Mit is gondol a magyar az erdélyi magyarról?

Már két napja halott volt az a fiatal pár, akit a szépvízi gátnál találtak meg az autójukban, új vezetője van az Erdélyi Médiatér Egyesületnek, tehát újrahangolják az erdélyi fideszes média gépezetet, Kozma Mónika kiöntötte a lelkét a Transzilvánban és felmérést készített az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom, hogy megtudjuk, mi zavarja igazán a magyarországi magyarokat. A szavazati jogunk, a kapott támogatások vagy egyenesen a magyar állampolgárságunk. 

Sziasztok, ez itt a Tilos a Bé, az uh.ro zajcsökkentő műsora, én Kiss Anna vagyok, és a mai találkozót valahol a jövőképeknél fogjuk zárni. Milyen előremutató, nem? Na, majd a végén kiderül. 

DNS-vizsgálattal próbálják kideríteni, mi történt a szépvízi tározónál

Családon belüli erőszak miatt indított eljárást a rendőrség a Szépvizi gátnál megtalált fiatal pár esetében, akikről a boncolás során kiderült, már két napja holtan ültek az autóban, amelyben végül megtalálták őket. A halálos sebeket minden bizonnyal az a kábító fegyver okozta, amelyet az autójukban találtak, és amely állatkábításra alkalmas, de képes halálos sebet ejteni az emberen is.

Noha egy hónapot kell várni a fegyveren talált DNS minták laboreredményeire, a román sajtó értesülései alapján úgy tűnik, hogy a lány lőhette le a 20 éves barátját, majd mellkason lőtte saját magát is. A hozzátartozók értetlenül állnak az események előtt, továbbra sincsenek információk, amelyek arra utalnának, hogy konfliktus lett volna kettejük között. 

Highlights of Hungary díjat kapott Kalányos Ottó,

Csíkszentkirályon szolgáló és cigánypasztorációval is foglalkozó katolikus pap. Az MCC által szervezett rendezvényen olyan kiválóságokat díjaztak, akiket munkáságuk miatt a leginspirálóbbnak szavazott meg a közönség. 

Kalányos Ottó mellett Kapu Tibor is átvehetett egy ilyen díjat, amely egyébként pénzjutalommal is jár, nem úgy, mint nálunk a legtöbb díj. Itt 3 millió forint ütötte a markát a három kíválóságnak vagy kiváló kezdeményezésnek, hiszen a harmadik nyertes az Örökké Haza projekt volt, amely képzeljétek, pont kórházakban hagyott csecsemőkkel és örökbefogadásokkal foglalkozó csoportosulás. 

Ez csak azért ironikus egy kicsit, mert Magyarországon mindegyre felüti a fejét egy-egy eset a kórházban hagyott csecsemők kapcsán, a gyermekvédelmi rendszer „csodálatos” működése pedig folyamatosan léket fúr a magát családbarát kormánynak tartó vezetésen. 

Nagy változások az Erdélyi Médiatér Egyesület háza táján

Úgy tűnik, Budapesten újrahangolták a gépezetet, hiszen nagyon készülnek a választásokra és mifelénk is biztosra akarnak menni. Vagyis a helyi, de Fidesz-kézben lévő sajtónak haptákban kell állni.

Október közepén Györfi Áron, a Médiatér eddigi igazgatója lemondott és még aznap Toót-Holló Tamást ültették a helyébe, aki a Magyar Nemzeti Médiaszövetség elnöke és a Mediaworks volt vezetője. 

A sztoriban a vicces rész, hogy a Magyar Hang értesülései szerint a Médiatér élére eredetileg erdélyi vezetőt neveztek volna ki, de nem teljesített elég jól. 

Gondolkodjunk, ki lehet az a tuti befutó médiaszakember, aki hirtelen robbant be a köztudatba a segge alá pakolt stúdiójával és a kormánypropaganda szövegeivel?!

Ilyen fényben persze teljesen logikussá válhat, hogy Portik Vilmos miért tolja ezt a szemellenzős propagandát. Most már minden érthető. Azt eddig is gondoltam, hogy biztos jól fizetnek neki, de mindegyre elgondolkodtatott, hogy tényleg van az a szint és van az a pénz? Dehát igen, van az a pénz és az a funkció, amiért ezt megéri. 

