Szilvanapok - negyedszerre is „megitták a levét”

Két napsütéses napon ünnepelt híres gyümölcse, a szilva jegyében Oroszhegy község. Aki ott volt nem bánta.

Kemencében sült szilváslepény, rézüstben rotyogtatott szilva katyó, almás, áfonyás, málnás szilvalekvár, szilvás gombóc és szilvaízes palacsinta, füstölt csülkös aszalt szilvaleves és persze a híres oroszhegyi szilvapálinka - jutott bőven oroszhegyi szilvából készült ínyencségből, akár enni-, akár innivalóra fájt a foga annak, aki hét végén ellátogatott a negyedik Oroszhegyi Szilvanapokra. Örömmel konstatáltuk, hogy idén először már nem csak a helyszínen, de a házak kapujában takarosan üldögélő néniktől is lehetett vásárolni szilvát - annak ellenére, hogy ennek az értékesítési módnak Oroszhegyen nincs hagyománya.

Tegyük hozzá, elkelt volna a szervezők által tervezett szilvával megrakott kóbor szekér az iskola udvarán, mert a híres gyümölcsből idén is kevés volt kapható. Vigasztalta azonban a jónépet, hogy a párlatából jutott kóstoló bőven. Szombaton még csak egy fajta szilvóriumot kínáltak, ám vasárnap már a pálinkamustra felhozatalából is lehetett választani. Féldecinyi erőset műanyag pohárból potom három lejért lehetett felhajtani, de aki valamit is adott magára, az nem sajnálta az 5 lejt és gravírozott üvegpohárból itta meg a „fesztivál levét".

A versenyszámmal felcímkézett üvegekben nem csak nem csak húsos, hargas magú, ringló és eperfahordóban érlelt, akácmézzel ízesített nedű illatozott, de ki-ki ízlése szerint választhatott, hogy a nálunk felé ritkaságnak számító törköllyel, a zamatos ágyas-, nyári vagy korsós körtéből, borókából avagy vegyes gyümölcsből készült pálinkával öblíti-e le a „kötelező" miccset, flekkent vagy az ételjegyért kiváltható székelykáposzta menüt.

Volt kirakodó vásár is, bóvlival és értékes portékákkal teli kínálattal. A szabadtéri színpadon ropták a táncot, és akadt bátor jelentkező az éppen menő tehetségkutató X - Faktor oroszhegyi változatára is. Szombaton remekeltek főzőversenyre benevezett csapatok, estefelé pedig énekszóval vonultak fel a csőszök. Szintén szombaton zajlott a szilvanapok elmaradhatatlan, szó szerint  legbódítóbb eseménye is: a nemzetközi rangú pálinkamustra.

A neves szakemberekből álló zsűrinek nem volt könnyű dolga. Jutott bőven kóstolgatni való az erős, aromás italból: tucatnyi benevező harminc féle pálinkájának illata lengte be a verseny helyszínét, a Petőfi Sándor Általános Iskola tanári szobáját.

A szombati mustra eredménye vasárnap délután tétetett közhírré. Emléklappal, bronz-, ezüst és aranyéremmel jutalmazták a pálinkafőzőket. A verseny abszolút győztese, a 2010 legjobb pálinkájáért járó díj büszke tulajdonosa az oroszhegyi Nagy József lett. A megtisztelő címmel együtt járó vándorkupát falubélije, az oroszhegyi szilvapálinkának határon innen és túl is hírnevet szerző Ambrus Levente nyújtotta át a győztesnek. Ambrus Levente nemes nedűi idén is „elszédítették" a kifinomult ízlésű bírákat: összesen tíz – 5 bronz, 3 ezüst, 2 aranyérmet akasztottak az oroszhegyi pálinkafőzés mesterének nyakába.

„Tizenkét féle pálinkával neveztem be, és abból szinte talált minden" – summázta az eredményt mosolyogva és elégedetten Ambrus. Faggatózásunkra elárulta: ezennel 42-re gyarapodott érmeinek száma – összesen ennyivel jutalmazták az elmúlt négy évben mesterségbéli szaktudását. A pálinkái közül – ahogy ő mondja, „van ától zéig minden" – válogathat mindenki ízlése szerint. Neki kimondottan kedvence nincs, de annyit elárult, hogy a többség kedvenceként számon tartott, eperfahordóban érlelt szilvapárlat további finomításán dolgozik.

Ambrus Levente híres, eperfahordóban érlelt pálinkáját ugyan nem kóstoltuk meg, ám a díjkiosztást követő (és a fergeteges, zászlólobogtatós Kormorán koncertet megelőző), hagyományos koccintáson az Ambrus-féle bodza pálinkával emeltük poharunkat. Ahogy az illendőség és a kiváló hangulat is diktálta: nem csak a pálinkafőző mestert köszöntöttük, de a kitűnőre vizsgázó szervezők és az oroszhegyi szilvanapok egészséges vidámsággal teli, sikeres jövőjére is koccintottunk.

Szasza/szilvanap2010