Székely deszkások, szevasztok! S viszlát!

A mai napig minden egyes alkalommal kinézek az ablakon, ha hallom, hogy egy gördeszka gurul el a lépcsőház előtt a betonon. Sajnos egyre kevésbé hallom ezt a mással össze nem hasonlítható hangot és azt a félelmemet, hogy egyre kevesebb a képviselője ennek a sportágnak Székelyudvarhelyen, Máthé Koppány is megerősíti.

Na, azért ők nem adják ilyen könnyen a szerelmüket, hiába jár az egyre több áldozattal és hiába vált ki ellenszenvet sokakból. Erre talán egy gördeszkás park jelenthetne megoldást, amelyre a helyhatósági választások kampányidőszakában kapott is egy ígéretet az udvarhelyi deszkás közösség. Azóta azonban csend van.

Koppány 2017-ben találkozott először a sportággal, akkor még a longboarddal, amely jellemzően hosszabb, szélesebb deszkalappal és lágyabb, nagyobb átmérőjű kerekekkel rendelkezik, mint a hagyományos utcai gördeszkák, mivel ezeket leginkább hosszú távú gurulásra, könnyű manőverezésre tervezték. „Volt egy társaság, akikkel nekifogtunk a Lejtő utcában, a Szejkén, a Templom utcában, a Szentimrén lefelé gurulgatni” – kezd bele azóta íródó történetébe, amelynek már az elején, 18-ban jött is a fordulópontja.

Az akkori deszkás közeggel összeismerkedve, megpróbált olliezgatni (gördeszkás ugratás, majdnem az összes gördeszkás trükk alapja, minden kezdő első leckéje – szerk. megj.) és „első nap összejött s gondoltam, lehet egyet váltani kellene”. A szüleitől kapta az első gördeszkáját, következhetett minden deszkás egyik legalapvetőbb elfoglaltsága, megtalálni a tökéletes helyszínt, spotot.

Hova, de hova, de hova, de hova legyek?

„Deszkáztunk a parkban, a hotel parkolójával szembeni részen, a csarnoknál, és itt is próbáltunk” – érkezünk meg az udvarhelyi extrém parkhoz, amelyet ma nem használnak a helyi gördeszkások, ez is az egyik apropója annak, hogy szerettem volna találkozni Koppánnyal. Érdekel, hogy miért. Főleg, hogy a mostani RMDSZ-es városvezetés a 2024-es helyhatósági választásai előtt rendszeresen kampányolt a Koppányék „leendő” skateparkjával.

Nem várnak nagy dolgokat, ahogy beszélgetésünk során is kiderül, magunkat, a saját idejükből, pénzükből készítenek elemet, hordozzák, megszokták, hogy meg kell oldaniuk anélkül, hogy bármikor is ki lettek volna igazán segítve.

19-ben készítettek elemeket, csináltak egy boxot, volt egy hosszú, egy alacsony csövük, ezeket hordozták magukkal a különböző helyszínekre. „Lekötöttük ide a csarnokhoz, mert leginkább itt, a parkban deszkáztunk és hogy legyen kéznél. Szépen lassan elloptak mindent” – meséli. Mint mondja, ilyen körülmények között nehéz fejlődni is.

Miért nem lehet ettől elférni?

Az ő gördeszkatudásán nagyon sokat dobott az, hogy néhány évig Pesten élt. 

„Teljesen más, ott azért foglalkoznak a deszkásokkal, hoznak létre parkokat, ha nem is direkt erre a célra, úgy rendezik be tereket, hogy deszkázhatóak legyenek” – mondja és ami a legfontosabb, „nem is csesztetnek érte”. 

Nyilván nem lehet összehasonlítani Udvarhelyet Budapesttel, egyezünk ki, de szeretem ahogy mesél, amikor az ottani helyszínekről, kultúráról és egyáltalán a deszkások elfogadottságáról kérdezem. „Vannak olyan terek, mint a Fővám, ahol már ikonikus ez az egész. Ki van világítva, bármikor, éjszaka is deszkázhatsz és kapsz ehhez ott mindig társaságot is” – folytatja.