Szóval itt az a tragédia, hogy Portik nem tudta néhány hónap leforgása alatt akkorára növeszteni a Transzilvánt, hogy az a budapesti vezetésnek is tetsszen, és emiatt egy óriásira duzzasztott pénznyelőgépet bízzanak rá, de hát én esküszöm megértem. 

Tényleg. Tapasztalatból tudom, hogy nehéz Youtube-csatornát építeni. Persze akkor könnyebb, ha sok pénzt égethetsz el a neten arra, hogy megvedd a nézettséget, de ez még nem fogja tartalommal és mondanivalóval megtölteni az üzeneteket. És úgy tűnik, sem a Fidesz, sem pedig Portik nem értette meg, hogyha ez a logika Magyarországon nem működött, akkor Erdélyben sem fog. 

Ha pénzed van, kell a kondíció, na!

Ennek ellenére egyébként próbálkoznak, éppen Kozma Mónika, a Pro Economica igazgatója ült be az adásba, hogy valahol már elmondhassa –  így, hogy ekkora kereszttűzben vannak a luxusszállodák miatt –, azért bántják őket, mert ők igazán jól dolgoznak. 

Az snoop.ro újságírója egyébként sem adott neki elég időt arra, hogy válaszoljon a kérdésekre,   az is fontos, hogy azért nem válaszolt rögtön az újságírói megkeresésre, mert épp az anyai feladatait látta el. Hát ezzel ki merne vitatkozni? 

Utólag sem találta fontosnak, hogy az elképesztő transzparenciáról híres alapítvány nevében pontosítson, mert ő már tudta előre, hogy ezeknek a cikkeknek a lejáratás a célja, politikai szálak mozognak a háttérben. 

És egyébként is, mit pattog mindenki, amikor a támogatásokon keresztül és azok miatt a kedvezményezettek mostanáig legalább 60 millió eurónyi áfát fizettek be a román államnak? 

Ismét választ kaphattunk arra is, hogy miért épp luxusszállodák. Hát mert, amikor Kozma Mónika nyaralni megy, a több mint 3 ezer eurós havi fizujából szeretne rendes kondíciókat meg szolgáltatásokat. És ő azt is szeretné, hogy amikor külföldiek jönnek hozzánk, akkor nekik is olyan kondíciók legyenek, mint külföldön. Mert így fog felkerülni Románia és Erdély a világ turisztikai térképére. Na, ezt süsse ki mindenki. 

Természetesen Csinta Samu, az interjú készítője lényeges dolgokra nem kérdez rá. Például arra, hogy miért van az, hogy az idén is kiosztott luxusszálloda pénzek nagymértékben olyan helyekre mentek, ahol RMDSZ-es, RMDSZ-közeli és FIDESZ-szimpatizáns emberek a tulajdonosok? 

Mit válaszolna Kozma Mónika azokra a vádakra, hogy ez a projekt mindössze arra jó, hogy az erdélyi magyar elitet kitartsa, a klientúrát etesse? Miért gondolja, hogy rendben van az, ha a magyar állam olyan projektekre költ közpénzt, ami kizárólag egy nagyon szűk réteg gazdagodását segíti elő, amiből a közösség vajmi keveset lát és profitál belőle? 

Így nem lett megszorongatva Kozma Mónika, de legalább 97-en megnéztük a videót. 

Magyar-e vagy, román?

Az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom Akciószociológiai Munkacsoportja újabb kutatási jelentéssel érkezett a héten, májusban arra kérdeztek rá, hogy miként vélekednek a magyarországi magyarok a határon túliak állampolgársága, szavazati joga és a hozzájuk eljuttatott támogatások kapcsán. 

Az eredmények alapján elmondhatjuk: ugyan nincs társadalmi konszenzus a kérdésekben, de legalább jelenleg a többség támogatja az állampolgárság intézményét és a támogatások létét. Sőt, azt is megtudhattuk, a támogatók és nem támogatók köre nem pártpreferencia alapján oszlik meg, tehát nem csak a Fidesz-szavazók vélekednek így, hanem a Tisza, az egyéb ellenzéki pártok és a bizonytalanok köréből is sokan. 

Problémás viszont a szavazati jog kérdése, 

ezen a területen nincs többségi támogatottság a megkérdezettek körében. 

A virtuális nemzetegyesítésnek ezek hát az elemei: állampolgárság, szavazati jog és támogatások. Kész is a nemzet, már csak a magyarok kellenek hozzá. Csakhogy ez egy paradox helyzet, merthogy az intézményrendszerek kiépültek, csak társadalmi konszenzus nincs mögöttük. 

