz...
Nem rúgták be az ajtót, de már beléptek rajta
Szóval így nézett ki ez a nemzetközi vizsga. Ha összehasonlítom a két évvel ezelőttivel, akkor kicsit fanyaloghatnék, mert az körítésben és izgalmakban többet adott, viszont a mostani debütálások szívet melengetőbbek.
Azt be kell látni, hogy György Szilárd és Sebastian Loso szekerének rúdja már kifelé áll. Bármennyire is imádnak ebben a nemzetközi mezőnyben vitézkedni, jön az utánpótlás, és ha még nem is tépi le róluk a mezt, az ütőt már-már kiveszi a kezükből.

A két 15 éves gyerek nevét pedig jól jegyezzük meg: Toró Dávid és Simó Éliás Máté.
Nem rúgták még be a nemzetközi porond ajtaját, de beléptek rajta, és nem vallottak szégyent. Néha olyan pimaszul oda is pörgettek, hogy rutinos ellenfeleik hirtelen szúrósan, majd mosolyogva néztek vissza rájuk.
Apró jelek, amelyek mutatják, hogy jó úton járnak.
És akkor ott van természetesen Sánduly Levente és Tamás Szabolcs. Előbbi most nem kapott szerepet, utóbbi pedig bebizonyította, hogy már húzóember.
Ezen a szinten is partiban van ellenfeleivel, odaér a szettek végjátékába, de azok behúzásához több nemzetközi rutin kellene, amit tanulni nem lehet. S megszerezni sem a román kétfordulós bajnokságban.
Végezetül azért álljanak itt a számszerű eredmények is:
Alicante TM – ISK-SZAK 3–0
- Lillo Alberto – Tamás Szabolcs 3–2 (13–11, 5–11, 11–7, 9–11, 6–2)
- Junior Humberto – Loso Sebastian 3–0 (11–3, 11–5, 11–9)
- Nishihara Shoma – György Szilárd 3–1 (11–8, 11–8, 8–11, 12–10)
ISK-SZAK – SKST Chodov 0–3
- Loso Sebastian – Martinko Jiri 1–3 (11–9, 9–11, 8–11, 9–11)
- Tamás Szabolcs – Gavlas Antonin 0–3 (9–11, 4–11, 10–12)
- Toró Dávid – Rezetka Roman 0–3 (2–11, 10–12, 3–11)
STK Vyhne – ISK-SZAK 3–0
- Klajber Adam – Tamás Szabolcs 3–1 (11–9, 9–11, 11–9, 11–9)
- Goldir Jakub – Loso Sebastian 3–1 (11–7, 6–11, 11–9, 13–11)
- Prokopcov Dmitrij – Simó Éliás Máté 3–0 (15–13, 11–9, 11–8)