Hogyne volna közünk a magyarországi választásokhoz!

A szavazatunk arról is szól, hogy van-e kire számítsunk a nagyvilágban, jó helyre gurulnak-e a forintok, és hogy mennyire szólnak bele az életünkbe – Magyarországról.

Hogyne volna közünk a magyarországi választásokhoz!
Az Országházán is székely zászló lobog - Fotó: PÁL EDIT ÉVA

Már a kampány előtt is, de most még naponta belebotlok abba a szállóigévé vált gondolatba, hogy ugyan mi erdélyi magyarok miért is szavaznánk a magyarországi választásokon, hisz semmi közünk hozzá, nem ott élünk, nem ott adózunk, nem mi viseljük a következményeit stb. 

Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon leegyszerűsítő hárítóreflex, ami a szavazati jogot elsősorban a lak- és munkahelyhez köti, és ezen az alapon a külföldre költözött magyarországiak szavazata sem volna legitim. Pedig ők lehet, pont azért szavaznak, hogy egy olyan ország legyen Magyarország, ahova majd egyszer vissza is költözhetnek.

Ez is érdekelhet:

Miniszterelnök úr!
Levelét, melyben nyíltan a részvételemet és burkoltan a támogatásomat kéri a magyarországi választásokra, megkaptam.

Ha nekünk erdélyi magyaroknak nem is ez az elsődleges szempont, attól még nem jelenti azt, hogy nincs közünk hozzá, főleg egy olyan európai világban, amelyben az országok és a nemzetek közti határok egyre folyékonyabbá válnak. 

A választási jogunkat sokkal plasztikusabb és pragmatikusabb szempontok teszik legitimmé, mint amit a szimbolikus és virtuális nemzetegyesítés retorikája hangoztat („egy vérből valók vagyunk”). 

A magyar kormány intézkedései és kommunikációja az erdélyi magyarok életét sok ponton ugyanúgy közvetlenül érinti, akárcsak a magyarországiakét. 

A kölcsönösség elve alapján pedig úgy gondolom, hogy akinek a kormány befolyásolhatja az életét, az beleszólhat abba is, hogy ki legyen kormányon.

Média. 

Szinte minden erdélyi magyar ember lakásában vagy okostelefonján közvetlenül szól az M1, a Kossuth Rádió, a Duna. Ezek az elvileg közszolgálati, tehát elvileg pártfüggetlen csatornák azonban a gyakorlatban a jelenlegi magyar kormány kézi irányítása alatt működnek. 

Az erdélyi média nagy részét pedig egyszerűen felvásárolták és lojalizálták a kormánypártok, a kritikus hangokat elhallgattatták. Igenis van beleszólásunk abba, hogy kik és hogyan tájékoztatnak minket a világ dolgairól, mert végső soron ezek a hangok befolyásolják azt, ahogyan gondolkodunk, egyénileg és közösségként egyaránt.

Oktatás. 

Szinte minden erdélyi magyar családból vannak, akik Magyarországon tanulnak, vagy valamilyen magyarországi ösztöndíjban, juttatásban, határon túli programban részesülnek. Igenis van közünk hozzá, hogy fiataljaink mennyi és milyen támogatásban részesülnek, milyen alapon, és biztosítva van-e az oktatás függetlensége, a tudomány ideológiamentes szabadsága.

Egészségügy. 

Sok erdélyi magyar nyelvi okokból vagy egyszerűen a jobb, gyorsabb kezelés reményében magyarországi kórházakba jár. Nagyon is érdekeltek vagyunk abban, uniós szinten biztosított polgárként, hogy Magyarországon fejlődnek-e az egészségügyi intézmények, vagy zsírnak mondott penész lepi el őket.

Közlekedés. 

Akár áthallgató egyetemistaként, tárgyalásra tartó vállalkozóként, gyógyulni vágyó betegként vagy egyszerű turistaként is érdekeltek vagyunk abban, hogy a vasúti és közúti közlekedés, különösen a közszállítás jól működjön Magyarországon. 

Mi sem akarunk nyáron megfőni, télen megfagyni az ósdi szerelvényeken, vagy órákat várni az átszállásra egy kihalt állomáson, ahol még folyó víz sincs a mosdóban, nemhogy vécépapír.

Kisebbségvédelem. 

Az erdélyi magyarság kisebbségi helyzetét erőteljesen befolyásolja az, ahogyan a mindenkori magyar kormány viszonyul a környező országokhoz, többségi népeihez és vezetőihez. 

Egyáltalán nem mindegy, hogy olyan kormány van-e hatalmon Magyarországon, amely revizionista szimbólumokkal és diskurzussal provokálja szomszédjait, vagy diszkréten, empatikusan közelíti meg a kényes témákat, a történelmi sérelmeket. 

Az sem mindegy, hogy ténylegesen kiáll-e értünk, amikor minket ér sérelem, vagy csak hallgat, ha a többségi elitekkel való kiegyezése ezt kívánja meg. 

Neadjisten ugyanazt a kisebbségellenes nemzetállami retorikát fújja, és képes a nyíltan magyarellenes politikai erőkkel is képes összeállni – lásd tihanyi beszéd. Számunkra nem mindegy, hogy a magyar kormány egy Brüsszelben vállalható, a többi tagállam bizalmát és támogatását élvező partner az európai kisebbségi céljaink eléréséhez, vagy épp ő kötelezi le az erdélyi magyar EP-képviselőket, hogy az EU-t hiteltelenítsék és destabilizálják.

