Kisvárosi divatterror: bátor voltál, vagy csak vakon öltöztél?
Nem az a baj, hogy mit veszel fel. Hanem hogy ki mit hisz róla. De miért fáj egyeseknek annyira, ha valaki mer másképp öltözni?
Mi ez rajtad? Egy mondat, ami elég lehet ahhoz, hogy soha többé ne vedd fel azt a bizonyos ruhát.
Kisvárosban öltözködni nem könnyű feladat – főleg, ha nem bírod jól a tekinteteket –, egy bátorságpróba. Elég egy színesebb ruha vagy egy feltűnőbb kiegészítő, és máris céltáblává válhatsz. Megbámulnak, összesúgnak a hátad mögött – rosszabb esetben még ki is nevetnek.
Te is érezted már, hogy egy ruha kiszolgáltatottá tesz? Hogy néha nem az a legnehezebb, hogy mit vegyél fel, hanem hogy mit merj?
Ez a téma – az öltözködés és a társadalmi reakciók – bukkant fel Előd egyik friss interjújában. Az alanya, Szandra szerint Kolozsváron simán felveszed. Udvarhelyen meg háromszor meggondolod.
Vagy ott van az egyik Facebook-ismerősöm, aki a hétvégi városnapok után osztott meg egy történetet sztoriban: elég volt egy kalap ahhoz, hogy felhívja magára az udvarhelyiek figyelmét. Különösen elszomorítónak találta, hogy a fiatalabb generáció, akiktől nagyobb nyitottságot és elfogadást várna az ember, sem fogadta jobban az öltözékét, mint az idősebbek.
Pár nappal korábban én is ott voltam ezen a rendezvényen, ami tényleg megmozgatta a várost – minden korosztály kimozdult. Egy alkalommal, miközben a mosdó előtt várakoztam, és épp nem volt más dolgom, elkezdtem figyelni az emberek öltözékét. Elmosolyodtam azon, hogy sokszor elég egy pillantás a nadrágszár bőségére, és máris meg lehet tippelni, ki melyik generációhoz tartozik.
Honnan tudhatod meg valaki korát?
Mintha egy titkos kódrendszer lenne, amely alapján azonnal beazonosítható, hogy ki mikori kiadás.
Ez a cikk a hírlevél-olvasóinknak ingyen jár! De hatalmas hírünk van: te is közéjük tartozhatsz. Iratkozz fel ingyen, és máris olvashatod!
