Helyzetjelentés a választási kavalkádból

A romániai politikai életet erősen felborzolta az előző elnökválasztás eredménye, majd annak Alkotmánybíróság általi érvénytelenítése és az azóta elhúzódó választási hercehurca. A tavalyi „szuper” választási év volt, és aki egy kis nyugalmat remélt a lejártától, még most sem pihenhet.

Arra vállalkoztam, hogy az erdélyi magyarság számára az aktuális választással kapcsolatos lehetséges kilátásokat felvázoljam. A kilátások se nem jók, se nem rosszak, érzésre a globális trendekbe illeszkednek.

Aki állítja, hogy birtokában van a tuti megoldásnak e választások kapcsán, annak erősebb önkritikát kellene tanúsítania. Egy olyan helyzetben járulunk az urnákhoz, amelyben az előzetes mérések alapján rendelkezünk ugyan valamilyen lehetséges forgatókönyvvel az eredményekre nézve, de a rekord alacsony válaszadási hajlandóság és őszinteség miatt a közvélemény-kutatók maguk sem igazán bíznak ezekben az adatokban.

A lehetséges eredmények sokesélyesek, és a különböző variációkhoz tartozó forgatókönyvek is nagyon eltérőek, csak homályosan sejthetők.

A kínálat erdélyi magyar szemmel

A jelenlegi választási kampány során viszonylag civilizált módon lehetett az összes jelöltet szemrevételezni. A nagy elérésű tévécsatornák 2, 3 és 4 órás tévévitákat szerveztek, amelyek online is visszanézhetők. A TVR és az Antena3 vitáján az összes jelölt megmutathatta magát, már aki akarta. Ebben a szellemben, bár tömbösítve, én is igyekszem lefedni a teljes kínálatot.

Előbb röviden jellemzem a jelölteket kiemelten, de nem csak erdélyi magyar szempontból, majd a megválasztásuk esetén várható kilátásokat boncolgatom, a szavazólapon megjelenési sorrendjükben. Ha valaki közömbös az ebből a megközelítésből érdektelen jelöltek iránt – vagy mert egyenesen ellenségesek, vagy mert esélytelenek –, az ugorhat egyből a releváns forgatókönyvek részhez. Sőt, aki nagyjából képben van és csak az Antonescu–Dan összehasonlításra kíváncsi, az egyből oda görgethet.

George-Nicolae Simion

A magyarság, de egész Románia szempontjából egy rossz vicc lenne, ha nem lenne véresen komoly. A három vitából egyre sem vette a fáradtságot, hogy elmenjen, így elkerülve annak a kockázatát, hogy bármiért is számonkérjék, amit eddigi pályafutása során teljesített.

Amit ő képvisel, az az egész ország számára zsákutca, de magyar szempontból különösen káros. „Érdemeit” az RMDSZ kampánya részletesen lefestette. Ettől függetlenül úgy néz ki, hogy 30% körüli támogatottsága van, és mindenki borítékolja, hogy elsőként fog bejutni a választás második fordulójába. Kötetet lehetne írni arról, hogy miért tökéletesen alkalmatlan államelnöknek, de sajnálom még az erőfeszítést is rá.

George-Crin-Laurențiu Antonescu

Az aktuális kormánykoalíció (PSD–PNL–RMDSZ) által támogatott jelölt. Fej-fej melletti esélyesként tartják számon többekkel a második körbe való bejutásra. Veterán politikus, a vitákon jól és civilizáltan viselkedett. Róla még később lesz szó bővebben.

Elena-Valerica Laconi

Az érvénytelenített választáson ő volt, Călin Georgescu mellett, a második körbe bejutó jelölt. Ugyanaz a lendület vitte tovább, hogy újra induljon. A saját szempontjából alapvetően logikus és jó kampányt vitt, de körvonalazódni látszik a konszenzus, hogy ezúttal nem tartják esélyesnek továbbjutni a második fordulóra. A saját párja (USR) is gyakorlatilag megvonta tőle a támogatását.

