Tűzoltás vagy porig égés?

Az államfőválasztás első fordulója előtti írásomban nagyjából amellett érveltem, hogy Crin Antonescu és Nicușor Dan második körbe juttatása mellett is vannak érvek, és ezek összemérhető súlyúak lehetnek. Láthatóan nem csak én, hanem a szavazóközönség is egymáshoz elég közel értékelte a jelölteket.

Antonescu 20,07 és Dan 20,99 százalékos szavazati aránya legalábbis erre enged következtetni. Bár szoros volt a kettejük közötti verseny, végül Nicușor Dan mérkőzik meg George Simionnal a második körben.

Ebben az írásban egy rövid visszatekintés után a jelenlegi opciókat hasonlítom össze. Bár láthatóan felrobbant az internet az elnökválasztás második körére készülve — ennyi véleménycikk és elemző írás máskor egy félév alatt sem jelenik meg a magyarnyelvű nyilvánosságban —, és a szempontok változatossága is látványos, igyekszem valami újat is hozzátenni ehhez.

Retrospektív: a mi Simion-szavazóink

Kezdjük egy visszatekintéssel. Az általam előrevetített eredményhez képest két nagyobb eltérés van. Simion 40,96 százaléka bő 10 százalékkal, vagyis majdnem egymillió szavazattal haladta meg azt, amire számítottam, és Victor Ponta nagyságrendileg ennyivel kapott kevesebbet.

Érdemes kicsit a saját házunk táján is szétnézni, hogy honnan is került Simionra ennyi szavazat. Az alábbi ábrákon három Hargita megyei szavazókörzet eredménye látható a választás első köréből, egy városi, egy községközponti és egy falusi választókerületből. Tudom én, hogy turistaparadicsom Hargita megye, de annyi román turista egy évben összesen nem látogat el ezekre a helyekre, ahány szavazat itt Simionhoz került.

Azokat bizony helyi lakosok adták le. Kis túlzással azt lehet mondani, hogy amekkora politikai tényező a magyarság Romániában, akkora kisebbség a Simion szavazó a magyarok között. Ha azt szeretnénk, hogy hallgassanak meg minket a románok, meglehet, hogy nekünk is érdemes lenne figyelnünk a saját Simion-szavazóinkra.

Ami Antonescut illeti,

az ő esetében két dolgot érdemes értékelni. Egyrészt hogy miért nem jutott be a második körbe ahhoz képest, hogy az akkor még létező kormánykoalíció összes pártja őt támogatta hivatalosan. Másrészt, hogyan reagált az eredményre.

Antonescu vagy azért nem jutott be a második körbe, mert a hivatalosan őt támogató pártok nem tették oda magukat a kampányhoz, vagy azért, mert a választók nem igazán hitték el a kampányüzenetet. A PNL és PSD kampányáról nem tudok nyilatkozni, de az RMDSZ kampányával kapcsolatban szerintem megegyezhetünk abban, hogy az akarat megvolt, ebben az esetben a választók fordították lefelé a hüvelykujjukat.

Bár a koalíciós pártok próbálták elég gyorsan egymásra tolni a felelősséget, összességében senkire nem lehet rásütni ezt a bélyeget, mégis mindenki hibás. Olyan kicsi volt a különbség, hogy bárhol megfordulhatott volna a sorrend Antonescu és Dan között. Azt juttatta eszembe, amikor a légikatasztrófákat kielemzik a szakértők, és kiderül, hogy nem légvédelmi rakétával lőtték le a gépet, hanem sok kis egymásra halmozódó hiba okozta a balesetet. Itt nem húztak meg egy csavart, ott hiányzott egy alátét, amott nem cseréltek ki egy slagot, és az apró mulasztások összessége együtt átbillentette a mérleget.

A pártok egymásra mutogatási hajlandóságát, és hogy mennyire nem értették annak a szavazóbázisnak a gondolkodását, akik néhány hónapja a parlamentbe szavazták őket, egy jelentéktelen, de szerintem jellemző eseménysorral illusztrálnám.

