Nehéz eldönteni, hogy Bukarest vagy Székelyudvarhely kínosabb

Az az érzésem, hogy ha nem Bukarestre figyelünk éppen – mert ott olyan kiegyensúlyozottak a dolgok –, akkor Székelyudvarhelyen történnek az utóbbi időben a legérdekesebb események. Ami lehet, hogy nincs így, de ilyen az, amikor a propaganda sajtó nem problematizál semmit, csak kiszolgálja a hatalmat: nem írnak meg semmi lényegeset. 

Pedig az elmúlt hónap tele volt lényeges dolgokkal: megszüntették az eljárást Barti Tihamér ellen, Kozma Mónika előre próbál menekülni az átvilágítás elől, és kinevezték az új nemzetpolitikáért felelős államtitkár-helyettest, Kollai Istvánt, akit ezentúl határon túli magyarokért felelős helyettes államtitkárnak fognak nevezni. 

Sziasztok, ez itt a Tilos a bé, az uh.ro zajcsökkentő műsora, én Kiss Anna vagyok, kisebb szervezeti károsodásokkal ezután a „hőkupola” után, ami semmiképp sem természeti katasztrófa, ezért nem is baj, hogy a politikum nem foglalkozik vele, inkább dupla kvótányi medvét lőnek majd ki. Az megoldás lesz a hőkupolákra is. 

A román politikai válság nem látszik csitulni, 

parlamenti képviselőink, akik már elvonultak a nyári szünetükre, nem voltak képesek kiegyezni, és az RMDSZ ebben a helyzetben igencsak fába szorult féreg. Nyilatkozgatnak jobbra-balra, Kelemen Hunor játssza a józan észt – mert az megy neki a legjobban –, de a valóság az, hogy bárhova és bárki mellé beállna, csak végre a nyeregben legyen megint. Persze a mozgástere kicsi, a súlya is, és nincs más választása, mint kivárni, hogy a nagyok szétmarakodják egymást. És a marakodás komoly volt az utóbbi hetekben. A Nicușor Dan által miniszterelnöknek kijelölt Tomac nem jött be, Veștea elbukott, pedig a Bolojan mellett álló Nemzeti Liberális Pártot a gyanú szerint megrekcumozták a titkosszolgálatok, hogy vegyék már komolyan a dolgokat: Bukarest főpolgármesterét, Ciprian Ciucut elvitte a DNA, mert hirtelen kiderült, hogy építkezési engedélyt adott ki olyan cégeknek, akik tanácsokat adtak neki a választási kampánya idején. 

Mélyállam a felszínen?

Aztán a Lia Savonea által vezetett Legfelsőbb Bíróság rekordidő alatt adott helyt a trasszéista PNL-seknek, akik a párt Veștea-ellenes döntéseit támadták meg. De az USR-t és Dominic Fritzet is megszívatta kicsit az ANI, vagyis a nemzeti integritási ügynökség, amely szerint Fritz a pozícióját felhasználva segített engedélyekhez jutni olyan embereket, akik hozzájárultak a kampányához. Ez az ügy egy 2024-ben kezdődött sztori, de a Legfelsőbb Bíróságnak valamiért épp most jutott eszébe elutasítani Fritz fellebbezését.

Ezek az események pár nappal a Veștea-kormányról szóló bizalmi szavazás előtt történtek, összesen másfél nap leforgása alatt, amiről nehéz nem azt gondolni, hogy az önmaguk szolgálatában álló, és mindenféle ellenőrzés nélkül működő titkosszolgálatok állnak a háttérben. Ha egyébként jobban átlátnád ezt a rendszert, nemrég készítettünk a Miközöd csatornájára egy kis áttekintést, amit ajánlok mindenki figyelmébe, hogy érthetőbb legyen, mit is kell érteni a mélyállam fogalma alatt. 

Az eseményeket az fejelte meg, hogy készült egy fénykép Nicușor Danról, amint épp Brüsszelben kajálgat Lucian Pahonțuval, a SPP, vagyis az elnök biztonságáért felelős titkosszolgálat fejével, Eugen Tomac, Rareș Bogdan és Victor Negrescu EP-képviselőkkel, valamint Valentin Naumescu tanácsossal. Az üzenet és a fogadtatása egyértelmű volt: ha az elnök a titkosszolgálatok 20 éve pozícióban lévő vezetőjével ebédelget, ha abban a valóságban él, amit ők tárnak a szeme elé, akkor elveszett minden remény arra, hogy valaha ismét lesz civil vezetője a szolgálatoknak, és némi esélye annak, hogy nem azok fogják irányítani a politikumot a háttérből. Ezt a tényt aztán az elnök meg is erősítette egy sajtótájékoztatón, ahol azt mondta: „nem tudsz a rendszer ellen harcolni, ha te vagy a rendszer feje.”

Így tehát a kormányválságról. 

