Miért vonzza még ma is mágnesként románok millióit az ortodox fasizmus?
Mert a fasizmus nem az ostoba, műveletlen TikTok-zombik fejlesztése, hanem elsősorban értelmiségi patológia.
Ha az 1930-as évek német fasizmusa egy pogány projekt volt, a kor román fasizmusa egy ortodox spiritualizmussal mélységesen átitatott, más gyökerű fejlesztés. Lényegében fasizmus és fasizmus között nincs különbség. Például szerintem nincs kisebbségi vagy többségi fasizmus, mint ahogy több erdélyi magyar értelmiségi hinni szereti. Fasizmus egy van, és az szörnyű. Viszont más és más a brand történetük.
A román fasizmus – legyen régi vagy új –, spirituálisabb, mint mondjuk a magyar. Ha egy magyar fasiszta fraternitásra készül egy román fasisztával, érdemes jobban felkészülni ebből a konstrukciós különbségből. Ez a cikk ebben adhat némi segítséget. Sok sikert!
Hogyan lettem legionárius?
Mircea, a padtársam volt és egyben a legjobb barátom is. Matek zseni volt és falta a történelmi regényeket. Mindenféle mindgame-ekkel szórakoztattuk egymást.
Egyszer azzal az indítvánnyal jött, hogy alapítsunk legionárius fészket. Mi ketten. Én ugyan mondtam neki, hogy magyar vagyok, ami szerintem kizáró körülménynek számít, ugyanakkor inkább taszít a fasizmus, mint vonz, de ő tántoríthatatlan volt és a barátom is.
Megalapítottuk tehát a Cuibul VIII. A-t, mi ketten. Meghirdettük a tagfelvételt. Mircea elmesélte, hogy egy fészek 5 tagból áll és Corneliu Zelea Codreanu azért találta ezt ki, mert konspiratív jellegű. Ez a konspiratív jelleg tetszett. Mesélte, hogy a cuib-okból (fészkek románul – szerk.) lesznek a századok, azokból a zászlóaljak. Hát, mi ketten voltunk.
De páran az osztályból érdeklődtek, mert feltűnt nekik, hogy Mircea tele rajzolta a suli vécéit háromágú horogkeresztekkel meg meztelen nőkkel, és ez megtetszett nekik. De végül nem vettünk fel senkit, talán már akkor is nagyon adtunk a színvonalra vagy más prioritásaink voltak. A dolog, hogy lett fészkünk, viszont nagyon bosszantotta a riválisunkat, Octaviant, az osztály román irodalom zsenijét. Csúcsértelmiségi családból jött, és olyan verseket írt, amiket csak a román tanárunk értett, és én kicsit azt hiszem, féltem is tőle.
Később ez a fiú a Vatra Româniească mozgalomban találta meg a helyét, egyetemi tanár lett, a szanszkrit a területe, és ezt nem véletlenül említem meg. Neki, azaz Octaviannak hamarabb eszébe jutott, hogy legionárius fészket kellene alapítani, mint nekünk. Csakhogy ő nem csinálta meg, velünk ellentétben. Ugyanakkor büszkébb volt annál, mintsem, hogy bejelentkezzen hozzánk. Minden oka megvolt a büszkeségre, ő akkor már ismerte Nae Ionescu munkásságát, egy csomó mindent tudott Zelea Codreanuról, miközben mi nem nagyon vágtuk a szakirodalmat.
Most így visszagondolva, csapnivaló fasiszták voltunk. Ideológiailag teljesen felkészületlenek, ha utáltunk magyart, akkor nem azért volt, mert magyar volt. A zsidó osztályfőnökünkért oda voltunk, és verekedni sem nagyon szerettünk, valószínűleg, mert nem igazán tudtunk. Kudarcos volt a fészekalapítás. Talán pont ezért ritkán szerepeltetem a hivatalos életrajzomban, hogy nyolcadikban légionárius sejtben voltam társtag.
Büszkeség ide vagy oda, Octavian felvette velünk a diplomáciai kapcsolatokat. Tudta, hogy érdekel bennünket is a keleti vallás és a jóga, és bedobta, amije van. Megmutatta a jóga könyvét. A borítóján egy román jógamester lótuszülésben és román népviseletben. Hihetetlen, de megtaláltam ezt a borítót egy online antikváriumban. Valószínűleg annak idején úgy ment át a román cenzúrán a jóga könyv, hogy be kellett öltözni hozzá népviseletbe.
