Mikor mindenki azt kérdi: mi leszel, ha nagy leszel?

​​Van az a furcsa, kora nyári levegő. Még nincs vakáció, de már nem tanul senki. A suliban mindenki fáradt, kicsit nyűgös, valaki próbál úgy tenni, mintha nem számítana, más meg már a hatodik listát írja újra arról, hogy melyik iskolába lenne érdemes jelentkezni. Te pedig ott vagy a kettő között. Tudod, hogy választani kell, de nem tudod pontosan, mit is. Egy irányt? Egy hangulatot? A kettő között valamiféle kompromisszumot?A középiskolai felvételi sokak számára az első nagy döntés az életben. Egy irány, amit választani kell – úgy, hogy közben a térkép még alakul.

Arra kérnek, döntsd el, hova tovább. Ott állsz tizennégy évesen, és azt kérdezik: Mi leszel, ha nagy leszel? Pont mint annó kisgyerekként, csak most épp a súlyát is érzed. És valahol a sok kérdés közt elveszel és nem mindig hallod meg, hogy nem baj, ha nem vagy benne biztos. Hogy lehet választani úgy is, hogy közben marad benned kérdőjel. 

Nem baj, ha valaki nem tudja tizennégy évesen, mivel szeretne foglalkozni harmincéves korában. És ez nem valamiféle „megengedő optimizmus”. Ez a valóság.

Ott állsz tizennégy évesen, és azt kérdezik: Na, mi leszel? 

De lássuk be, a legtöbben nem azért választanak iskolát, mert egyértelmű víziójuk van a jövőjükről, hanem mert valahol el kell kezdeni. Mert valami szimpatikusabb, közelebb van, ott vannak barátok, vagy épp teljesen új terepre vágyik. A döntések ha nem is mindig racionálisak, attól még lehetnek jók. Vagy legalább: elég jók.

A középiskolai felvételi körül egyébként is nagyobb a zaj, mint a tisztánlátás. Szülők, tanárok, képességvizsgák, médiák és rangsorok. Nehéz ezeken átverekedni magad, főleg úgy, hogy közben nem csak az iskolákat, hanem saját magad is ismerned kéne – vagy legalábbis úgy tűnik.

Én is voltam nyolcadikos, akkor még lelkésznek készültem. Aztán útközben a fotó és film világába tévedtem, ma meg újságot írok és egyesületet vezetek. De valahol a cikk írása közben, közel huszonöt évesen egy pillanatra még én is elgondolkodom azon, hogy mi leszek, ha még nagyobb leszek.

Emlékszem a 2014-es kódolásra és a korábbi év átlagainak sasolására. 

Lássuk csak, mennyi az annyi és mire is lesz az elég? 

Nincs ez másként ma sem. Az idei sulibörzén megkérdeztem pár nyolcadikost, hogy ők mi szerint választanak. A döntő többségük a tavalyi év utolsó bejutási átlagát említi az egyik legfőbb szempontként a szakok sorbaállítása során. 

Nem véletlenül. Ez az egyik leggyakoribb kapaszkodó, amikor választani kell. És bár sok minden máson is múlik – ki mennyire érzi magát jól egy adott közegben, mennyire találja meg ott a helyét, van-e képességvizsga az adott szakra –, a bejutási átlagokat mégis mindenki nézi.

Ezért mi is rálestünk a 2024-es év utolsó bejutási médiáira, és egy helyre gyűjtöttük őket.

(Az alábbi számok a 2024-ben utolsó helyen bejutó diák jegyeit tükrözik. Nem örök érvényűek, de valamiféle irányt mutathatnak. A 2023-as bejutási átlagokról itt írtunk.)

Bányai János Műszaki Szakközépiskola:

Szakközépiskola (4 év)

• Sport instruktor – kézilabda* (24 hely): 6,03
• CNC szerszámgépeken dolgozó gépkezelő technikus (24 hely): 5,28
• Villanyszerelő technikus/számítógép kezelő technikus (12-12 hely): 5,28

Idén nem indul a fodrász szak, helyette képvágó és szövegszerkesztő technikus képzés indul.

Szakiskola (3 év) – külön pontszámítási rendszer érvényes

• Ács-asztalos-parkettázó (24 hely)
• Varrónő, textiltermék készítő (24 hely)
• Marós, esztergályos (24 hely)

Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium:

Természettudomány és matematika-informatika (24 hely)

• Matematika-informatika (12 hely): 7,81
• Természettudomány (12 hely): 7,83

Társadalomtudomány-intenzív angol és teológia-intenzív angol (24 hely)

• Társadalomtudomány-intenzív angol (12 hely): 7,41
• Teológia-intenzív angol* (12 hely): 7,74

Benedek Elek Pedagógiai Líceum:

• Kisdedóvóképző* (24 hely): 6,83
• Tanító-, óvóképző* (24 hely): 7,95
• Természettudomány-bilingv angol (26 hely): 8,00

Dr. Palló Imre Művészeti Líceum:

• Képzőművészeti szak* (24 hely): 6,65
• Zeneművészeti szak* (24 hely): 5,51

Eötvös József Szakközépiskola:

Szak-középiskola (4 év)

• Szállítási technikus (24 hely): 5,31
• Mechatronikai technikus (24 hely): 5,05
• Állategészségügyi technikus (24 hely): 5,66
• Élelmiszerelemző technikus (24 hely): 5,33

Szakiskola (3 év) – külön pontszámítási rendszer érvényes

• Pék – péksütemények, pékipari termékek készítője (24 hely): 3,92
• Autószerelő (24 hely): 4,25
• Kertész (24 hely): 2,56

Kós Károly Szakközépiskola:

Líceumi osztályok (4 év)

