Miért nem adja már meg magát Zelenszkij?

Nincs uborkaszezon a fronton, rengeteg fontos fejlemény történt júliusban is:

• Zelenszkij újra hibát követett el, a nép pedig újra javításra kényszerítette
• A két ország közötti légitámadások durvulnak, csakhogy az egyiknek stratégiai célja van, a másiknak inkább a terrorbombázás a lényege
• Trump ugyanazt csinálja, mint eddig, csak most több civil áldozata van, és az oroszok is jóval csalódottabbak benne

Úgy tűnik, Zelenszkijnek muszáj minden nyáron valami olyat csinálnia, ami dühös tömegeket visz az utcára. 

Tavaly az antikorrupciós szervezeteket akarta legyengíteni, idén pedig a fiatal Mihajlo Fedorov védelmi minisztert cserélte le a régi, szovjet vágású Olekszandr Szirszkijre.

Utóbbi nem rossz katona, elévülhetetlen érdemei vannak Ukrajna megvédésében, de az az igazság, hogy egyszerűen már túl régi és szovjetes a gondolkodása ahhoz, amivé vált ez a háború. 

Fedorov ezzel szemben a digitalizálás és transzparencia világából érkezett, és valóban sikerült javítania az ukrán védelmi ipar teljesítményén. 

Csakhogy épp ez lehetett a probléma: a korrupció elleni küzdelme érdekcsoportokat sértett, azok pedig Zelenszkijre helyeztek nyomást. 

Ez a csere tehát nem pusztán személyekről szól, hanem az egész ország sorsáról: 

milyen irányba akar menni a nemzet? Mennyire tűrik el a korrupciót ott, ahol minden egyes ellopott hrivnya katonák életét jelenti? Milyen embereket helyeznek vezetői pozícióba? Aki szovjet vagy nyugati módon gondolkodik az emberi életekről? Ugyanis utóbbi kérdésben is túlságosan „durván” gondolkodott Szirszkij. És valljuk be, nem motiválja túlságosan a katonákat, ha életüket pusztán néhány számnak tekintik egy táblázatban.

Így hát az állampolgárok nem csak adminisztratív kérdésként tekintettek a cserére, és országszerte tüntetések kezdődtek – ne feledjük, Ukrajnában tüntetni nem veszélytelen, hisz közben az orosz drónok még mindig röpködnek. 

Majd meglátjuk, hogy idővel ront vagy javít a helyzeten az új védelmi vezetés, és hogy mennyi lobbiereje lesz a korrupt érdekcsoportoknak. Takács Márk katonai szemmel írt, július közepi összefoglalója érdekes lehet az olvasónak.

Civilek halnak és a bogyós gyümölcsök sem érnek

Mindeközben az Ukrajnát érő légitámadások egyre több civil áldozatot szednek. Az oroszok folyton lövik át a rakétákat, és észak-koreai gyártmányokkal is töltik a készleteiket. 

Elég sok civil épületet is támadnak, folytatva a terrorbombázást – amiről már régóta lehet tudni, hogy jobban erősíti a megtámadottak elszántságát, mintsem azt rombolná, amit az oroszok szeretnének.

Az ukránok már régóta naponta csapást mérnek a finomítókra, és kiterjesztették a célt a Wildberries nevű orosz kereskedelmi platformra is. Ha úgy tetszik, ez az orosz Amazon vagy Emag, pár apró különbséggel: akkorára nőtt a platform, hogy az orosz gazdaságnak számottevő részét képezi, kevés országos alternatívával. És az Emaggal ellentétben kimondottan nyíltan kereskedett katonai eszközökkel, amelyeket jellemzően inkább civil csoportok vásároltak a katonáknak, nem feltétlen az állam, de a végeredmény ugyanaz: ukrán emberek ölését segítették. Kis kitérő: a Wildberries, azaz erdei gyümölcs név nem fordítás oroszból, ez a cég hivatalos neve, és latin betűkkel írják. Érzékelteti, hogy az oroszok mennyire tartják megbízhatónak az orosz és a nyugati márkákat…

Így kettős célú a Wildberries raktárak elpusztítása: egyrészt akadályozza a támadók utánpótlását, másrészt és még inkább: saját bőrükön érzékelteti az oroszokkal a háború közelségét. 

Az orosz nép elégedetlenségére és felháborodására várva

Trumpék minden – teljesen felesleges – erőfeszítése ellenére egyetlen fél tudja továbbra is leállítani a háborút: az orosz. Eddig az átlagemberek jól megvoltak az eredeti putyini tervvel: az orosz néptől távol lezajló különleges katonai művelet, amely nem nagyon érinti a társadalmat azon túl, hogy a gazdaságba belepumpál plusz pénzt és néhány ember elmegy sok pénzért harcolni. Ez a terv egy ideig látszólag jól is ment, évekkel ezelőtt. De aztán egyre inkább kezdett érződni a szankciók és megszorítások hatása. 

Az, hogy most sok átlag eladó és fogyasztó kezdi érezni a bőrén, hogy háború van, illetve a Wildberries hatalmas adóssága a bankszektort fogja nyomorítani, aláássa Putyin és a háború támogatottságát, és gyorsítja az elégedetlenség növekedését.

Tudom, hogy már régóta szajkózom, hogy ez bajokhoz fog vezetni Oroszországban, de az elégedetlenkedés egyre láthatóbbá és halhatóbbá válik. 