Cristian-Vasile Terheș

A George Simionéval erősen kvalitásai és hozzáállása van a politikához, néha politikai szövetségesek is voltak, néha ellenségek.

Marcela-Lavinia Șandru

Újságíróból lett színészből lett politikus. Amivel alapvetően nem is lenne baj, volt már a világban ilyen pedigrével nagy formátumú politikus, de ő nem lesz az. Jó érzéke van a színpadias és harsány fellépéshez a kamerák előtt, de komolyan vehető jelöltnek nem tekinthető.

Victor-Viorel Ponta

Veterán politikai túlélő, plágiummal szerzett doktori címéről végül lemondott, volt miniszterelnök, volt a PSD-ben kint és bent is. Azon kívül, hogy esetleg megválasztják miniszterelnöknek, a legtöbb kérdőjelt az egyenletbe azzal hozza, hogy a PSD-s szavazótábor és politikusok között is van egy jelentős népszerűsége, amivel a PSD hivatalos jelöltjének szavazatszámába is beleharap.

Sebastian-Constantin Popescu

Sok vizet nem zavart a kampányban és esélyesnek sem tekinthető.

Silviu Predoiu

Sok vizet nem zavart a kampányban és esélyesnek sem tekinthető.

John-Ion Banu-Muscel

gazdag amerikai, akinek az államelnökösdi lehet a hobbija. Szerinte szabad fegyverviselési jogot kellene biztosítani Romániában, abban az országban, ahol tekenyővel és bicskával várják a nem szimpatikus embereket, illetve szerinte abban az országban nem valós veszély egy orosz invázió, amelynek a szomszédját több éve bombázza Oroszország. Láthatóan nagyon más filmet néz.

Petru-Daniel Funeriu

A Boc kormány tanügyminisztere volt. A nevéhez kötődik egy rakat megvalósítás ezen a területen. Az érettségik csalásmentesebbé tétele, a plágium szigorúbb kezelése. Alapvetően szimpatikus karakter lenne, de a vitákon sokszor agresszív és antipatikus volt. Érzésre még eddigi szimpatizánsai körében is erodálta a megítélését.

Nicușor-Daniel Dan

Bukarest jelenlegi, második mandátumát töltő főpolgármestere, tudósból lett aktivistából lett politikus. Állítása szerint első mandátuma alatt rendbe szedte a főváros gazdálkodását, politikai botrányoktól mentes jelölt. Róla is még lesz szó.

A tételes áttekintő után egy rövid helyzetfelméréssel kezdek, majd az aktuális választási kampányból kisejlő lehetséges forgatókönyveket igyekszem áttekinteni.

Onnan indulunk, hogy az utolsó önkormányzati és parlamenti választásokon jól szerepelt az RMDSZ, jelenleg a kormánykoalíció tagjai, és a kormányon belül is erős pozícióik vannak (pénzügyminiszteri és fejlesztési miniszteri poszton is RMDSZ-es politikus van). Az ország gazdasági helyzete elég rossz, és innen kellene valami értelmes irányba továbblépni.

A jelölteket alapvetően három kategóriába osztom:

Az esélytelenek

Ide tartozik mindenképp Terheș, Șandru, Popescu, Banu-Muscel, Funeriu. Bár egy más szinten van, de szerintem a végjáték szempontjából Lasconi is ebbe a csoportba tartozik.

Az esélyesek és kártékonyak

Ide Simiont és Pontát sorolnám. Mindketten a manapság divatos „szuverenista” vonalat képviselik. Az egyetlen pozitívum velük kapcsolatban, hogy egymástól vesznek el szavazatokat. Kettejük közül Simion tűnik a favoritnak a második körbe jutni, és szerintem ő lenne a nagyobb baj Románia számára, de talán mindegy is. Annak is van sansza, hogy ketten mennek a második körbe.

Esélyesek és érdemi opciók

magyar választói szempontból: ide Antonescut és Dant sorolom.

Forgatókönyvek

A fentiek alapján a lehetséges második körbe jutó párosok a legnagyobb valószínűséggel úgy néznek ki, hogy Simion az egyik jelölt és vele szemben marad Ponta, Antonescu, vagy Dan.

