Miccs és mustár nélkül is van élet

Számomra kevés dolog nyugtatóbb, mint egy hétvége a természetben. Figyelni a bogarakat, madarakat, hallgatni a tűz ropogását, pokrócon heverészni a fűben, eltenni mélyre a telefont, kártyázni, beszélgetni — ezek mind segítenek lelassulni.

Az elmúlt időszak viszont különösen sűrűre sikerült: egyetemi vizsgák, esküvőszervezés, a mindennapok kis és nagy kihívásai. Mivel hajlamos vagyok a feledékenységre, ilyenkor csak a to-do listák tartanak egyben. 

Most azonban még ezek sem működtek: szinte minden nap maradt kipipálatlan tétel. Ezzel együtt jött a frusztráció, a stressz, a szorongás. A testem pedig jelezte, hogy elég volt. Visszatért az ekcémám, felborult a ciklusom, és állandóan fáradtnak éreztem magam.

Hasonló állapotban utoljára fiatal egyetemistaként voltam, akkor még nem igazán értettem, mit kezdjek ezekkel a jelekkel. 

Most úgy döntöttem, változtatok: elengedek

Sorra engedtem el a feladatokat, mindegyiknél megálltam, újra meg újra felmérve, valóban szükségesek-e.

A természet közelsége sokszor segített már túllendülni a túlterhelt időszakokon. Tapasztalatból tudom: pár nap egy tó vagy patak mellett, egy akármilyen mezőn, és mintha kicserélnének. Így történt most is: kettesben elvonultunk a férjemmel és a két kutyánkkal két éjszakára a Bözödi-tóhoz.

Szeretem, hogy ilyenkor semmi dolgom nincs. Le tudok lassulni, a legnagyobb kérdés, hogy mikor fürödjünk, legyen-e tűz, ne felejtsük el a naptejet — és hogy mit együnk. Ez az egyik kedvenc részem. Ilyenkor különösen élvezem megtervezni a menüt: nemcsak praktikus, de egyfajta kreatív kikapcsolódás is. Jókat enni a természetben mindig öröm, és szeretek kicsit kilépni a megszokott miccs-mustár-kenyér háromszögből, amivel egyébként semmi bajom sincs, csak hamar ráunok.

A menüt ezúttal is alaposan megterveztem, és ahogy egyre lelkesebben állt össze a fejemben a hétvégi gasztroprogram, beugrott: ebből akár cikk is lehetne. El is határoztam, hogy majd minden étkezést dokumentálok – videók, fotók, jegyzetek, ahogy kell. Aztán megérkeztünk... és ez az ötlet is ment a listáról. Úgy döntöttem, marad a telefon a táska mélyén.

Csak ott leszek a tóparton

A hétvége elrepült, isteni ízek, sok nevetés, és közben mintha a lelkem is fellélegzett volna. Aztán jött a hétfői szerkesztőségi értekezlet, ahol átnéztük a heti tervet. Amikor rám került a sor, említettem, hogy szívesen folytatnám a meal prep sorozatom egy nyári résszel. Csak valaki közben rávágta: ha már úgyis szoktunk mi kijárni a mezőre, talán érdekesebb lenne egy olyan cikk, amiben arról írok, miket szoktunk ott enni. 

Elkacagtam magam, hogy egyre jár az agyunk. Majdnem el is készült ez már a hétvégén, csak épp az elengedés művészetét próbálom elsajátítani, és ez is áldozat lett, nem készült semmiféle képes anyag hozzá. De abban maradtunk, hogy adunk neki egy esélyt így is. 

Szóval fogadjátok szeretettel a mit együnk a réten anyagomat mindenféle vizuális bizonyíték nélkül. Cserébe ígérem, hogy nagyon-nagyon finom recepteket fogok veletek megosztani és igyekszem minél vizuálisabb leírásokat csatolni az egyes receptekhez. 

Mi volt a menü? 

Két reggelire, ebédre és egy vacsorára készültünk. A kiindulópont az volt, hogyan lehet a megszokott bográcsgulyás mellett valami újdonságot is vinni a kempingmenübe anélkül, hogy teljesen elszakadnánk a klasszikus ízektől. Az is cél volt, hogy egyszerűek és gyorsan elkészíthetőek legyenek a receptek, ne kelljen hosszú órákat mellette ülni és éhesen várni. És idén végre szerettem volna egy rendes desszertet is készíteni kint a szabadban. Olyat, ami túlmutat a szokásos mályvacukor-pirításon.

Egy rácsunk van – amit eredetileg hamburgerhúsok sütéséhez készítettek, de ezt szoktuk használni minden másra is –, illetve most elvittük itthonról az egyik öntöttvas edényünket is. Utóbbit most próbáltuk először kint a mezőn, de biztos, hogy nem utoljára. 

Első nap egy hamburgerrel kezdtünk – ha már a rácsunk is ehhez való. Korábban tudtunk indulni a tervezettnél, úgyhogy ez egy rögtönzött ötlet volt. Több alkalommal is készítettünk kint a mezőn hamburgert, bejött. Egyszerű, finom. 

Innen jött a tervezett rész. A válogatás fázisában szétnéztem TikTokon, hátha. Találtam is két olyan ötletet, ami izgalmasnak tűnt.