Karibozás level egymillió

De azért meg kell hagyni, a Karib-tenger kalózai UIET-sztori gyönyörű utóéletet fut és maximálisan rávilágít arra, hogy hogyan néz ki a kontraszelekció. Az RMDSZ-es politikumnak nem az a célja, hogy gondolkodó fiatalokat csatornázzon be a szervezetbe, mert az veszélyes. Még a végén azoknak a fiataloknak lesz saját gondolatuk és saját cselekvőképességük. Helyettük olyan fiatalok kellenek, akik könnyen irányíthatóak, de akikben van annyi politikai opportunizmus, hogy probléma nélkül mennek táskahordónak és bólogató fejnek, annak a reményében, hogy minden megalázó nap után egy lépéssel közelebb kerülnek ahhoz, hogy egyszer majd ők alázhassanak másokat. 

A fizetség meg néha egy karibi nyaralás, ameddig be nem fut valami állami kifizetés. Ma már bizonyosan látszik, hogy a Global Rythms projekt, aminek a társpartnere egy tavaly év közepén létrehozott Saint Martin-szigeti civil szervezet, mindössze azért jött létre, hogy az UIET-es fiatalok nyugodtan kiránduljanak egyet, és némi pénzt vigyenek az ifjúsági szervezetük életébe. Legalábbis ezt lehet értelmezni Tornai Szilárd második, uh.ro-nak adott interjújából, amelyben körülbelül 6 percig bírja válaszokkal, majd szépen elszólja magát, és le is fagy a saját bénaságától.

Komoly aggodalommal tölt el, hogy egy nap ilyen emberek fognak döntéshozói pozícióban ülni. Egyenesen ijesztő ennek a gondolata. És annak is, hogy ezek az UIET-sek továbbra sem vállaltak semmiért felelősséget. Persze, én értem, hogy Antal Lóránt sem Tornai Szilárdnak, sem Pál Boglárkának nem az apja. Bár ez a mondat eleve… Na mindegy is. De nagyon 

beszédes, ahogy a polgármester és a megyeelnök is kussban vannak, 

egyedül csak Borboly Csaba próbál némi politikai tőkét kovácsolni ebből a sztoriból, bár ő mindenből politikai tőkét akar kovácsolni, úgyhogy ez lehet, hogy nem releváns. 

Csakhogy attól, hogy a városvezetés a homokba dugja a fejét, a probléma nem tűnik el, sőt. Ez a fajta viselkedés azt bizonyítja, hogy az elöljárók nem tartják gondnak azt, amit az UIET csinált a pályázat kapcsán, sem morális, sem jogi szempontból. Úgyhogy marad a kérdés: a városvezetés amúgy egyetért ezzel és ezért nincs reakció, vagy annyira jó bólogató fejek ezek a tanácsosok, hogy megéri őket megtartani? 

Ui.: Romániában iparág épül a pályázati nyaralásra, nem az UIET találta fel a spanyolviaszt, csak ők buktak le vele. Erről egy teljes beszélgetést készítettem pályázati szakértőkkel, akik arról is beszélnek, hogy az ilyen projektekbe ma már szabályszerűen bele kell foglalni a hátrányos helyzetűeket. De az átlagember felháborodását minden bizonnyal nem az keltette, hogy roma fiatalokat fosztottak meg ilyen lehetőségtől, mert ahhoz túl rasszisták vagyunk (és erről kutatási adatunk is van), hanem a hatalommal való visszaéléstől borult ki. Szóval azért van, amit tanulni nekünk is ebből a sztoriból. 

Belehallgattam Mollywoodba, 

és teljesen értem, hogy az udvarhelyi szülőknek miért volt az az első reakciója, hogy az ilyen előadókat talán nem kéne meghívni városnapokra, bár mindenképp egyetértek Gál Előd kollégámmal abban, hogy érdemes lenne megnézni, mi az, ami 7 000 fiatalt vonzott erre a  kis önbizalomhiányos tinédzser koncertjére, aki azzal vág fel, hogy hány lányt dug meg, milyen drága designer táskákat vesz magának és a lányoknak cserébe a szexért, és milyen drogokat tol. Na meg láthatóan még nem érti, hogy ha nem tiszteli a rajongóit, akkor hamarosan nem lesz amiből LV táskákat vásárolgasson.

Komoly társadalomkritikaként értelmezhető a karibi UIET-jelenség, amelynek lényege, hogy milyen számonkérhetetlen kapcsolatot épített a politikai elit a szavazópolgárral és vice versa, valamint társadalomkritikaként értelmezhető a Mollywood-botrány is, amiben az igazi kérdés tényleg az, hogy tudjuk-e, egyáltalán érdekel-e minket az, hogy mi zajlik a tinédzser generációk fejében, meg akarjuk-e egyáltalán érteni azt. Tudunk-e úgy értéket teremteni köréjük, hogy az egy szívesen választott opció legyen, vagy az ítélkezéssel csak a még mélyebb szakadékot ássuk. 

De amúgy viccesek ezek a berögzült őskövület reakciók, hogy „akkor gyorsan tiltsuk be”. Itt tényleg senki sem tanul semmiből? Az mond valamit, hogy valami minél inkább tiltott, annál inkább mindenki azt akarja majd?