Nemzetközi politika. 

Magyarország mindenkori kormányának a magatartása és az ebből kifolyó nemzetközi megítélése kihatással van a teljes magyarságra, minden emberre, aki magyarnak tartja magát. 

A jelenlegi magyar kormánynak a különutas politikája, az európai elszigetelődése a romániai magyar kisebbség és a román többség viszonyát is aláaknázta, ugyanis a román politikai közösség nyugatorientált, EU- és NATO-párti elköteleződésével találta szembe magát. A román és a magyar kormánnyal szembeni kettős lojalitási verseny az RMDSZ-t kettős beszédbe és hintapolitikába hajtotta: Bukarestben a koalíció tagjaként és Budapesten, Brüsszelben a Fidesz-KDNP szövetségeseként kellett bizonyítania. Az orbáni „fajelmélettől” való el nem határolódás pedig a román kormánybeli pozíciójába került, és ezáltal az erdélyi magyarság is elesett forrásoktól, a döntésekbe való beleszólástól – nem beszélve a hazai megítéléséről.

Támogatáspolitika. 

Magyar adóforintok milliárdjai érkeztek Erdélybe az elmúlt tizenhat évben, a szakmai szempontok, az érdemlegesség, arányosság, szükségesség elveinek teljes vagy részleges figyelmen kívül hagyásával, sokszor pusztán bizalmi és hűségi alapon, politikai strómanokon keresztül. 

Ez senkinek sem jó egy szűk haszonélvező körön kívül, és a rendszerintű korrupció az inkompetenciának, az önkénynek kedvez, ami nemcsak szakszerűtlen műemlékvédelmi beavatkozásokat, nem fenntartható gazdasági beruházásokat eredményezett, hanem két székelyudvarhelyi magyar diák életét is követelte. 

Közvetlenül érdekeltek vagyunk tehát abban, hogy Magyarországnak olyan kormánya legyen, amely kidolgozott stratégia alapján, átlátható és szakszerű pályáztatási rendszerrel, a helyi civil értelmiség bevonásával, a fenntarthatóság és észszerűség mentén támogatja a határon túli magyarságot.

Erdélyi magyar képviselet. 

Miközben folyton a szuverenitásról papol, a Fidesz-KDNP – kormányon és ellenzékben is – aktívan beleszólt az erdélyi magyar belügyekbe azzal, hogy előbb az RMDSZ ellenében indított két törpepártot, hogy előbbit megtörje. 

Majd miután kiegyezett az RMDSZ-szel, olyan mértékben lojalizálta azt is, hogy amaz részben elvesztette politikai önállóságát egyrészt az erdélyi magyarsággal, másrészt a román többséggel szembeni kapcsolatában is. 

Ráadásul az erdélyi közélet leuralásával Orbánék gyakorlatilag egyszerre számolták fel az RMDSZ és az erdélyi magyarság politikai pluralizmusát, és a saját hegemón álláspontjukra kalibrálták azokat. Milliós létszámú közösségként jogunk van beleszólni, hogy politikai szatellitként, gyarmatként működünk-e tovább vagy visszaköveteljük azt a kicsi autonómiát és demokráciát, amink volt, és amit a román államtól alapból elvárunk.

Egyház és vallás. 

Erdélyben mindig is nagy jelentősége volt vallásnak és egyháznak a magyar közösségen belül, és a kisebbségi lét csak felerősítette ezt a szerepet, hiszen a nemzetállami elnyomás elől lelki, szellemi és fizikai menedéket, istápot nyújtottak templomaikban, iskoláikban, szociális otthonaikban a meggyötört ember számára. 

A rendszerváltás után egyházaink még szorosabban összefonódtak az erdélyi magyar közösség más szereplőivel, politikusokkal és civilekkel egyaránt: áldásuk nélkül nincs átadás, nincs hivatalba lépés, nemzeti ünnepeinken szónokolnak, búcsúikon lengenek a zászlók, szól a himnusz, a választásokon mozgósítanak. 

Papjaink kölcsönös függőségi viszonyba kerültek politikusainkkal, ami a Fidesz-éra alatt abban csúcsosodott, hogy a templomfelújításokért cserébe kiárusították a hívőket egy embertelen és erkölcstelen hatalomnak. Ők maguk is a félelem, a gyűlölet és a kirekesztés szószólói lettek, amint Krisztus helyett Orbánt és a Nemzet Kormányát kezdték imádni.

Ha egyébhez, mint például a magyarországi adókhoz, bevándorláshoz, igazságügyhöz, titkosszolgálatokhoz és más belügyekhez valóban nincs is sok közünk, de ahhoz biztosan van, hogy eldöntsük: kell ez nekünk Erdélyben vagy sem?

Hogy mi szól a tévéből, a rádióból, hogy hol és mit tanulnak gyermekeink, hogy hol gyógyulnak betegeink, hogy időben és biztonságban célba érünk-e, ha útnak indulunk. Hogy van-e kire számítsunk itthon, Európában, a nagyvilágban, hogy jó helyre gurulnak-e a magyar forintok, és hogy mennyire szólnak bele az életünkbe – Magyarországról.

Az uh.ro külsős szerzőinek szövegeit Pál Edit Éva szerkeszti.
KÖSZÖNJÜK!

Nem kérjük, hogy szeress belénk. Az nekünk se menne. De a jövedelemadód 3,5%-val most te is hozzájárulhatsz egy olyan újság működéséhez, akinek nem a hatalom, hanem a kíváncsiság a barátja.

Segítek!