Munkahelyi játékszer: kéred egy körre?

Munkahelyi játékszer: kéred egy körre? Az add ide egy körre mondat többször hangzott el egy perc alatt, mint a vasárnapi hitgyülekezeten az Ámen. Triciklit teszteltünk.

Egyeb_1019_trike

Az add ide egy körre mondat többször hangzott el egy perc alatt, mint a vasárnapi hitgyülekezeten az Ámen. Triciklit teszteltünk.

El vagy havazva munkával, de próbálsz felzárkózni? Tolod a szekeret, remélve, hogy hétvégére utoléred magad, és nem kell a melót hazavinned?

Egyeb_1019_trike

Fotó: Csedő Attila

Tegnap valami hasonló érzés uralkodott a szerkesztőségben, amikor megérkezett a manna.ro fotóriportere, Ufó.

Fura név, fura fazon és ehhez mérten fura eszközön érkezett hozzánk. A munkából kizökkenve fedeztem fel, hogy igazi űrcirkáló parkolt az udvaron. Végül is egy ufónak ez dukál.

A működtetése emberi energiát igényel, ezzel is fokozva a használat közbeni élményt. Alacsony súlypont, több sebesség, tárcsafék és kormányváltó. A főbb jellemzői a háromkerekű csodagépnek, amiben úgy ülsz, mint egy fotelben.

Hamar előtört mindenkiből a kiváncsi kisgyerek, a szerki udvara pillanatok alatt alakult át játszótérré, és emlékeztetett a gyerekkori kalandos délutánokra. Azokra a délutánokra, amikor valamelyik pajtás kapott egy új bringát és mi csorgó nyállal, ábrándos tekintettel rajongtuk körbe.

A „Légyszi, add ide egy körre!" mondat többször hangzott el egy perc alatt, mint két hétvégés vasárnapi hitgyülekezeten az Ámen.

Kicsik és nagyok egyaránt irigykedve néztek utánunk
Egyeb_1019_trike

Kicsit visszafogottabban, de hasonló gyermeki őszinteséggel álltuk körbe a triciklit és próbálgattuk ki sorra. Titkon mindannyian tettünk egy hirtelen felindulásból elkövetett ígéretet, amiről már akkor tudtuk, hogy nem fog megvalósulni.

Ha nem is mondtuk ki, de a szerkesztőség felében előtört a vágy, hogy kell egy ilyen járgány.

Egyeb_1019_trike

Mielőtt a birtoklás vágya teljesen úrrá nem lett rajtunk, újból megjelent Ufó, aki átvette a cirkáló fedélzeti irányítását és amilyen elegánsan érkezett, pont úgy távozott.

Ahogy a járgány kifordult az utcára, úgy szállt el a gyerekkori gondtalanság emléke is. A kis pihenő után visszatértünk a monitorok elé és tovább pöcögtettük a klaviatúrát, egy kicsit vidámabban, egy kicsit felpörögve és közben a lelkünk nagyot mosolygott.