1. A választási nap végére jól látszott, hogy a székely megyékben alacsony a részvétel. Ez azt mutatta, hogy az RMDSZ kampánya nem tudta meggyőzni a választókat olyan arányban, mint az országgyűlési választásokon.
2. Estefelé már húzták volna is rá a vizes lepedőt az RMDSZ-re, hogy bizony ők nem is mozgósítottak. És közben dicsérték a PNL-és vezetőket, hogy bezzeg ők Ilfov megyében elvégezték a dolgukat (a végén 68,12 százalékkal országos elsők lesznek részvételben).
3. Éjjel beérkeznek a választási eredmények, és azt látjuk, hogy Simion az AUR szavazatszámának 250 százalékát kapta meg, míg Antonescu a PNL+PSD szavazatok 75 százalékát sem érte el. Ez alapján meglepően nagynak tűnik az összhang a Hargita és az Ilfov megyei szavazók között. Lehet, hogy azok a délutáni dicséretek visszavonásra kerültek.

Szokás mondani, hogy a magyarság lehet a mérleg nyelve egy-egy választáson. Ez most egyértelműen igaz: lehetett volna a mérleg nyelve, valójában lett is, és nem akarta Antonescu felé billenteni a mérleget. Ez van, de az élet megy tovább.

Itt érkezünk el Antonescu eredmény utáni reakciójához: az élet megy tovább, a kampány is, de nélküle. Ő ebből a próbálkozásból emelt fővel távozik („cu fruntea sus”), és egyúttal nem is mond konkrét véleményt, hogy a második körben szerinte kit lenne érdemes támogatni. Ez a langyos víz hozzáállás nagyjából meg is erősített mindenkit abban, hogy jobban járt az ország azzal, hogy nem Antonescu ment tovább a második körbe.

Hitek és tévhitek

Mielőtt választani megyünk, érdemes kicsit közelebbről megnézni, hogy mit várhatunk a jelöltektől. Rengeteg írás jelent meg a jelöltek és a rájuk szavazó közönség profiljáról, de sajnos az az érzésem, hogy pont abba a hibába estek sokan, amivel a politikusokat vádolják. Éspedig, hogy komplex problémákra (túl) egyszerű válaszokkal akarnak reagálni.

Az általános magyarázat valahogy úgy hangzik, hogy Simionra szavaznak az alacsony iskolázottságú, vidéki, rossz anyagi körülmények között élő, oroszpárti, nacionalista, rendszerellenes (akár irracionális) protestszavazók, míg Danra a racionális, liberális, européer emberek. És ez a két tábor feszül egymásnak most.

Simion karakterét szerintem jól jellemzik a következők:

• nyugodtan beszél arról, hogy kezdő vállalkozó korában adóelkerülésben utazott;
• probléma nélkül elkölt euró milliókat közpénzből arra, hogy 35.000 euróból fog lakásokat építtetni, amiről beismeri, hogy ő is tudta, hogy lehetetlen, csak marketingfogás volt;
• amikor, az akkor még magyar államelnök, Novák Katalin a Székelykőn a piros-fehér-zöld csúcskővel fényképezkedik, akkor neki a legfontosabb dolga, hogy a csúcskő piros-sárga-kékre változzon;
• Kiderült, hogy nem is 52 négyzetméteres lakásban él lakbérért, mint állította korábban, hanem sokkal nagyobb felületen, ingyen.

Mire lehet ebből következtetni?

Emberünk szemrebbenés nélkül állít valótlant, a törvénytisztelet sem feltétlenül van a génjeiben, és szívesen nyúl a magyar kártyához, ha olcsó népszerűség-növelésre van szüksége.

Valóban azt mutatják a felmérések, hogy Simion szavazótábora jelentős részben a fenti egyszerűsítő jellemzéssel leírható, azonban nem elhanyagolható számú, jól képzett, városi, magas egzisztenciájú szavazója is van. Ezektől az emberektől a leggyakrabban elhangzó érvek, hogy Simion képviseli azokat a konzervatív értékeket — család, vallás, és amit ide szoktunk társítani —, amiket ők fontosnak gondolnak, és szerintük Dan pedig nyilván ezek antitézisét képviseli.

Én Simion összes szavazójának feltenném a kérdést: egy szavahihetetlen, a törvényeket nem különösebben tisztelő emberről miért gondolják, hogy ha az olyasmit is állít/ígér, ami nekik szimpatikus, annak lesz bármi köze, ahhoz, amit majd csinálni fog?

