Gyerekként az udvarhelyi mama tévéjén nézte a biciklit az Eurosporton. Most ő közvetíti.
Nagy Benjámin nemcsak arról mesélt, hogyan lett a mama tévéje előtt ülő kisfiúból Eurosport-kommentátor, hanem arról is, mit jelent valójában annak lenni.
Benjit az Eurosportról ismerheted. Akárcsak én. Szép lassan – a Tour de France, az úszóversenyek és a téli sportok közvetítésein keresztül – szivárgott be az életembe. Annyira, hogy meg sem tudnám mondani, mikor hallottam az első közvetítését. Olyan, mintha mindig is itt csilingelt volna a hangja a fülemben.
Amikor Lukács Zsolt kollégám mondta, hogy Benji udvarhelyi, és elég büszke is erre, elkerekedett a szemem, és el is határoztam, hogy megkeresem.
„Mindent Udvarhelynek köszönhetek” – vágta rá, amikor először kapcsolatba léptem vele, és megemlítettem, hogy hallottam az udvarhelyi származásáról. Innen már csak néhány apró lépésre voltunk attól, hogy leüljünk beszélgetni – jobb híján Zoomon –, és meséljen az itteni kötődéseiről.
És nemcsak arról. Arról is, hogyan kerül át az ember a közvetítések másik oldalára, milyen út vezet az Eurosport stúdiójáig, és milyen érzés tudni, hogy egy olimpiai aranyérem pillanata talán évtizedek múlva is a te hangoddal él majd az emberek emlékezetében. Benji mesélt, én meg örömmel hallgattam.
Minden a mama tévéje előtt kezdődött
Nagy Benjámin 1998-ban született Csongrád megyében, de a családja udvarhelyszéki gyökerekkel rendelkezik. Kányádi, petki és szentlászlói kötődéseiről mesél. Szülei a kilencvenes évek elején költöztek Magyarországra, ahol előbb Békéssámsonon, majd Hódmezővásárhelyen telepedtek le. Azonban mindmáig hazajárnak.
„Úgy mondom, hogy haza, ahogy neked is írtam, mert ugyanúgy az otthonomnak érzem Udvarhelyet, mint Hódmezővásárhelyt. Most is járunk, bár így, hogy nekem is van családom, feleségem, munkám, egy picit kevesebbet tudunk. De amint lehet, megyünk.”
A családi gyökerek azonban – mondom is neki – még nem magyarázzák, miért fogalmaz úgy, hogy szinte mindent Udvarhelynek köszönhet. És itt egy egészen különös történet bontakozik ki.
Ugyan a szülei is szerették a sportot, az igazi elmélyülést éppen Udvarhely hozta. És ebben valószínűleg több tényező is közrejátszott. Például az, hogy nagyapja annak idején a kányádi focicsapat csatára volt, vagy hogy gyerekként rengeteget járt a helyi minifocibajnokságra, ahol mindkét nagybátyja játszott.
Benjit már egészen kicsi korában különösen érdekelni kezdték a sportok és a közvetítések. Egykeként az Udvarhelyen töltött vakációk alatt rengeteg ideje jutott arra, hogy azt csinálja, amit a legjobban szeretett: sportot nézzen.
„Gyakorlatilag mindig az Eurosport ment a tévében. Emlékszem, egészen tizenkét-tizenhárom éves koromig elvittem magammal a PlayStationt, ott FIFÁ-ztam. Közvetítéseket néztem, jegyzeteltem. Volt olyan Tour de France, amit úgy néztem végig Udvarhelyen, tízéves korom környékén, hogy folyamatosan jegyzeteltem. Megkaptam azt az időt, ami kellett ahhoz, hogy annyira belemélyüljek a sportba, hogy azt ma is hasznosítani tudjam. És érdekes, hogy ezeket a jegyzeteket pont múltkor megkerestem, itt vannak még mindig. Nem dobtam ki őket, semmit nem szeretek kidobni.”
Arra is visszaemlékszik, hogy a 2009-es vagy 2010-es Tour de France első szakaszait a mamája tévéjén nézte. Ma már maga is országúti kerékpárversenyeket közvetít az Eurosporton.
