Tudtad, hogy nem Gálfi a helyi fő tiszás?

Ez a cikk a Közösségi Párbeszéd Tábor második sajtótájékoztatójáról szól, ami Homoródfürdőn, az Ilona-völgyében zajlott. Egy kicsit későn számolunk be róla, mert közbejött pár balhé, amiről sürgősen kellett tudósítanunk, de garantálom, hogy a cikkben szereplő minden információ új és meglepő lesz az olvasóknak.

„Gálfi Árpád nem volt tiszás, nem lesz tiszás”

Egy helyesbítéssel kezdeném: az előző sajtótájékoztatóról beszámoló anyagunk címében meglepődtünk azon, hogy Gálfi Árpád a helyi fő tiszás. Ezt az információt most Gálfi sértődötten cáfolta a mostani sajtótájékoztatón, kikérve magának, hogy egy sajtóorgánum (ugyanolyan stílusban és hangsúllyal mondta ezt a „sajtóorgánumot”, mint az udvarhelyi tanácsüléseken az RMDSZ-es tanácsosok szokták) hamisan azt állította róla, hogy ő az.

„Gálfi Árpád nem volt tiszás, nem lesz tiszás, nem Tisza-párti, nem Tisza-tag”, állította a sajtótájékoztatón Gálfi Árpád.

Bocsánatot kérek Gálfi Árpádtól, hogy egy ilyen szörnyű félreértésbe kevertük, amit most cáfolnia kell.

Élőben is bocsánatot kérek tőle, míg az Ilona-völgyében sétálunk, erre csak annyit mond:

„nem haragszom, csak a bicska kinyílik a zsebemben”.

Nem szeretnénk félreállni a bicska elől, de mentségül elmesélem, hogy mi volt a tévedésünk oka, miért értettük félre Gálfi státuszát.

Összekeveredett a szar a májjal

A múlt sajtótájékoztatón félkörben ült előttünk nyolc ember. Kátai István, az erdélyi Tisza-sziget vezetője közel egy órát beszélt bevezetőül.

Elmondta, hogy ők, mint tiszások, mennyi hányattatáson, üldözésen, megalázáson mentek át az elmúlt év alatt. Hogy emiatt rajta kívül Erdélyben senki nem vállalta nyilvánosan, hogy tiszás.

De most, hogy győztek, most végre meg tudnak mutatkozni, ezért is van ez a sajtótájékoztató. Ők most nem akarnak bosszút állni senkin, hanem inkább árkokat temetnének, párbeszédet kezdeményeznek, és íme, itt van a Közösségi Párbeszéd Tábor.

Lehet, hogy nem pont ezeket a szavakat használta, de a mondanivalója ez volt. Olyan egyszerre győzelmi és comingout-olós hangulat volt. Ebből nekünk az jött le, hogy akik ott ülnek, Tiszások, mert senki nem mondta, hogy „bocsi, akikről beszélünk, az csak a fél csapat, mert Gálfi és két pártembere nem Tiszás”.

Mert most már azt mondja Kátai, hogy akkor nem az egész csapatról beszélt, hanem csak magáról és még két-három emberről, de Gálfiékról nem. De azért Gálfival is ölelkezett a győzelem örömére, látom, amikor visszanézem az ott készült fotókat.

A múlt sajtótájékoztató végén készítettünk egy interjút Gálfival, amiben arról érdeklődtünk, mióta tiszás, mikor lépett kapcsolatba a Tiszával. Akkor azt nyilatkozta, a győzelmi hangulatban, büszkén és boldogan, hogy fél éve kereste meg egy testvértelepülés polgármestere, hogy nyitott lenne-e egy tárgyalásra. Ő nyitott volt, leült tárgyalni velük. Abban egyeztek, hogy a választásokig ő nem fog ebben a témakörben megnyilvánulni, nem fog arccal és névvel kiállni, mert védi a pártját, magát és a családját, de a választások eredményétől függetlenül a támogatására, a nyitottságára, a tevékenységére, a munkájára, az összes kapcsolatrendszerére, tudására, tapasztalatára építhetnek.

Íme Gálfi akkori nyilatkozata a hitelesség kedvéért:

Ez számunkra összekapcsolódott Kátai azon kijelentésével, hogy eddig az erdélyi tiszások, rajta kívül, rejtőzködtek. Gálfi állítása, hogy fél éve tárgyal velük, és felajánlotta nekik, hogy a választások után, az eredménytől függetlenül, számíthatnak a tevékenységére, a munkájára, a teljes kapcsolatrendszerére meg mindenre is, kiegészítve azzal, hogy most tiszás tábort szervez (amiről akkor még nem tudtuk, hogy nem tiszás, mert akkor még egészen tiszásnak tűnt) nem azt az érzést keltette bennünk, hogy Gálfinak semmi köze nincs a Tiszához. Hanem azt, hogy van. 

Hatalmas szerencse, hogy Gálfi most kikérte magának, hogy nem tiszás, mert így legalább biztosra tudjuk, hogy nem az. Eléggé gáz is lett volna, ha az, ugye. Nem is tudom, hogyan gondolhattuk, hogy az. Bocsánatot kérünk a félreértésért, és a hibaigazítást is címben hozzuk, ahogy az eredeti tévhírt is, hogy a cáfolatnak is legalább akkora súlya legyen.

Senki és semmi nem tiszás

Ami ennél is érdekesebb, az, hogy erről beszélgetve, a mostani sajtótájékoztató terepszemléjének a végén Kátai István is kikéri magának, félig mosolyogva, hogy ő sem tiszás. Ezen még jobban meglepődöm, mint Gálfin. Csak nézek rá, hogy mi van?