Borboly DNA-dossziéjának legizgalmasabb történetei

Ünnepel a megye, mert legszeretettebb fiát, Borboly Csabát ártatlannak nyilvánította a bíróság.

Ezzel csak egy baj van, ami kettő:

• egy, hogy az ünneplők azt sem tudják, mivel vádolta a DNA a legmenőbb Facebook-sztárunkat,
• kettő, hogy a bírák nem épp azt mondták ki, hogy Borboly ártatlan.

Óvatosnak kell lennem, hogy ne legyek perelhető, ezért inkább úgy fogalmaznék, hogy Borbolyt nem ítélték el. A vádpontok egy részében elévült az ügy, amiről sejtettük, hogy meg fog történni, látszott, hogy a halogatás a fő stratégiájuk. A vádpontok többi részében pedig felmentették, különféle érdekes jogi indokokra hivatkozva. 

Örülök, hogy Borboly megmenekült. Ha a legviccesebb szuperhőseinket börtönbe záratjuk, akkor kin fogunk nevetni? Erre válaszoljon a DNA! Ha nincs Borboly, Lóci, és még pár hasonszőrű, akkor oknyomozó újságíróként éhen halok ebben a megyében. 

Egyébként meg szinte mindegy, hogy Borboly vétkes vagy ártatlan, sokkal fontosabb, hogy mi is történt.

Ha tisztább képet akarunk kapni arról, hogy mit tett Borboly szóban, gondolatban, cselekedetben és mulasztásban, szerintem érdemes megvizsgálni a DNA által összegyűjtött bizonyítékokat.

Mert ejsze jobban megértjük, hogy az a Homoród-menti megyei út, amit a gyerekeim Borboly útjának neveznek, amin szinte minden hétvégén átmegyünk a hegyek felé és vissza, 

miért egy hullámvasút. 

Kikértem a DNA-tól a vádiratot, ami egy csemege. Ezért ebben az anyagban nem fogom a bírói döntést kielemezni, sem a perrel foglalkozni, hanem visszamegyek az időben, és inkább pikáns részleteket válogatok a DNA vádiratából. 

Nem vagyok egy Székely Csaba, de ez a mai írásom egy dráma lesz, 12 felvonásban.

A drámát a DNA írta, különféle tanúvallomások és lehallgatások jegyzőkönyvéből vett részletek formájában. Én csak szerkesztettem, és azt kell mondanom, hogy „viața bate filmul”, ahogy a román mondja.

Ennél ütősebb drámát nem ír ma senki a piacon, ez kemény, izgalmas, és holnaptól lehetne játszani a Hargita megyei színházakban. 

Ez egy kerek szenvedéstörténet, amelynek eleje és vége van. 

Megpróbálom röviden összefoglalni azok számára, akikek nem izgatnak a részletek, hogy hogyan látta a DNA a történetet:

• A fehér Solenza mellett állva Borboly megüzeni a munkásoknak, hogy 8 cm helyett csak 4+1 legyen a leterített aszfaltréteg, későbbi lepapírozással. A műszaki ellenőr nem írja alá a kifizetési engedélyt, de mégis kifizetik az RMDSZ-es tanácsos által irányított cégnek a munkálatokat. A későbbi mérésnél kiderül, hogy a 16 centi aszfalt helyett csak 4,8 lett.
• Egy fél évvel később, amikor kijön a számvevőszék vizsgálódni, Borboly telefonál, hogy „ég a ház”, megpróbálnak papírokat szerezni, majd a jó főnök Borboly megparancsolja az embereinek, hogy ne is jöjjenek be dolgozni amíg nem szerezték meg a papírt. Közben az is kiderül, hogy hiányzik nyolc teherautónyi aszfalt, amit még ki kellene vinni a helyszínre. 
• A papírszerző expedíció egy születésnapi buliba vezet. Hőseink elmennek a cég székhelyére, ahol épp születésnapi buli zajlik. Megkérik az illetőt, hogy adja ki a papírt; ő azt mondta, jöjjenek vissza másnap, mert részegen nem ír alá semmit. Másnap ad nekik egy dátum nélküli fénymásolatot, és a vallomás szerint azt mondja: ha átmennek a számvevőszéki ellenőrzésen, megkapják az eredetit is, viszont ha később kérdezik, ő letagadja, hogy kiadta.
• Közben őrizetbe adnak egy útépítő cégnek építőanyagokat, amelyek nem is léteznek, de a megyei tanács kifizeti őket. A kifizetés után Borboly egy bizalmasán keresztül az összeg 10%-át kéri vissza szponzorálásként egy csíki egyesületnek. Ezt az 50 ezer lejt a cég vissza is juttatja, 20 ezret utal, és háromszor 10 ezret ad kézbe.
• A számvevőszéki ellenőrzéskor Borboly felhívja az érintett polgármestert, és arra kéri, küldje át a jegyzőkönyvet, hogy hangolják össze, nehogy két külön irányba menjenek.
• A dráma végén Borboly, hogy elterelje a DNA figyelmét, feljelenti az alkalmazottját, hogy az papírokat gyártott. Ugyanazt az alkalmazottját, akit ő utasított, hogy szerezze meg a papírt, és anélkül ne is jöjjön be dolgozni.

Szép történet, főleg hogy elég sok az igazságalapja, tanúvallomásokkal, telefonlehallgatásokkal és iratokkal alátámasztva. 

Tartsatok velünk!

Ígérem, izgalmas lesz betekintést nyerni a nagykutyák „szponzorálásokkal” párnázott közpénzfejő világába.