De nemcsak a kerékpározás ragadta magával. Négy-öt évesen például egy síugróközvetítést nézve az ágyról ugrált le, a versenyzőket utánozva. Rokon lélekre találok Benjiben, nosztalgiázunk is kicsit a régi síugrókról: Hannawald, Peterka, Adam Małysz.
Udvarhely sportéletéből sem maradt ki
Édesapjával és nagybátyjával rendszeresen jártak futsal- és kézilabdameccsekre. Emlékszik a tömött csarnokokra, a győri női kézilabdacsapat udvarhelyi vendégszerepléseire és arra is, amikor egy futsalmeccs után édesapjával odamentek Kozmához, az akkori vezetőedzőhöz, valamint a játékosokhoz, akik sok sikert kívántak a Magyarországon focizó kisfiúnak.
A kézilabda szeretetét is magával vitte Magyarországra. Hódmezővásárhelyről nincs messze Szeged, a Pick Szegednek pedig azóta is nagy szurkolója. De az udvarhelyi kézilabdához is kötődnek gyerekkori emlékei: még Ilyés Ferenc játékára is emlékszik, és arra, ahogyan édesapja Csavar Zoliról mesélt neki. A sportág azóta sem tűnt el az életéből, ma már újságíróként is foglalkozik vele, cikkeket ír és podcastokat készít róla.
A régi, tömött csarnokok emléke különösen megmaradt benne. Ma is szívesen megy ki egy-egy mérkőzésre, ha hazalátogat. És hogy valamelyest most is képben van a helyi sportélettel, abból is érződik, ahogyan hozzáfűzi: „Reméljük, hogy egyszer majd megint eljut arra a szintre.”
Tizenöt évesen már Lance Armstrong könyvét fordította
Hogy az Eurosportot bámuló kisfiúból miként lett ugyanannak a csatornának a kommentátora, arra Benjinek meglehetősen részletes válasza van. A történet a 2010-es Tour de France idejére nyúlik vissza, amikor a legendás Sipos–Knézy páros rendszeresen ajánlotta a közvetítések alatt az Eurosport Fórumot.
Benji regisztrált, megismerkedett egy kisebb társasággal, amelynek tagjai kerékpárversenyekről blogoltak, majd tizenkét-tizennégy éves kora körül őt is bevették a csapatba.
„Jó tanuló voltam, a fogalmazási készségem is jó volt, úgyhogy azt mondtam, nézzük meg. Akkor még nem gondoltam, hogy ez olyan nagy történet lenne, de aztán szépen kinőtte magát.”
Olyannyira, hogy a blogírásból néhány év múlva egy komolyabban működő országúti kerékpáros oldal lett. Sőt, 2014-ben egy egészen váratlan lehetőség is adódott.
„Képzeld el, a mai napig az egyik legfelfoghatatlanabb dolog számomra – visszagondolva is őrültnek hangzik –, hogy 2014-ben megjelent egy Lance Armstrong-könyv, a Szökésben, aminek az egyik fordítója tizenöt évesen én voltam.”
Közben Hódmezővásárhelyen a helyi televíziónál is gyakornokoskodni kezdett. Ez azonban már egy gyerekkori álom következő állomása volt, ugyanis elmondása szerint egészen korán eldöntötte, hogy kommentátor szeretne lenni.
„Már hároméves koromban megálmodtam, hogy kommentátor leszek. Amikor otthon FIFA-meccseket játszottam, föltettem a fülest, és folyamatosan közvetítettem őket. Szóval mindig is ez volt a terv, ez volt a nagy cél.”
2019 márciusában aztán az Eurosport kommentátorképzést hirdetett. Benji jelentkezett, és a több száz érdeklődő közül végül bekerült azok közé, akik 2020 januárjában kommentátorként is bemutatkozhattak a csatornán. Az első közvetítése egy északi összetett verseny volt.
Bár kezdetben többnyire kisebb sportágakat, magazinokat és összefoglalókat bíztak a fiatal kommentátorokra, a szakmai előrelépés viszonylag gyorsan bekövetkezett. A 2021-re halasztott tokiói olimpián már ő is mikrofon mögé ülhetett.
„Triatlont és nyíltvízi úszást közvetítettem. És nagyon érdekes, hogy Rasovszky akkor ezüstérmes lett nyíltvízi úszásban, és azt például mi közvetítettük. Két olyan kommentátor, aki másfél évvel korábban debütált az Eurosporton, és egyáltalán kommentátorként is.”