A fenti példák is azt mutatják, hogy ahol meg lehet fogni a munka könnyebbik végét, ott ő hajlik erre: nem kell rendesen dolgozni és adózni, inkább kiskaput kell keresni; nem kell értelmes jövőképet tenni a választók elé a kampányban, elég, ha jól hangzik, aztán valami lesz; egy kis nacionalizmus mindig jól jön.

Nekem nincs kétségem afelől, hogy ha államelnök lesz, és nehézre fordulnak a dolgok — márpedig abba az irányba halad a világ —, akkor is inkább a kibúvót keresi majd, és bármikor szívesen javít a népszerűségén valami kis magyarellenes húzással.

Dan esetében az leegyszerűsítő kép az, hogy ő a liberális, a „rendszer” embere.

Vele kapcsolatban is hoznék pár jellemző momentumot:

• Dan akkor lép ki az általa is alapított USR-ből, amikor a 2018-as, a család fogalmáról szóló népszavazáson (ami azt szerette volna elérni, hogy a házasság fogalma ne két házastárs, hanem egy férfi és egy nő kapcsolatát jelentse) az USR liberális szemléletben arra buzdított, hogy ezt a változtatást nem szabad támogatni.
• Az elnökjelölti vitákon részletes válaszai vannak a vidék problémáit érintő kérdésekre, ő maga is egy Udvarhelynél kisebb városból, Fogarasról származik.
• Határozott elképzelése van arról, hogy az ország közigazgatási szerkezetét hogyan kell átalakítani.
• Magyar nyelvű kampány anyagai két nappal a kampány lejárta előtt sincsenek a terepen.
• Első bukaresti főpolgármesteri mandátumát még a PNL támogatásával nyeri el, másodjára már függetlenként indul és nyer.

Mire lehet ebből következtetni?

Emberünk alapvetően konzervatívabb, mint azt sokan gondolják. Tudja, hogy a nagyvárosi világon kívül is van élet, és van is elképzelése arról, hogy mihez lehetne itt kezdeni. Nem egy notórius hazudozó.

Világosan látszik az is, hogy — eddig legalábbis — nem nagyon volt a mentális radarján az országban élő magyar kisebbség. Annyira, hogy

hatalmas kampánystratégiai hibát követtek el, hogy nem szerkesztettek és nyomtattak párezer plakátot magyar nyelven idejében.

Az azért beszédes, hogy még Simion kampánycsapata is hamarabb küldött magyar nyelvű kampányanyagot környékünkre.

Ha a közigazgatás átszervezése elindul, a fentiek alapján nem valószínű, hogy erős érdekképviselet nélkül a tömbmagyarság egy régióba kerüljön, vagy ha igen, akkor a részaránya többségi maradjon. Itt lesz majd egy házi feladat az RMDSZ-nek.

Bár teljesen értelmetlennek tartom a „rendszer”-re való hivatkozást, akik használják, érteni vélnek valamit alatta. Azt, hogy Dan mennyire a rendszer embere, illusztrálja, hogy első bukaresti főpolgármesteri mandátuma után a PNL már jelöltet állít ellene, míg első mandátuma megszerzésénél még támogatták. Ez alapján a „rendszer” nem biztos, hogy meg volt elégedve vele. Nagyon sok protest szavazatot begyűjthetett ő is.

Választás

A fentiek alapján május 18-án választhatunk egy szavahihetetlen, magyarellenes focihuligán, Simion és egy közepesen liberális, koherens elképzeléseket prezentáló és valós múltbéli teljesítménnyel rendelkező jelölt, Dan között.

Ez alapján egyértelműnek tűnhet a választás az erdélyi magyarok számára, az RMDSZ is így látja, de a 18-i szavazással nem ér véget a történelem.

Ahogy egy keresztelőre felkészítő pap mondta, ha Simion lesz az elnök, készüljünk rá, hogy jövő héttől románul misézünk.

Ha Dan nyer, nagy valószínűséggel misézhetünk magyarul tovább, de azon ezentúl is dolgozni kell, hogy olyan dolgok is megvalósuljanak, amik kifejezetten nekünk, magyaroknak jók, és a többségi társadalomnak egyszerűen csak nem rosszak.

Egy Danra adott szavazattal segíthetünk elkerülni a porig égést. Azonban látni kell, hogy ha Dan megnyeri a választást, azzal is csak az aktuális tűzoltási feladatot sikerül teljesíteni. Újabb tüzekre továbbra is számítani kell…