Valaki tanítsa meg ezeket a pásztorokat csordát terelni!
Székelyföld a szent tehenek országa. Kidolgoztuk a legjobb technikát tehéncsorda-kerülésre.

Heti rendszerességgel járunk a hegyekbe. És amióta nyár lett, szinte minden alkalommal kifogunk pár csordát a Homoród-mentén, reggel is és este is.
Két hete elszakadt nálam a cérna.
Patakfalván voltunk, a falu egyik felében bekerültünk egy tehéncsorda mögé. Előttünk volt már vagy 6-7 autó, és az elsők nem mertek bevágódni a csordába. Nem éreztem helyénvalónak, hogy megelőzzem őket, és én bevágódjak, ezért szépen ültünk és araszoltunk.

A csorda emberi kísérője (értsd: a pásztor) nagyon lazán, ráérősen kísérte az állatokat, kisujját sem mozdította, hogy esetleg elférjen egy autó az állatok mellett.
Jött volna, hogy kiszálljak, előremenjek, s mondjak nekik pár szót, ami esetleg bátorítaná őt erre, de nem lett volna jó ötlet kiszállni sofőrként az autóból a lassan araszoló sorban. Így inkább ültem csendben az autóban, és gyűlt bennem a feszültség.
A csorda a legutolsó házig ment, az 1-es házszámig. Addigra már mögöttünk is vagy 20 autó volt, ahogy visszanéztem, ameddig elláttam, végig autók voltak.

Amint a teheneket behajtották az udvarra, az autósor elkezdett felszabadulni és elindulni. Én megálltam a kapu előtt, mert éreztem, hogy kell valamit mondjak a pásztornak. Dühös voltam tehetetlenségemben, és csúnyán is beszéltem, amit szégyelltem is a gyerekeim előtt.
Megkérdeztem tőle, hogy mi a f****nak van az az ostor a kezében?