Mikor leszünk készen egy gyerekre?

„Majd ha stabil lesz a munkahely. Majd ha nagyobb lakásba költözünk. Majd ha…” – sok fiatal fejében így cseng a gyerekvállalás gondolata. A statisztikák is alátámasztják: egyre kevesebben, és egyre később vállalnak gyereket.

Gyermeknap közeledtével általában a gyerekek öröméről, játékáról, jogairól esik szó – mi azonban most egy lépéssel korábbról indulunk. Fiatalokat kérdeztünk, mit jelent ma gyereket vállalni, milyen kérdésekkel, dilemmákkal találják szemben magukat a nagy döntés előtt. 

Megszólalóink vagy már kisgyermekes szülők, vagy a döntés határán állnak – és közben a szakmájuk révén (legyen az pszichológia, jog, nőgyógyászat vagy gyógypedagógia) mélyebb rálátásuk is van a témára. 

Az interjúkban újra és újra visszatért az anyagi biztonság kérdése, a karrier és a gyerekvállalás összeegyeztethetősége – különösen a nők esetében, akiknél, ahogy egyikük fogalmazott, „a pálya csodásan kettétörik”.

Felmerült az is: vajon létezik-e egyáltalán tökéletes pillanat, vagy ez csak egy illúzió, és mindig akad valami: egy utolsó munka, egy utolsó átalakítás a lakásban.

Abban azonban mindannyian egyetértettek: a gyerekvállalást meg kell, hogy előzze egy önismereti út – tudatos, felelősségteljes hozzáállás egy teljesen új élethelyzethez.

De még a válaszaik előtt, nézzük meg, hogyan jutottunk el oda, hogy a hagyományos család már gyerek nélküli, vagy hogy Romániában vannak települések, ahol az elmúlt három évben egyetlen gyermek sem született. 

Kevesebb gyerek születik – és ez nem meglepetés

A gyerekvállalás visszaesése nem tegnap kezdődött, és nem is kizárólag romániai jelenség. A szakértők már évtizedekkel ezelőtt előre jelezték, hogy a születésszám csökkenni fog, erről bővebben az Országos Statisztikai Intézet egyik elemzésében is írnak.

A jelenség hátterében egy globális, úgynevezett demográfiai átmenet áll: a társadalmak fokozatosan elmozdulnak a magas születési és halálozási ráták jellemezte korszakból egy alacsonyabb, stabilabb szint felé.

Az első ilyen átmenet az ipari forradalom idején indult el Nyugat-Európában. Előbb a halálozási ráta csökkent (köszönhetően a jobb higiéniának, orvostudománynak), majd fokozatosan a születésszám is. Ez a trend később a fejlődő országokat is elérte, bár eltérő ütemben: míg a fejlett régiókban a népesség öregszik, a szegényebb térségekben még mindig fiatal és gyorsan növekvő lakossággal számolhatunk.

A második demográfiai átmenet már jóval összetettebb: nemcsak a számok változtak, hanem a családok szerkezete is. A 60-as évektől csökkent a házasságkötések száma, egyre több lett a válás, elterjedtek az élettársi kapcsolatok. Megjelent a tudatos gyermekvállalás: egyre többen vállalnak kevesebb gyereket, idősebb korban – vagy egyáltalán nem.

A termékenységi ráta csökkenése mögött már nem csupán biológiai vagy gazdasági okok állnak, hanem értékrendbeli változások is: fontosabb lett az egyéni szabadság, a karrier, az önmegvalósítás.

Románia demográfiai útja különösen szövevényes.

Egyes kutatók már az 1880-as évekre teszik a termékenység csökkenésének kezdetét, mások az 1920-as éveket említik. A második világháború után a halálozások számottevő csökkenése mellett a születésszám is megugrott – ezt nevezték „kis baby boom”-nak, amit sokan a háború alatt elhalasztott házasságok és gyermekvállalások pótlásának tartanak.

1967 és 1989 között a Ceaușescu-rezsim radikális pronatalista politikát vezetett be: betiltották az abortuszt és korlátozták a fogamzásgátlást, mesterségesen fenntartva a magas születésszámot. A rendszer összeomlása után azonban gyors visszaesés következett: 1990-től látványosan csökkent a natalitás, amiben szerepet játszott a nők társadalmi helyzetének változása, a gazdasági bizonytalanság, a munkanélküliség és a gyereknevelés növekvő költségei is.

A modern reproduktív modellben a párok kevés gyermeket kívánnak, akiket idősebb korban szülnek, és egyre nagyobb arányban házasságon kívül.

A magasabb natalitású megyék általában alacsonyabb urbanizációval és nagyobb arányú fiatal népességgel jellemezhetők. Jellemző az is, hogy a fiatalok gazdaságilag fejlettebb megyékbe vándorolnak, hozzájárulnak ezzel a népesség elöregedéséhez azokon a területeken, amiket hátrahagynak.

Már a gyermektelen család a hagyományos?