Udvarhely hamarosan megtudja, ki lesz Románia következő elnöke

Amikor az ember feje fölött összecsapnak a hullámok, az baj. De úgy tűnik, ha a fejére esik egy könyv, abból még valami jó is kisülhet. Legalábbis valami ilyesmi történt a Tomcsa Sándor Színház háza táján is, ahol egy izgalmasnak hangzó monodrámával zárják a 2025–2026-os évadot.

Hétfőn, június 15-én este mutatják be Jakab Tamás Románia következő elnöke című egyéni előadását, Radu Popescu Latyak vagy Románia következő elnöke című műve nyomán. A darab körüli kulisszatitkokról, a populizmus sötét bugyrairól és a mikroszkóp alá helyezett színészi létezésről a sajtótájékoztatón meséltek az alkotók.

Véletlenek, amik nem véletlenek

Nagy Pál színházigazgató nosztalgiával indította a beszélgetést, felelevenítve, hogy a darab alapjául szolgáló dráma a színház saját kortárs drámapályázatának kötetéből (a 2018-asból) került elő. A szerző, Radu Popescu neve akkor még semmit nem mondott a vezetőségnek, de azóta kiderült, a román színházi élet egyik elismert figurájáról van szó, akivel azóta is remek kapcsolatot ápolnak.

De hogyan lett ebből Jakab Tamás monodrámája? „Nem viccelek, tényleg a fejemre esett egy könyv a könyvespolcról” – mesélte mosolyogva Jakab, aki rögtön érezte, hogy dolga van a művel, a vezetőség részéről pedig nyitottsággal fogadták a vállalkozó szellemét.

A történet igazi pikantériája azonban csak ezután jött. Amikor a rendező, Bélai Marcel elolvasta a szöveget, Tamás megjegyezte: ő maga is jelen volt azon a bukaresti eseményen, amelyet a dráma feldolgoz.

A sztori egy bukaresti villamoson játszódik, ahol egy Silviu Moisă nevű figura sajátos, populista politikai kampányba kezd. Az, hogy a szerző és az előadó színész egymástól függetlenül ugyanazon a villamoson ülve élték át ezt a szürreális pillanatot, teljesen átírta a próbafolyamatot. A színpadi szövegbe így szervesen beépültek Jakab személyes emlékei és reflexiói is, ami miatt az előadás ebben a formájában abszolút magyar nyelvű ősbemutatónak tekinthető a rendező szerint.

A színész mikroszkóp alatt, a populizmus a bőrünk alatt

Bélai Marcel rendezőként kiemelte, hogy monodrámát rendezni nem egyszerű folyamat, de ugyanakkor megtiszteltetés, hogy a színész úgy érzi, vele szeretné megcsinálni az egyéni előadását. Itt nincs rotáció, nincs másik idegrendszer, amelyre át lehetne nyeregelni, ha elakad a próba, csak a rendező és a színész van, egymásra utalva – magyarázta a rendező, hozzátéve:

– Azt szoktuk mondani, hogy a színész a színpadon nagyító alatt van. A monodráma esetében a színész mikroszkóp alatt létezik. Sokkal könnyebben feltűnik a slendriánság vagy az elmulasztott pillanat.

Bélai szerint a darab témája aktuális: a populizmus. Arról beszélt, hogyan kúszik be ez a jelenség észrevehetetlenül a bőrünk alá, hogyan képes közösségeket a saját érdekük ellen fordítani, és hogyan hozza magával a „fasisztóid reflexeket”. A rendező úgy gondolja, egy kisebbségi közösségben különösen fontos erről beszélni.

Nagy Pál rámutatott, bár a darab alapja már tízéves, Romániában – ahol jelenleg is „elnökünk van, de miniszterelnökünk nincs” – friss és ropogós, és nem az 500 év múlva is érvényes Shakespeare-i értelemben, hanem azért, mert a mindennapjainkban érezzük a bőrünkön.

A színész fokmérője a monodráma?

Milyen érzés belegondolni, hogy egyedül kell majd helytállnia a színpadon? – tettük fel a kérdést Jakabnak, aki röviden annyit felelt: „Rémisztő.”