Egy Simion–Ponta párharcban ötletem sincs, hogy mi lenne. Én valószínűleg azt mondanám, hogy akkor már inkább Ponta, de a fene sem tudja. Hogy mennyi magyar embert tudna ez megmozgatni, vagy mit tudna egy ilyen felállásban az RMDSZ kialkudni még, az erősen kérdéses. Azt hiszem ennek eldöntését a román többségi társadalom kellene megoldja. Marad tehát Antonescu vagy Dan.

Nézzük először, hogy miért lenne logikus Antonescura szavazni és milyen kételyek merülnek fel vele szemben.

Antonescu, és az őt támogató kormánykoalíció is úgy értékeli nyilvánosan, hogy a második fordulóba jutáshoz elengedhetetlenek az RMDSZ segítségével megszerezhető szavazatok. Ennek függvényében valószínűleg jó feltételekkel tudtak megegyezni a koalíción belül a támogatásról. Látszik is, hogy az RMDSZ-nek nagy ráhatása van a kampányra.

Antonescu második körbe jutása és végső győzelme jó garancia lehetne az RMDSZ további kormányzó szerepéhez. Ráadásul maradhatna, még ha átalakításokkal is, a tavaly év végén összeállt kormánykoalíció. Ennek a stabilitásnak ne becsüljük le a fontosságát.

Itt meg kell hagyni, hogy az RMDSZ politikájában szerintem most nehezen lehetne logikai hibát találni. A decemberben megszerzett szavazatokat sikerült erős kormánypozíciókra váltani. Most egy olyan forgatókönyv mellett kampányolnak, ami ezt fenntartaná. Gyatra gazdasági helyzetben van az ország, nincsen sok pénz a kasszában – inkább sok hiányzik –, de azt a kicsit, amit osztanak, most úgy osztják, hogy a magyar közösség szempontjai is érvényesüljenek.

Cinikusan azt lehet mondani, hogy a politikusok ülnek a bársonyszékükben és felveszik a nagy fizetést, de most dolgoznak is érte. Ha ez a kormány felbomlik, és az RMDSZ ellenzékbe kényszerül, a honatyák fizetése ugyanannyi marad, de nagyságrendekkel kevesebbet kell dolgozniuk érte és számonkérni sem nagyon lehet majd őket, amiért ellenzékből nem tudták a csillagokat lehozni az égből.

Szóval itt most azért dolgoznak, hogy továbbra is a nehezebb helyzetben, nagyobb felelősséggel, és hatékonyabban tudjanak dolgozni. Ebben nem találom a kivetnivalót.

Nem látunk bele, hogy milyen megállapodások köttettek zárt ajtók mögött eddig, de azt fontos szem előtt tartani, hogy a választások után majdnem lehetetlen valamit kierőszakolni, amit a nyertes államelnök és támogatói amúgy saját belátásból nem szeretne megvalósítani. Antonescu nem tűnik egy szavahihetetlen embernek, de a politika az politika.

Én elfogadóan tudok viszonyulni – nem megértően és semmiképp nem egyetértően – az olyan foltokhoz Antonescu politikai múltjában, mint a MOGYE magyar tagozatának elkaszálása és egyebek. Teszem ezt nagyjából annak az érvrendszernek a mentén, ami alapján az RMDSZ azt mondja, hogy ott és akkor ezek politikai kényszerek mentén alakultak, de nem Antonescu személyes magyarellenessége van benne. Ez rendben van, de mi a garancia, hogy a jövőben nem lesznek hasonló politikai kényszerek?

Szóval Antonescu második körbe jutása és annak megnyerése – ami még mindig nem lejátszott meccs – sem garancia semmire. De tény, hogy rövid és esetleg középtávon egy hatékony magyar érdekérvényesítés lehetőségét hordozza magában.

Most nézzük az érveket egy Danra adott szavazat mellett és az idevágó kételyeket

Nehéz nem feltételezni, hogy Antonescu megválasztása az eddigi politikai viselkedés logikus folytatását jelentené.