Riviéra a Kizil-kum sivatagban

Az biztos, hogy a helyszínen nem sokan látták a magyar jégkorong válogatott fantasztikus győzelmét a dán – svéd közös rendezésű, 88. férfi jégkorong elit világbajnokságon, de abban is biztosak lehetünk, hogy annál többen felkapták a fejüket az eredmény láttán szerte a világon: Magyarország – Kazahsztán 4-2.

Amint arról már hírt adtunk, teniszes eredménnyel (1-6, 0-6) tudta le első herningi hétvégéjét Majoross Gergely legénysége, de mindkettő teljesen elfogadható volt, hisz mind a német, mind az amerikai válogatott sokkal magasabb játékerőt képvisel. Ezután jöhettek a kazahok.

A mogyorófa bokrok közti szállásunkon napozás és pingpongozás közepette az összes lehetséges forgatókönyvet végig beszéltük, hogy mi történhet az esti mérkőzésen. Főleg annak fényében, hogy a tavalyi pozsonyi olimpiai selejtező torna előtt utoljára épp a kazahok által rendezett, hat évvel ezelőtti divízió I/A vébén találkozott a két csapat. Azóta a magyar szinte teljesen kicserélődött, az augusztusi meccsen pedig épp csak ismerkedett új szövetségi kapitányával.

A nálam szakavatottabbak leszögezték, hogy Vincze visszakerül a csapatba, hogy legyen, akinek a botjára ütni a korongot előnyös játéknál, és a góljával nyerünk is. Abban is biztosak voltunk, hogy a stáb a szabadnapot is kihasználva beléjük sulykolja a nyerő taktikát. Így már nem is izgultunk annyira.

Ledomináltunk egy stabil elitvébés csapatot

A parkolóba érkezve lesújtó volt annak üressége, de a találkozás a többiekkel annál felemelőbb, pláne, hogy nem csak hazamentek, hanem érkeztek is még magyar szurkolók.

Nem azt kérjük, hogy szeress belénk!

De a jövedelemadód 3,5%-val most te is segíthetsz hangot adni azoknak, akikről mások megfeledkeznek.

Segítek!

A csarnok is kongott az ürességtől, a mintegy 250 magyar drukkeren kívül lézengett féltucatnyi kazah és néhány semleges érdeklődő, vagyis a kazah szurkolók a sivatagjukkal járultak hozzá a körítéshez, mi pedig azzal, amihez a legjobban értünk, a Riviérával. Vicc, hogy ehhez képest a hivatalos nézőszámnak 1.972 volt bejelentve.

Ez viszont nem szegte kedvünket, és a korongbedobás után alig 15 másodperccel már repült a bálna! Még a nagy ölelkezések zajlottak a lelátón, amikor Hári elhozott egy bulit, Nilsson a koronggal a botján csúszott befele jobb oldalon, a keresztbe mozgó Erdély kisodorta Pavlenko kezéből a bárdot, Hári érkezett a betett korongra és lőtt az üres kapuba. Németh kiállítását követően előnyben sem tűnt motiváltnak a kazah együttes, mi több, Erdély kontrázhatott, de elügyetlenkedte ziccerét.

A játékrész finisében az újból átalakított második sor remekelt: Horváth Bence óriási lendülettel lépte át a kék vonalat, kitette jobbra Terbócsnak, aki ellentmondást nem tűrően behúzott a kapu elé és fonákkal visszaemelte a spárgázó Pavlenko mammutja fölé. Kísértetiesen hasonlított egy tavalyi gólra, csak akkor Bolzanóban épp ellentétes reakciót váltott ki a magyar szurkolókból, ugyanis akkor a román válogatott színeiben játszó Sándor-Székely Ottó a győztes gólt szerezte a magyarok elleni meccsen.

A második harmadban mintha kezdett volna dominálni az ellenfél, de a magyarok továbbra is kivédekezték a hátrányokat, egészen a 34. percig, amikor Bálizs füle mellé lőtték a szépítő gólt. Rögtön utána egyenlíthettek volna is, de a magyar kapus bravúrral védett.

Az utolsó szünetben is elégedetten csettintettünk

Ugyanis kétgólos előnyben sem annak megőrzésére törekedtünk foggal-körömmel, hanem szinte ledomináltunk egy stabil elitvébés csapatot, amelyik korábban már verte a házigazda dánokat. Lendületesen érkeztünk mindegyre a támadó harmadba, ha pedig el is veszítettük a korongot, rögtön hibára próbáltuk késztetni a KHL-es (Kontinentális Jégkorong Liga) játékosokat, többnyire sikerrel.

Aztán az utolsó harmad is úgy kezdődött, mint az első: mindössze 14 másodperc kellett ahhoz, hogy Galló sirüljön egy nagyot jobb oldalon, bepattintotta a pakkot Hárinak, és az apró termetű centerünk az öt nagy mackó között okosan tette le a vas mellé, ahova épp átért Galló és ő lőtte föl a hálóba: 3-1.Ezután sem változott a játék képe, a kazahok nem tudtak ritmust váltani, Panyukov hátrányba tolta őket. Ekkor érkezett el az előre megírt forgatókönyvünk színpadra vitele: s láss csodát, úgy is történt, Papp tökéletesen lőtte a pozíciót fogó Vincze botjára a korongot: 4-1 ide.

A hátralevő időben már felszabadultan, hamiskás mosollyal a szájuk sarkában dominált a magyar válogatott a kazahok felett, adta az ütemet a tábor, hisz végre megérkezett az önfeledt Riviéra is a jégcsarnokba. Cseppnyi szépséghiba, hogy a „Gyerünk gyerekek, egy nemzet Veletek!” rigmust egyesek „… az ország Veletek!”-ként aposztrofálták.

Noha a végén hat a négy elleni játékban szépítettek egyet az ázsiaiak, 13 év után sikerült legyőzni őket. Még nagyobb fegyvertény, hogy mindezt rendes játékidőben, sok gólt lőve, amire eddig csak egyszer, 2016-ban volt példa, akkor a fehéroroszokat vertük 5-2-re. Hogy aztán az se legyen elég a bennmaradáshoz. Most viszont hátra van még négy meccs, egyelőre nem szeretnénk számolgatni és bízunk Majorossban, hogy ő sem fog mocsaizni. A Himnusz alatt épp Erdély Csani mosolya volt a legszélesebb, hisz kapitányunknak semmi sem akart összejönni az utóbbi meccseken, talán most benne is átszakad az a gát.

A tegnapi szünnapon csak nagyon kevesen mentek be a jeges edzésre, inkább taktikai megbeszélések zajlottak, de leginkább csak napoztak játékosaink, akik a silkeborgi parkban megkívánták a hazaiaktól a fürdőzést, bele is gázoltak a tóba.

Ma este a címvédő Csehország lesz az ellenfél, aminek egyes szurkolói hétfőn még ránk csodálkoztak, hogy mi is itt vagyunk. És legalább nem lesz kongó csarnok, igazi hoki csemegére számíthatunk.

Botokat a jégre, hajrá magyarok!

A MAGYAR VÁLOGATOTT VILÁGBAJNOKI PROGRAMJA

Május 10., szombat
17.20: Németország–Magyarország 6 - 1
Május 11., vasárnap
13.20: Egyesült Államok–Magyarország 6 - 0
Május 13., kedd
21.20: Kazahsztán–Magyarország 2 – 4
Május 15., csütörtök
21.20: Csehország–Magyarország
Május 16., péntek
17.20: Magyarország–Dánia
Május 18., vasárnap
21.20: Magyarország–Svájc
Május 19., hétfő