Ehhez képest itthon általában sem a lakók, sem a helyi rendőrség nem nézte őket jó szemmel, sok esetben elküldik őket, „elég kemény beszólásokat” kapnak a nyugdíjasok részéről is. „Bárhol, ahol deszkáztunk, kaptunk valamit. Most a parkban nem nagyon cseszegetnek, de most is vannak, akik nagyon csúnyán néznek. Rosszul esik” – fejtegeti Koppány, aki szerint ez is egy ugyanolyan hobbi, szenvedély, sportág, mint mondjuk a BMX vagy éppen a kosárlabda. Ezért sem érti ezeket azt az ellenszenvet, amit sokan a gördeszka irányába tanúsítanak, szerinte ez a legtöbb esetben csupán előítélet.

„Nem mondom, hogy csendes, de nem hiszem, hogy ha mi napi 1-2 órát deszkázunk, attól nem lehetne elférni. Elég nagy a városi park, hogy ennek is helye legyen benne. Mi is sok minden mellett elférünk, ami nem tetszik. Miért nem lehet hozzánk is így viszonyulni?” – teszi fel a kérdést, ami inkább – lévén, hogy ketten beszélgetünk és jómagam is deszkáztam régen, költői marad.

Az utóbbi években Koppány szerint sokakban elhalt a motiváció, nála ezzel nincsen gond, egyrészt nagyon szeret deszkázni, másrészt amiket látott Pesten, azokat a trükköket ő is tudni akarja. Szeretne versenyezni is street (utcai – szerk. megj.) kategóriában – mert ívek nem igazán vannak itt, ahol a többi válfaját is ki lehetne tanulni a deszkázásnak –, de még szeretne ehhez fejlődni. „Szeretnék úgy menni oda, hogy most megmutatom” – fogalmaz. A versenyekkel kapcsolatban – hogy hol, mikor lesznek – nehéz napirenden lenni, a kolozsvári, jászvásári, bukaresti deszkások Instagram-oldaláról lehet valamelyest tájékozódni.

Annak ellenére, hogy kevesen maradtak a 2020-as évek tízfős gördeszkás társaságából, pozitív a jövőt illetően:

 „Van például egy 10 éves srác, aki le szokott járni, próbáljuk neki magyarázni, mutogatni trükköket. Élvezi. Szinte mindig nézik a gyerekek a parkban, ahogy deszkázunk, most, a héten volt két srác, akit vittünk-hoztunk néhány kört a deszkával, szóval van érdeklődés és nagyon reménykedek benne, hogy lesz utánpótlás.”

Persze ehhez feltételek is kellenek, egyezünk ki.

De mi a baj az extrém parkkal?

Lassan tizenöt éve, hogy megépült a sportpálya melletti extrém park, ahol már fénykorában, a létrehozása után sem nagyon lehetett látni deszkásokat. Emlékszem, akkor még az egyik legfontosabb gyűjtőhelye volt a bringásoknak, ma is inkább ők és a rolleresek használják, közülük is a kisgyerekek. Kérdezem Koppánytól, ők miért nem. Így magyarázza:

Egyszerűen nem arra lett összerakva. Az a box ott középen például nagyon nagy. Az ott tele van lyukkal (mutat egy másik elemre). A beton sem jó, deszkával nagyon rossz, nagyon ráz, nem lehet rajta kellően felgyorsulni. Ha onnan elindulok, arra az ívre fel sem tudok menni. Az a flatbar az egyedüli elem, ami használható, bár az sem ideális, magas szerintem. Lehet, bringával csúszkálják, de még nem láttam rajta senkit igazából.

Kérdezem, hogy egyeztettek-e velük, amikor a Merkúrtól ideköltöztették és újraépítették a parkot. Elmondása szerint meg sem kérdezték őket. Amikor a park a Merkúr mellett volt, legalább a talaj jó volt, vélekedik. Úgy gondolja, a jelenlegi park átalakítás útján sem lenne ideális, „ezek kész elemek” és mint mondja újra, az alap sem megfelelő.

