Körzeti: pontosztozkodás a rangadón

A testvérpárharcot Mózes nyerte, a mérkőzés döntetlenre végződött. A színvonal hagyott kívánnivalót a körzeti legjobban várt összecsapásán.

Sokan úgy vélték, hogy a bajnoki cím is eldőlhet az Udvarhelyi Sporting és a Farcádi SE összecsapásán. Szombat délután a két gárda egymásnak esett a városi stadionban. A tabellán az előbbiek egy ponttal vezettek a kezdő sípszó előtt.

Csaknem zárt kapus a körzeti derbije?

Tehette volna fel a kérdést azon sportszerető, aki nem tudja a kiskapukat, azaz hogyan, hol lehet bejutni a stadionba. A nagy kaput ugyanis nem nyitották meg. A lelátón többen foglaltak helyet, mint az FC Székelyudvarhely legutóbbi 3. Ligás szereplésekor. Pedig a két együttesből össze lehetett volna rakni egy olyan gárdát, amelyik megállná a helyét a harmadosztályban. De minek, mikor szabadidősportként harcolhatnak a pontokért a körzeti bajnokságban, azaz az 5. Ligában...

Amíg a bemelegítés folyik, addig megszemlélhetjük, hogy egyre ramatyabb állapotba kerül a stadion. A lerombolt főlelátó képét már lassan megszoktuk – ha meg lehet szokni. A játéktéren látszik, hogy korántsem egyenletes, de mitől is lenne, ezen játszik minden udvarhely gárda. Nagyon olyan képe van az egésznek, mintha a senki földjén lennénk.

A meccsre mintegy háromszázan voltak kíváncsiak. Jobban kezdtek a vendégek, akiknek soraiban vajmi kevés farcádi van. Hiába volt a mezőnyfölény, igazi gólhelyzet alig adódott az első félidőben.

Bulifotósunk, Csedő Attila is benézett a meccsre

Így csak szemezgethettünk a bekiabálásokból, mert itt sem maradt el. A játékvezetőnek folyamatosan adták az utasítást, hogy hogy kellene fújjon: „Fault, mert elesett!", vagy a tegezős verzió: „Adjál sárgát".

Hajrá, Sporting! Győzni akarunk!

Ez volt az összevergődött hazai szurkolótábor szlogenje. Pedig az udvarhelyiek papíron a legnagyobb szurkolótáborral kellene rendelkezzenek. Egy-egy helyzetecske, majd ez farcádi kapufa, le is volt tudva az első félidő.

A második legalább egy kicsivel jobb volt, hozott is négy gólt. Rögtön az elején a „Székely Messi", azaz Szőcs László csapott le egy labdára a tizenhatoson belül, szépen rúgta el a kapus mellett. Erre Péter Mózes három perc leforgása alatt kétszer válaszolt: mindkétszer jó ütemben érkezett a beadásokra. A kapuban testvére, Róbert állt.

A folytatásban hiába volt az előny, aztán meg az emberhátrány – a Sporting játékosa a félpályánál húzta le utolsó védőként ellenfelét, a játékvezető igencsak szigorú volt, talán egy sárga elég lett volna – a vendégek nem tudták elvinni a pontokat. Mert Lacika kiharcolt egy büntetőt, Chiratcu magabiztosan értékesítette.

2–2-vel ért véget a derbi. Mindenkiben pedig maradt valami hiány. Mi sokkal jobb meccsre számítottunk.

Maradt a két gárda között az egypontos különbség – a Sporting javára. Tovább folytathatják a harcot az elsőségért.

Amit láttunk, hallottunk:

Pálya: siralmas, a városi stadionról van szó.
Eredményjelző: van, nem használták.

Öltöző: vannak, itt-ott, nem tudni, melyiket használják.
Nézők: sokan voltak.
Durvaság: sportszerű meccs, a kiállítás ellenére.
Összkép: kellemes, tökmagolós meccs, talán a tét rányomta a bélyegét a színvonalra.