Az Eurosportnál töltött évekről kifejezetten jó véleménnyel van. Szerinte a közhiedelemmel ellentétben nem feltétlenül kell valakinek a valakijének lenni ahhoz, hogy az ember bejusson a sportmédiába. Ő legalábbis az Eurosportnál egyáltalán nem ezt tapasztalta.
„Nagyon befogadó volt a közeg az első perctől kezdve, pedig ha te újként bekerülsz, nyilván elveszel egy szeletet attól, aki addig ott volt. De a régebbi kommentátorok nem így álltak hozzá, nagyon támogattak minket.”
Azóta már jóval több sportágat közvetít. Az úszás és az országúti kerékpározás gyerekkora óta közel áll hozzá, a triatlont viszont szinte a nulláról kellett megtanulnia. Egy-egy új sportágra akár hetekig is készül, pedig nem az a típus, aki szeret papírhegyekkel beülni közvetíteni.
„Szeretek nagyon kevés papírral beülni. Amikor interjút csinálunk, akkor is próbálom fejben memorizálni a dolgokat. Sokkal inkább arra koncentrálok, hogy mi az, amit a felkészülés során magamba szívtam.”
A kommentátor nagyon sokat elvehet, de hozzá is adhat
Benji 2021-ben, mindössze másfél évvel a bemutatkozása után, már olimpiai ezüstérmet közvetíthetett. Kíváncsi voltam, vajon egy ilyen pillanat előtt átfut-e a fején, hogy amit ő a mikrofon mögött mond, az akár évtizedek múlva is része lehet a sporttörténeti emlékezetnek. Hogy aki otthon libabőrözik a képernyő előtt, az részben éppen miatta libabőrözik.
„Szerintem aki azt mondja, hogy ez nem jut eszébe egy ilyen közvetítés előtt, az nem biztos, hogy igazat mond. Egyszerűen úgy spanolod magad, hogy tudod, milyen közvetítés lesz. (…) Ha jól csinálod, az hozzátesz az egészhez. Ha viszont nem, akár szakmailag hibázol, akár valami nem jön át a hangulatból, akkor az is megmaradhat, hogy nagyon szép volt a siker, de a kommentátor leejtette az egésznek az élményét.”
Persze nem minden közvetítés olimpiai döntő, és nem minden sportág éli éppen a fénykorát. Akadnak olyanok is, amelyek folyamatosan veszítenek a népszerűségükből, például éppen az északi összetett, amelyhez Benjinek különleges kötődése van: ez volt az első sportág, amelyet az Eurosporton közvetített. De izgalmassá lehet-e tenni egy olyan sporteseményt, amelyről a kommentátor maga is látja, hogy valami nincs rendben körülötte?
„Nyilván el kell mondanod ezeket a problémákat, de közben valahogy el is kell adnod, élvezhetővé kell varázsolnod a közvetítést. Nehéz ez sokszor, mert a néző se hülye, meg mi se vagyunk hülyék. Látjuk, ha valami nem úgy működik, ahogy a múltban működött, vagy ahogy működnie kellene.”
Lassan kezdem érteni, mennyi mindenen elcsúszhat egy közvetítés. És akkor még nem beszéltünk azokról a kommentátorokról, akik hajlamosak saját magukat a főszereplőnek tekinteni.
„Sokan esnek abba a hibába a kommentátorok közül, hogy magukat teszik előtérbe, azt hiszik, ők a legfontosabbak. Nem. A sportoló a legfontosabb, a sportoló eredménye a legfontosabb. Te csak valamit saját magadból odatehetsz mellé, és segítheted az egészet.”
Hogy ezt jól csinálja, ahhoz szerinte a sportolókat is meg kell értenie. Nemcsak az eredményeiket, hanem azt is, mi zajlik bennük egy-egy verseny előtt vagy után. Benji maga nyolc évig focizott, majd ugyanennyi ideig versenyszerűen asztaliteniszezett. Az Eurosportnál pedig tudatosan törekednek arra, hogy az interjúkban és podcastokban a sportolók emberi oldalát is megmutassák.