„Kisebb elemek kellenének, amiket egyáltalán lehet használni, mert ezek a rollereseknek is túl nagyok. Én nem azt mondom, hogy el kell dobni ezt a parkot, de itt van hely arra, hogy mindkettő elférjen egymás mellett” – magyarázza Koppány, aki szerint egy negyedív, egy piramisalakú box, és egy rail kellene.

Mint mondja, amíg Pesten volt, Magyarországon legalább 7-8 park épült pályázati úton, akár olyan kisebb településeken is, mint a húszezres Fót: „betonból készül az egész, leöntik a talajt, az elemeket betonvasból és törmelékből rakják össze”. Szerinte anyagot kellene vásárolni elsősorban és nem elemeket, a fantáziát így teljesen szabadjára lehet engedni, ezért sokszínűek az általa említett parkok. 

„Nem az van, hogy van egy szabvány és csak az lehet” – ecseteli. Mint mondja, nem olcsó, de ahogy a magyarországi parképítőkkel beszélgetett, többféle – akár EU-s – pályázati forrást is lehet ezekre bevonni és ami enyhítő körülmény, hogy nem egy háromszáz négyzetméteres parkot szeretnének, egy kicsit, amiben megtalálhatóak a fent felsorolt elemek.

Koppány létrehozott egy Székelyudvarhelyi Skatepark Projekt néven futó Facebook-csoportot is, amelynek jelenleg 141 tagja van és amelyben közzétett olyan parkterveket, amelyeket itt is meg lehetne valósítani.

„Ott van például egy tökéletes kicsipark, aminek nem nagy az alapterülete, de megtalálsz benne mindent, hogy fejlődni tudj, gyakorolj” – mondja Koppány, aki a csíki és a szentgyörgyi deszkás parkkal is példálózik.

Kampánynak jó lesz…

Az ő megkeresésére, körülbelül egy évvel ezelőtt volt egyeztetés az azóta hatalomra került, RMDSZ-es városvezetéssel.

Emlékszem én is, a kampányban Dávid Endre RMDSZ-es alpolgármester (akkor még önkormányzati képviselő) a hátára vette a gördeszkások ügyét, mint a Hargita Népe cikkében olvasható, akkor úgy fogalmazott, „hogy egy nagy közösségről van szó, ígéretes fiatalokkal, akiknek lehetőséget kell adni, hogy jól érezzék magukat”. Éppen ezért azt javasolta akkor, hogy a pálya ötletét tegyék rá az UIET által gyűjtött „Mit kíván a szé­kely­ud­var­he­lyi fiatal” tizenkét pontjába is, hogy így a városvezetés asztalára kerüljön a döntés. A 12 pontot számláló lista mellett a gördeszkapark ott van azon a listán is, amelyet az RMDSZ még 2024-ben állított össze az emberek javaslatai alapján.

Ahogy Koppány emlékszik, közösen mentek le az extrém parkba és ugyanezeket vázolta fel el nekik is.

„A következő találkozásnál már arról volt szó, hogy akár idén (2024-ben – szerk. megj.) meg lehetne pályázni plusz elemeket, de elmondtam, hogy annak nincs értelme, mert ha jó is lesz az elem, itt lesz, itt meg nem tudjuk használni. Igazából semmire nem jutottunk. Azóta szerveztem egy aláírásgyűjtést, meglett a 200 aláírás és le is adtam, azóta semmi”.

Hiába is kereste őket, ősszel azt mondták, hogy felhozzák a rendes havi tanácsülésen, aztán ugyanezt mondták idén tavasszal is. A városvezetés azt várja el, hogy legyen minél több deszkás, de „nincs ahogy legyen, ha nincs egy hely, ahol ki tud alakulni ez a közösség” – mutat rá Koppány az önkormányzat érvelése mögött meghúzódó ellentmondásra.

Hogy mire számíthatnak a székelyudvarhelyi deszkások, arról Dávid Endrénél, az ügyet még önkormányzati képviselőként felvállaló alpolgármesternél érdeklődök.