Nem is tud lenni, több okból kifolyólag. Például történeti okokból, amikor a magyar szocializmus tudatosan rájátszott arra, hogy egy mesterséges amnéziában tartsa az embereket, amikor a nemzethatárok az országhatárnál húzódak meg, és amikor a tananyagokból is rendesen kiklórozták azt a tényt, hogy a határokon túl is élnek magyarok. 

De ott van a politikai vonzata is a kérdésnek. 

A 2004-es, december 5-i népszavazás alkalmával a külhoniakkal szembeni pro vagy kontra állspont mélységesen átpolitizálódott. A jobb oldal foglalta el azt az álláspontot, amely a határon túli magyarokat a nemzet részének tekintette, míg a bal azt, amelyik nem. Az állampolgárságról szóló sikertelen népszavazás mély sebeket hagyott a határon túli magyarokban is, de a magyarországi társadalmat is megosztotta becsületesen. 

Most pedig, amikor jövő év áprilisában választásokra készül Magyarország, fennáll a veszélye annak, hogy amennyiben egy kiélezett verseny alakul ki, akár a határon túliak szavazatai is sorsdöntő módon befolyásolják a választás kimenetelét, ami még inkább éket verhet a magyar és magyar társadalom kapcsolataiba, fennáll a lehetősége annak, hogy épp akkora traumát okozzunk az anyaországiaknak, mint amekkorát ők okoztak nekünk 2004-ben. 

Hogyan lehetne traumamentesíteni a jelenlegi állapotokat? 

Az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom munkacsoportja javaslatokat is tett arra vonatkozólag, hogy hogyan lehetne traumamentesen kiegyenlíteni és mérsékelni a jelenlegi állapotokat. Az egyik javaslatuk kimondottan a szavazás lefolyására vonatkozik, amely szerint az RMDSZ-nek, aki ezidáig buzgó módon zsákolta a szavazatokat a Fidesznek, teljes mértékben ki kellene maradnia a buliból. 

Másodsorban sürgősen le kellene tisztítani azt a nagy támogatási rendszer katyvaszt, ami most tökéletesen megfelel arra, hogy a helyi elitet pénzeljék, na meg arra is, hogy pénzeket folyassanak vissza Budapestre. 

A külhoni magyaroknak szüksége van az anyaország támogatására, de nem kitartottként, és nem arra, hogy a politikai és gazdasági elitet tömjék tele. Ehhez pedig egy transzparens rendszerre van szükség, és arra, hogy ne pártpreferenciák alapján osszanak pénzt, hanem munka és érdem alapon.

A jövőkép

Végül pedig, de nem utolsó sorban, sokat segítene a magyar-magyar kapcsolatok rendezésén, kiegyensúlyozásán, ha az erdélyi magyarságnak lenne önálló elképzelése arról, hogy ki ő, és mit akar itt Romániában, Erdélyben. Jó lenne, ha ebben az elképzelésben nem egy függési viszonyt vizionálna a magyar állammal, hanem egy önmagáról egyedül is gondolkodni és gondoskodni képes közösséget. Jó lenne, ha formálna egy komolyabb jövőképet, mintsem hogy „a magyarok mindenek előtt”.  

Ezen a jövőkép dolgon szokott Soós Robi gondolkodni elég sokat az elmúlt időszakban, és noha nem mindig értem teljesen, mert néha nagyon belemegy az udvarhelyi mélységekbe, amitől én eléggé távol vagyok, ettől függetlenül én nagyon fontosnak tartom, hogy van helyi szereplő, aki nyilvánosan gondolkodik egy erdélyi kisváros, egy vállalkozói fellegvár vagy épp kereskedőváros jövőjét tekintve. 

Sokkal többen, és sokkal többet kéne ezeket a kérdéseket feltennünk városonként és településenként, amiket Robi feltesz, például a legutóbbi hírlevelében, amiben onnan indul ki, hogy mi van akkor, ha önként szavazzuk meg magunknak a szegénységet, a nincstelenséget, a politikai képzelőerő hiányát, és a végén még örvendezünk is neki? 

Ez volt a Tilos a Bé mára, legyen egy kellemes hétvégétek, gondolkodjatok a politikai képzelőerőn, és gondolkodjatok a jövőn. Milyen jövőt akartok ti itt, Székelyudvarhelyen, Erdélyben, Romániában? 

Én Kiss Anna voltam, sziasztok!