Gyergyóban másképp értik a demokráciát

Megszüntette a DNA az eljárást Barti Tihamér, Hargita megye tanácsának alelnöke ellen. Balázs Attila nagyvállalkozó gyergyói jobbkeze vissza is tért a tettek színhelyére, máris az RMDSZ területi vezetőjévé választották, az RMDSZ-ben már szokásos módon: a küldöttek egy, tehát egy jelentkező közül választhattak, vagyis Barti Tihamért szavazhatták meg. A küldöttek ezt meg is tették, a jelenlévők 100%-ban a korrupcióval és hivatali visszaéléssel gyanúsított Bartit támogatták. Merthogy nem volt mást, akit. Ugyebár. Ilyen a demokrácia, na. 

Az elnök úr egyébként weboldalt is létrehozott, ahol közzétette a vádiratot és egy Facebookon közzétett videóban azt is elmondta, hogy ő akkor mostantól tovább is fog dolgozni. Sőt, egy egyesületet is létrehozott KÉVE néven, vagyis Keresztény Értékek Védelme Egyesület, amelynek célja, hogy jogi és szakmai segítséget nyújtson olyan tisztviselőknek, akiket hozzá hasonló módon vádolnak meg. Erre azért nehéz mit mondani…

A változás szele Budapesten

A változás szele nemcsak Gyergyó környékén, hanem Budapestről is fúj, és ezt itthon is sokan megérzik. 

Megindult a tisztítótűz hadművelet Magyarországon, és sorra viszik el az NKA-botrányban érintetteket, akik közpénzt szórtak szét Fidesz-megrendelésből a kampányra, és hivatalosan is kinevezték azt az embert, aki ezentúl a kisebbségben élő magyarok ügyeit intézi. Kollai István a határon túli magyarok ügyeiért felelős helyettes államtitkár lett, akinek feladatai közé tartozik majd az átvilágítás Erdélyben is. 10 évre visszamenőleg nézik majd át, hogy az ide küldött forint milliárdok miként lettek felhasználva, kiknek a zsebébe folytak el, és miként csörgedeztek vissza Budapestre. 

Hogy mondjam? Várom már!

Hirtelen jött transzparencia

Az átvilágítás közeledtét a Pro Economica alapítvány és annak nagyasszonya, Kozma Mónika is megérezte és hirtelen előállt azzal a „játékos” megoldással, hogy az emberek küldjenek be neki kérdéseket az alapítvány munkájával kapcsolatban és ő azokat majd megválaszolja. Ilyen az előre menekülés receptje. Azt hiszi, hogy attól, mert ő most válaszolgat egy kurált kérdéssorra, senki sem fog utánajárni annak, hogy hogyan kapott az erdélyi NER-elit milliárdokat szállodákra és gyártósorokra? 

Érdekes az is, hogy mostanáig a gőg és a magas lóról beszélés volt jellemző Kozma kommunikációjára, és meggyőződésem, hogy a Miközöd műsorába véletlenül jött el. Vagy nem nézte meg, hogy hova is jön pontosan. Szóval ez a hirtelen jövő nagy nyitás, amit az előzött meg, hogy nyilvánosságra hozták a tavalyi nagy kedvezményezettek listáját, egy első jele annak, hogy ők is érzik, mozog alattuk a biztos talaj, amit mostanáig a Fidesz és az RMDSZ urambátyám politikája teremtett nekik. 

Elkezdtek válaszolni az újságíróknak

Hogy változóban vannak a szelek, abból is látszik, hogy Vig Emesének a Kolozsvári Ünnepi Könyvhétről írott cikkére, amelyben azt taglalja, hogy miként kebelezte be a rendezvényt és úgy egyáltalán az irodalmi szférát az RMDSZ és a házi alapítványa, a Nagy Zoltán által igazgatott Iskola Alapítvány, az igazgató úr hirtelen úgy érezte, reagálnia kell. Nyílt levelet írt, amiben hitelteleníteni igyekezett az újságírót, és nyilván agyoncicomázni az érdemeiket a rendezvény, és úgy egyáltalán, az erdélyi kulturális élet kapcsán. 

Az egyértelműen első kirohanásból született válasz elképzelhetetlen lett volna egy évvel ezelőtt. Ez a rendszer mostanáig úgy tett, mintha senki más nem létezne rajtuk kívül, így nem is látták szükségét annak, hogy bármire is reagáljanak, ami nem pont azt mondja, amit ők. De így, hogy az ő lábuk alatt sincs már a biztos Fidesz-talaj, talán kicsit kevésbé védettnek érzik magukat. Vagy talán aggódnak az átvilágítás miatt. Ki tudja.

Mindenkit megvisel egy kis változás. Ez tök természetes.

Ez volt a Tilos a bé mára, négy hét múlva ismét találkozunk, addig is csínján a trapp zenével a fesztiválokon! Én Kiss Anna voltam, sziasztok.