Mi jöhet a hidegzuhanyra? Mi bízunk!

Úgy terveztük, hogy két meccsenként jelentkezünk Herningből és ezt ezidáig tartottuk is. Azóta azonban három magyar meccs futott le és nem a választások miatt nem írtunk a svéd – dán közös rendezésű, 88. férfi jégkorong világbajnokság történéseiről.

Mondhatnánk azt is, hogy a választások miatt, hiszen választhattunk aközött, hogy a világbajnok csehek elleni teniszeredmény után egy fantasztikus sikerről írjunk, amit a házigazda dánok ellen aratunk, vagy előtte nyeljük be a szintén kalkulálható, ezen a vébén sziporkázó svájciak ellenit is. Mi utóbbira szavaztunk, miután nem jött be a házigazdák elleni győzelem, és azóta a riviéra elhalkult…

Csehország ellen nagyon benne volt, hogy az első harmadot kihúzzuk kapott gól nélkül. A kapura nem voltunk veszélyesek, de ahogy összeállt a védelem, azt soha nem feledjük. Ahogy Horváth Bence, majd Terbócs Pista vetődött bele önfeláldozóan a lövésekbe, a legalább háromszoros többségben levő cseh szurkolók is elismerően csettintettek.

Aztán a balsors…

És szó szerint, hisz a bíró korcsolyájáról pattant fel a korong a tavalyi évben a világ legjobbjának választott Cervenka elé, aki gyorsan le is reagálta, és a beadására természetesen volt érkező. Föl sem ocsúdtunk, a kék vonalon pattogott a korong, két bekkünk a centerrel vívott közelharcot, Flek fölismerte a lehetőséget és a magányos korongot úgy bevágta, hogy Vay se látta. Jókor jött a szünet.

De nem a kivéreztetés következett. A magyarok felvették a harcot, hátul Vay verhetetlen volt, Vincze tanárian készített le Mihaliknak, a debreceniek fiatal csatára pedig kíméletlenül bevágta. Kaptunk egy gólt, de akkor is ikszre hoztunk egy harmadot a világbajnok ellen. Aztán az utolsóban pár perc alatt kijött a különbség, játszi könnyedséggel teniszeztek le a csehek is. Ok, felejtsünk, pihenjünk, holnap a dánok ellen talán.

Más volt a készülődés is. Bordingi szállásunkra egyre több autó parkolt be, mert a szél messze vitte tokányunk illatát, szívesen megvendégeltük volna azt a cseh szurkolót is, aki a foci EB-t felidézve, kötényén nemzeti eledelüket emelte a magyar gulyás fölé.

Nagy volt a dilemma meccs előtt, hogy hol gyülekezzenek a magyar szurkolók. A megszokott helyen, a büntető padok mögött lettünk a leghangosabbak, amihez az adta az alapot, hogy a fiúk tökéletesen kezdtek a jégen. Korábbi gólszerzőink, Vincze és Mihalik is betalált, 2-0-ra mentünk pár perc után és egyre csak gyarapodott a létszámunk. Két hátrányt is kivédekeztünk, csilingelt a kapuvas, szóval nem ült le a meccs.

Mi sem a lelátón, ezért jöttek a biztonságiak, próbáltak jó modorra inteni, de rosszkor, kaptunk egy gólt. Ekkor kell a biztatás a csapatnak, az összekapaszkodó, ugráló tábor tetszetős a szemben lévő kispadról, ugyanakkor hasznos, hogy ne tudjanak egyenként kivezetni onnan. Mert már ezzel fenyegettek, ha nem ülnénk le. Oké, végül lekuporodtunk, a rend embere elégedetten adta le a jelentést, ekkor kezdett hajlani a vessző. A szünet után, hiába akartak a szervezők fifikásak lenni azzal, hogy nem engednek vissza, ha nem oda szól a jegyünk, megoldottuk ezt is.