• Gazdasági technikus (24 hely): 7,21
• Turisztikai technikus (24 hely): 6,85
• Rendezvényszervezés (24 hely): 6,85
• Kereskedelmi technikus (24 hely): 6,56

Szakiskola (3 év) – külön pontszámítási rendszer érvényes 

• Pincér + szakács (12-12 hely)
• Raktáros (24 hely)

Marin Preda Elméleti Líceum:

• Óvó-dada* (24 hely): 5
• Óvó-tanítóképző* (24 hely): 6
• Szabadidő-szervező (24 hely): 5

Tamási Áron Gimnázium:

• Matematika–informatika – intenzív (26 hely): 8,43
• Természettudomány – intenzív angol (26 hely): 8,15
• Természettudomány (26 hely): 7,93
• Filológia – kéttannyelvű magyar-angol (26 hely): 7,48
• Római katolikus teológia – intenzív angol (24 hely): 7,25

A *-al jelölt szakokra a bejutáshoz a vizsgaátlag mellett képességpróbára kerül sor. Ezek bejutási átlaga az abszolváló és a képességpróba jegyének újabb átlagolása alapján kerülnek megállapításra a számítógépes elosztási folyamaton kívül.

Ezek persze nem kőbe vésett számok. Minden év más, a mezőny sokszor másképp alakul, és az is előfordul, hogy valaki kisebb átlaggal is bejut – vagy épp ellenkezőleg, nagyobb jegy kell ugyanazon helyhez.

És egy pillanatra visszakanyarodva, ha már a sulibörzén jártam, arról is megkérdeztem a középiskolás diákokat, hogy milyen is az a hely, ahová ők járnak, ha nem a nyílt nap formalitásának tükrében, hanem a hétfők és szerdák valóságában nézzük őket. 

Válaszaik alapján összeállt egy rendhagyó iskolakalauz: 

• Ha sorozat lenne a suli, milyen lenne? 
• Milyen hangulat uralkodik a hétköznapokban? 
• Mi az, amit adni tud egy ilyen intézmény a tananyagon túl? 
• És mi az, amit majd messzebbről visszatekintve sosem felejtenek el?

Ha Udvarhely középiskolái Netflix-sorozatok lennének…

A Bányai egy akciódús csapatdráma lenne, valami pénzrablásos cucc, ahol mindenki harcol mindenkiért. A Gimi az Elit. A Refi inkább egy nyitott végű komédia, amit egy Jézusom címmel adnának el, a Marin Preda egy kis Jóbarátok – némi Gossip Girl-lel megszórva. A Kós egy sci-fi-vígjáték vállalkozókkal, a Palló meg önironikus vígjáték sok stresszel és még több kiállítással. A Mező? Celeb vagyok, ments ki innen, alkalmanként egy kis Marvel akcióval fűszerezve.

Hangulatok, három szóba sűrítve:

A legtöbb suli saját szavaival „összetartó, nyitott, családias”. De volt, aki a játékosság, a stressz és a sietés hármasát emelte ki. Más a hangosságot és a jólétet. És volt olyan is, ahol a tanári humor, vagy épp a kreatív káosz tűnt fel kulcsszónak.

Minden iskolának van egy-két olyan fun fact-je, amit a diákok szerint csak kevesen tudnak:

A Pallósok például rendszeresen kiállítanak a városban, a Peda saját zenekarral rendelkezik, a Refi egykori kapus bácsijának csontváza pedig máig az iskola szertárában lapul. A Gimi Erdély legrégebbi suliújságját adja ki, a Mezőről meg sokan azt hiszik, rossz suli – de akik oda járnak, azok tudják, hogy ez nem igaz, így épp ezért érzik magukat különlegesnek.

És az élmények, amit sosem felejtenek:

Gólyabálok, tanár-diák kapcsolatok, zenekaros fellépések, erasmusos élmények, külföldi kirándulások Görögországba és Montenegróba. Mindenhol van valami, ami marad – és nem csak a tablón. Néha egy tanár miatt, máskor egy koncert, vagy egy kirándulás az, ami úgy kapaszkodik be az emlékek közé, hogy tíz év múlva is előjön.

Bárhová is mész, mindig vannak kósza hírek, pletykák innen-onnan. De miért is nem para ezekbe a sulikba járni?

Mert nincs az a nyomasztó „vaskalap” tanári hozzáállás, vagy mert a tanárok mindenhol a lehető legjobb tudásuk szerint segítenek felkészülni az érettségire. Mert nem minden a jegyekről szól. Mert a Refi igazgatónőjétől sem kell félni. Mert a Predában nem fojtogat a román nyelv – sőt, elfogadnak, fordítanak, segítenek. És mert a tanárok sok helyen „nem csak tanítanak, hanem jelen vannak”.

És végül: mit adhatnak ezek az iskolák a tananyagon kívül?

Barátságokat. Türelemre nevelést. Önállóságot. Hitet. Szervezési készséget. Kitartást. Személyes figyelmet. És azt a furcsa, de jó érzést, hogy tartozol valahová.

Ez tehát Udvarhely középiskolai világa – nem rangsorban, hanem hangulatban. Tizennégy évesen dönteni nehéz – de nem az a lényeg, hogy örökre eldöntsd, ki leszel. Most elég az is, ha elkezdesz figyelni magadra. Figyelni arra, mit érzel jónak, legjobb belátásod szerint hol tudsz a legtöbbet tanulni, fejlődni, de legfőképp: élni.

És ha útközben változtatsz? Az élet megengedi.

És ha a végén csak egy dolgot viszel magaddal, az legyen ez:

• Nem baj, ha még nem tudod, ki akarsz lenni.
• Nem baj, ha nem egy toplistás sulit jelölsz az elsők között.
• A baj az, ha nem mersz saját magadért dönteni.