Idén egy sportmentáltréner-képzést is elvégzett. Azt mondja, ez is segít abban, hogy jobban bele tudja képzelni magát a sportolók helyzetébe, és a közvetítések során hitelesebben tudja átadni, mit élhetnek át.
Ha Milákot mondod, kérek még egyet!
Nyilván ezek után kíváncsi voltam arra is, melyik közvetítésére emlékszik vissza a legszívesebben. Csak egy kikötésem volt: ha Milák Kristóf olimpiai győzelmét mondja, akkor kérek még egyet. És meglepett a válaszával.
Milák Kristóf párizsi olimpiai aranyát is Benji hangjával élhettük át
A kedvenc emlékek között ott vannak az olimpiai érmek is. A Miláké. A Rasovszky Kristófé. Vas Blanka kerékpáros sikerei is különösen közel állnak hozzá: Blanka Giro-szakaszgyőzelmét, a svájci körversenyen aratott első nagy sikerét, sőt, egy cyclocross-világkupa-győzelmét is ő közvetíthette.
De Benji nem egy olimpiai úszódöntőt vagy valamelyik nagy magyar győzelmet emelte ki elsőként, hanem a 2026-os milánói–cortinai téli olimpia záróünnepségét, amelyet Szántó Petrával közvetíthetett.
„Az egy nagyon más érzés volt. Ugye nem egy konkrét sportesemény, viszont egy olimpia lezárása vagy kezdete olyan nagy dolog, ami különlegessé teszi az egészet. Magasztos érzés volt arra felkészülni, konkrétan a beszédekre, mindenre. Ez az egyik szakmai csúcs, ami a legjobban megmaradt bennem az utóbbi évekből.”
Egy olimpiai nyitó- vagy záróünnepség közvetítése azonban másfajta kihívásokat is tartogat, különösen a mai politikai hangulatban. Benji szerint az Eurosportnál igyekeznek különválasztani a véleménynyilvánítást és a sportközvetítést. Míg egy podcastben sokkal szabadabban fogalmazhat, egy közvetítésben elsősorban a tényekre koncentrál.
„Az a néző, aki ott ül a kanapén vagy a streaming előtt, lehet szélsőjobboldali, szélsőbaloldali, vagy teljesen mindegy, milyen a világnézete. Te mindenkinek közvetítesz.”
Végül is azt csinálja, amit gyerekként szeretett volna
Benji ma már közel hét éve dolgozik az Eurosportnál, és a sportközvetítések mellett cikkeket ír, podcastokat készít. A Rév Danival közösen vezetett Hosszabbítás podcast mellett Késely Ajnával egy úszós podcastbe is belevágtak, amelyet szeretne továbbfejleszteni. Mert bár a sport szeretete gyerekkora óta elkíséri, azt is elismeri, hogy egy idő után ebben a szakmában is megjelenhet a monotonitás.
„Egy idő után a sportmédiában is lehet, nem azt mondom, hogy kiégni, mert szerintem kiégni soha nem lehet, annyira színes az egész, de van egy monotonitása a dolgoknak, amit valahogy meg kell törnöd.”
„Próbálok minél sokszínűbb maradni, mert engem is ez éltet” – mondja, és ahogy hallgatom, egyelőre nem is féltem őt a kiégéstől.
Hiszen ugyanazzal a lelkesedéssel ül a mikrofon mögé, amilyennel gyerekként a mama tévéje előtt ülhetett.
A teljes, közel negyvenperces beszélgetésünket itt hallgathatod meg.
Szóba került benne többek között az is, hogy milyen sportágakat szeret leginkább közvetíteni, hogyan készül fel egy-egy új sportágra, milyen hatással vannak a doppingbotrányok egy sportágra, és mindez a kommentátor lelkesedésére. Sőt, még arról is, hogy elveszítheti-e a hagyományos tévézés a jelentőségét a streaming térnyerésével.
Nincs minden történet mögött botrány, visszaélés, korrupció. Szerencsére. Néha egyszerűen jó megismerni valakit, aki szenvedéllyel, kitartással és kíváncsisággal csinál valami különlegeset. Az ilyen írásokhoz idő kell: beszélgetés, odafigyelés, egy délelőtt valakinek a világában. Az előfizetéseddel abban is segítesz, hogy minél több inspiráló történetet mesélhessünk el.