Csak a jégen nem sikerült… A dánok nagyon nyomtak, Terbócs még megugrott, de kihagyta a helyzetét, ezután már nem volt kérdés, hogy jönni fog az egyenlítés: 2-2. Aztán bevinczéztek még egyet, rá is tromfoltak, innentől kezdve már csak a lelátón volt harc, mert az utcaseprő mellényben virító biztonságiak mindegyre le akartak ültetni, ami annak fényében is furcsa, hogy a lépcső túloldalán, állva tapsikoló dánok nem zavarták őket. Végeredményként 8-2 állt a kivetítőn, nem nézett ki jól, ahogy a 41-12 kapura lövési arány sem, mégis kölcsönös volt a taps a csapat és tábor között.

A beígért, szünnapokat megelőző meccs utáni meet & greet elmaradt, de csak azok bánták, akik másnap kellett utazzanak haza, mi továbbra is töretlenül bíztunk a szakvezetésben, hogy tudják, mikor mi jó a csapatnak.

És egy elit vébén nincs fontosabb, mint a csapat.

Mi is átmentünk Silkeborgba, mert a vébéről nagyon hiányzó szeredai kollégám azt mondta, az a legszebb dán város. Nem is csalódtunk, az egész Dániára jellemző tisztaság és rendezettség itt hatványozott, mint ahogy a pincér lány ledöbbenése is, amikor Hargita sört kértünk délelőtt fél 11-kor. Carlsberget kaptunk.

A csapat az arborétumban bringázott, átmozgatták magukat az egyetlen kötelező program előtt. Mert a meeting fontosságát a másnapi meccs előtt nem kell magyarázni, Svájcot mi is láttuk hétfőn, hogy játszadoztak a jenkik ellen, félgőzzel.

Mondanám, hogy vasárnap összeraktuk a nyerő taktikát, amíg a csülök húsa levált a csontról, de nem találtuk ki. Mert nincs! A kolomposok, tehén maskarába öltözött szurkolóik pedig megtanultak fiesztázni, épp csak nem énekelték a Riviérát valamelyik nyelvükön.

A meccsről nagyon nincs is, amit írni, a jégen jobban kijött a különbség, mint ahogy szerettük volna, de a lelátón a hangulatra nem lehetett panasz. A több ezer alpesiből pár száz maradt csak, mert a teheneket nem fejheti 18 napig a szomszéd. Biztosan kijelentem, hogy egyébként is úgy számolnak: ott lesznek a végjátékban és sokan visszatérnek hétvégére. A hangulatfelelősek ezúttal is mérték decibelben a hangerőt, abban legalább mi voltunk a jobbak.

Szinte napkeltéig emésztgettük a tíz gólt – mert annyi lett, 10-0, és nem ide – nem sikerült.

Legalább ezzel is besegítettünk a csapatnak, mert nekik van ma még feladatuk. 21:20-kor bedobják a pakkot, Norvégia ellen kellene pontot szerezni a bennmaradásért, de még lehet, hogy pontatlanul is maradhatunk. Pontosabbat nem tudunk mondani, mert a sorsolás jelzi, mennyire kicsik vagyunk, a többiek holnap játsszák az utolsó fordulót. De mi már ma ünnepelhetünk!

Botokat a jégre, hajrá magyarok!

A MAGYAR VÁLOGATOTT VILÁGBAJNOKI PROGRAMJA

Május 10., szombat 17.20: Németország–Magyarország 6 - 1

Május 11., vasárnap 13.20: Egyesült Államok–Magyarország 6 - 0

Május 13., kedd 21.20: Kazahsztán–Magyarország 2 – 4

Május 15., csütörtök 21.20: Csehország–Magyarország 6 - 1

Május 16., péntek 17.20: Magyarország–Dánia 2 - 8

Május 18., vasárnap 21.20: Magyarország–Svájc  0 - 10

Május 19., hétfő 21.20: Magyarország–Norvégia