Érdemes továbbra is követni Steve Rosenberg moszkvai BBC-tudósító médiaszemléit, ahogy egyre nyíltabban kezdik leírni az orosz lapok, hogy gazdasági bajok vannak. Nem olyan rég még szót sem ejtettek ilyenről, most meg szinte nyíltan írnak az üzemanyaghiányról és a Wildberriest ért károkról – illetve mindezek hatásáról az inflációra és gazdaságra. 

Azt sem tudják elhallgatni, hogy ukrán drónok röpködnek szabadon az orosz légtérben, és a Wildberries próbál Kazahsztánba menekülni előlük. 

Ne feledjük, az orosz nép azért tűrte el az lenyomást, mert cserébe jólétet és biztonságot ígértek nekik. Mára ebből csak az elnyomás maradt, az pedig súlyosabbá vált az eddig lenézett fehérorosz modellnél is. Ráadásul most azt is végignézték a szemfülesebbek, hogy az – ugyancsak lenézett – ukránok rákényszerítették a kormányukat, hogy a nem tetsző döntésből visszatáncoljanak. Felmerülhet az oroszokban is, hogy ők miért tűrik el, hogy még az internetjüket is korlátozzák…

Apadó fegyverkészletek, kiapadhatatlan ellenállás

Mindeközben Trump még mindig ugyanazt a pár hetet ismétli el a Hormuzi-szorosnál, annyi különbséggel, hogy az amerikai  fegyverkészletek vészesen apadnak – miközben Irán nem igazán gyengül. Hogy hogyan tud ez megtörténni úgy, hogy a Pentagon vagyonokat nyel el, az külön könyvnyi téma lenne, de legyen most elég annyi, hogy 1) más, feltörekvő hatalmakat ez biztosan nem fog elrettenteni a háborúzástól, az ipari szuperhatalom Kínát főleg nem, 2) most már ha akarna, sem nagyon tudna elég légvédelmi rakétát (főleg Patriotot) adni az USA Ukrajnának. 

Trump bejelentése, majd gyors visszalépése attól, hogy a licensz átadásával lehetővé tenné Ukrajnának a Patriotokat gyártását, eleve lerázásnak tűnt, mint valós segítségnek, hiszen legjobb esetben is évekbe telt volna a gyártás beindítása. 

Zelenszkij igazából már utalt is rá, hogy a cél Ukrajna, mondjuk úgy, engedékenyebbé tétele lenne. Ez pedig lényegében ugyanaz a taktika, amit Trump már a mostani ciklusa elejétől próbálgat, azaz Ukrajnát megadásra kényszeríteni. Nem érti, hogy ez nem lehetséges. Ha, tegyük fel, holnap Zelenszkij aláírná, hogy Ukrajna megadja magát, akkor nagyjából az történne, ami olyankor szokott, amikor a népe akaratával próbál szembemenni az ukrán vezetés: az utcák megtelnének tüntetőkkel és a vezetést jobb belátásra bírnák.

Ha engem kérdez az olvasó, ez a hiány is oda fog vezetni, hogy Ukrajna alkalmazkodik, ahogy tették ezt a légitámadás felfejlesztésével is. Nem kaptak nyugati rakétákat? Csináltak helyette saját rakétát, és módosított drónokat.

Ez esetben valószínűleg európai segítséggel próbálják a Patriotok alternatíváját fejleszteni. Az olasz-francia SAMP/T rendszert például már korábban is dicsérték, és folyamatban van a Freyja rendszer fejlesztése is, amiben európai országok is részt vesznek. Ez megoldaná Európa függését Amerikától. Illetve taktikai megközelítésben is alkalmazkodni fognak. Ugyanis már régóta kritizálják katonai szakértők a rakéták lelövésére alapozott légvédelmet. 

Mint a közmondás állítja, az íjászt kell lelőni, nem a nyílvesszőt, bár a sebességek miatt jobb hasonlat a puskagolyó kilövése a levegőből. Míg ez nehéz feladat, az orosz indítóállomások kilövése könnyebben kivitelezhető, és hosszabb távú megoldást is nyújt – csak eddig félénken állt a kérdéshez a Nyugat. Mint ahogy félénkek voltak régen a tankok átadását vagy az olajfinomítók kilövését illetően is, aztán a szükség úgyis úgy hozta, hogy mindezek megtörténtek.

Tehát Trump újabb húzása az ukránok ellen csak erősebbé teheti őket idővel (rengeteg civil halála árán). 

Közben meg az oroszok is csalódtak abban, 

hogy nem tudott nyomást gyakorolni az ukránokra. Rosenberg úgy idézi az orosz lapokat, hogy szerintük „Anchorage szelleme halott” – azaz az alaszkai Trump-Putyin találkozó mostanra teljesen eredménytelenné vált. Hogy ez mit jelent, az jó kérdés, az oroszok publikusan csak vörös szőnyeget kaptak ott, de komolyan vehető ígéretet, amit be is tudna tartatni Amerika bárkivel, na azt nem. 

Úgy tűnik, ennek ellenére nagyon bíztak abban a vörös szőnyegben, és Putyin privát, négyszemközti találkozójában. Csak hát bárki, akinek dolga van Trumppal, előbb-utóbb megtanulja: Trumpnak egyetlen érdek lebeg a szeme előtt – a sajátja.

Így hát egyelőre még biztosan nem lesz vége a háborúnak. Mindkét fél számára túlságosan is létkérdéssé vált, nagyon-nagyon nehéz lenne kívülről leállítani, mondjon bárki bármit. De a jellege tovább változik, és fél év múlva megint máshol lesz a hangsúly, mint ma.