Ugyanakkor hozzátette: „Van bennem egy jó nagy adag félelem, nyilván, de közben meg van – ami a próbafolyamat biztonságának köszönhető – egy olyanfajta izgalom, hogy alig várom, hogy jöjjön minél több ember, és lássam, ez hogyan működik. Nincsen magam felé az a fajta elvárás, hogy ennek most aztán nagyon nagyot kell szólnia, hogy nagyon jónak kell lennie. Nekem biztos, hogy nagyon jó lesz. És ez egy kicsit önzőnek hangzik, de azt hiszem, hogy ennyit most megengedek magamnak: nekem biztos nagyon jó lesz az, hogy ott lesz 70 ember, akik arra kíváncsiak, azért jöttek, mert ez Jakab Tamás egyéni előadása. Ez azért eléggé megtisztelő, és ha ebből a gondolatból indulok ki, akkor már kevésbé félek.”

– Nagyon szeretném azt, hogy minél többen megnézzék ezt az előadást, szerintem fontos. Azért is fontos, mert szerintem nem élünk könnyű időket, és ez egyre csak nehezebb lesz. És nyilván nem akarok én ilyen örök igazságokat mondani, de szerintem mindenki tud benne találni valamit, amivel hazamegy, és ami egy kicsit elgondolkodtatja – mondta Jakab.

Barabás Árpád saját tapasztalatból – két egyéni előadáson is túl van – tudja, mekkora teher egy monodráma. Elmesélte, ő már reggel a szöveggel kelt, és egy nap többször elmondta, egészen addig, hogy automatizmus legyen, mert nincs partner, aki kihúzza a csávából. Szerinte az egyéni előadás egy olyan fokmérő, ahol kiderül, képes-e egy színész egyedül 50–60 percen át érdekes lenni.

„Arról szól, hogy egy adott pillanatban az ő pályafutásában, vagy az ő színészetében éppen hol tart. Nincsen partner, önmagad ura vagy. Nem foghatod arra, hogy azért nem voltam jó, mert nem jó időben jött a végszó, mert az is te vagy saját magadnak. Ebből a szempontból tartom én fontosnak, és ennek lehetőséget is adunk: ha bárkit valami foglalkoztat, amivel egyedül szeretne foglalkozni, azt bátorítjuk, mert nagyon fontos tapasztalatokat lehet szerezni, ami a későbbiekben mindenképpen hasznos is” – magyarázta Barabás.

„Ez egy kegy, színészként tudjuk, hogy a pályafutásod során nem te választod a szerepeket. De egy egyéni műsort nem lehet ráerőltetni senkire, ezt a színésznek magának kell akarnia” – tette hozzá a művészeti vezető.

Ne csüggedj, ha már nincs jegy

Bár a színpadon egyetlen ember áll, az alkotók hangsúlyozták, hogy ez csapatmunka volt. A látványtervező Mihály Kata, a dramaturg Dunkler Réka, a zenét Boca Hunor szerezte. Veres Orsolya, a társulat színésznője pedig ezúttal új szerepben, rendezőasszisztensként és a színpadi mozgás felelőseként segítette a munkát – mint mondta, kívülről látni a színpadi folyamatokat teljesen más és tanulságos perspektívát adott, és számára is az évad legkedvesebb próbafolyamata volt ez.

Nagy Pál igazgató elárulta, hogy az előadást nagyjából 70 fős nézőközönség előtt játssza majd Jakab a Siculus Ifjúsági Házban. A hétfői bemutatóra már minden jegy elkelt, legközelebb esetleg kedden, június 16-án lehet megtekinteni a produkciót, mivel a színház hivatalosan is behúzza a függönyt a jelenlegi évadra.

Ne csüggedj, ha már nem kaptál jegyet: a tervek szerint ugyanis a következő évadban is műsoron marad. Sőt, szeptember 21. és 26. között a DráMA kortárs színházi találkozón a Tomcsa Sándor Színházat Jakab Tamás és a Románia következő elnöke fogja képviselni.

Aki tehát kíváncsi arra, hogy mihez tud kezdeni egy színész a „mikroszkóp” alatt, és hogy ki is valójában Románia következő elnöke, az váltson jegyet – ha nem most, hát ősszel.