Jóga neonfényben, techno, fények és izzadság

Ebben a cikksorozatban már bejártuk az izomláz és a kávé nélküli pörgés titkait, megcáfoltuk a pilatesről alkotott tévhiteket, és bebizonyítottuk, hogy sosem késő nyeregbe szállni, vagy éppen rácsodálkozni a hajlékonyság rejtett előnyeire. Most azonban egy olyan edzésformát mutatok be, ami több, mint egy megszokott óra: a bulis esték és a mozgás, a jóga és az erősítő edzés, különféle zenék, fények és neon fúziója. 

Igen, ez a cikk a Fusion világába fog bepillantást engedni. Szó lesz arról, hogy a Fusion és az Alter megálmodója, Vinczellér Zsuzsa hogyan és miért kényszerült vissza városunkba, hogyan maradt végül itt, annak ellenére, hogy nem ez volt a célja. Arról is beszélgettünk, hogy hogyan vándoroltak a londoni pezsgős, klubhangulatú edzések Székelyudvarhelyre, na meg a közösségekről, közösségépítésről. Illetve Zsuzsa néhány jövőbeli tervéről is. 

Ha régen neked is a péntek esti buli volt a kardió

Zsuzsára még a középiskolás éveimből emlékszem. Mindketten többször is megfordultunk ugyanazon a szórakozóhelyen, és őt sosem volt nehéz kiszúrni. Egyértelműen kitűnt az udvarhelyiek közül: mindig önfeledten táncolt, rengeteg energiája volt, sokat mosolygott, színesen öltözködött, és a haja színe is gyakran változott. Már akkor is külön világot képviselt.

Aztán elköltözött a városból, és évekig nem hallottam róla. Egészen 2023-ig, amikor egyszer csak szembejött velem a közösségi médiában: vagyis épp ellenkezőleg, sétált lefelé egy lépcsőn, és hirdette, hogy várja a székelyudvarhelyieket a jóga és HIIT-óráira. Akkoriban épp nem kerestem új mozgásformát, de a már említett energiája miatt azért úgy voltam vele, jó lesz észben tartani, talán majd egyszer.

A Fusion viszont más volt. Mellette már nem tudtam ilyen könnyen elmenni. Túl sokat ígért egy olyan lánynak, akinek anno a péntek és szombati esti buli volt a kardiója, most pedig tényleg kardiózik. Mégis, valamiért sokáig nem jött össze, hogy eljussak egy órára – egészen mostanáig.

Csak a külsőségekről szól?

Ahogy Előd kollégámmal beléptünk az ajtón, szinte egyszerre hagyta el a szánkat egy váó: fények, zene, és nagyjából nyolcvan tökéletesen elrendezett matrac. Olyan érzésem támadt, mint amikor egy jó bulira készülődünk a barátnőimmel: oldalt lányok festették egymás arcát, mások nevetve siettek a mosdóba, hogy még igazítsanak a ruhájukon.

Zsuzsa pedig minden apró részletre figyelt – pontosan megmondta, melyik oldalra rakjuk a súlyzókat, hová tegyük a cipőinket. Minden és mindenki szép és rendezett volt, szinte már színpadiasan tökéletes.

Mielőtt eljutottam volna a Fusionre, több ismerősömtől is hallottam egy visszatérő megjegyzést: „Ott minden csak a külsőségekről szól.” Akkor még nem tudtam hová tenni ezt a kritikát. Aztán ott állva, az edzőterem bejáratánál, beugrott: valószínűleg ez az a „minden és mindenki szép és tökéletes” érzés, amire gondolnak. 

De bennem nem az merült fel, hogy ez túl mesterkélt lenne, hanem inkább az, hogy valaki fontosnak tartja, hogy a mozgás élmény legyen. És vajon baj az, ha edzés közben jól akarjuk érezni magunkat a testünkben? Ha nemcsak a teljesítmény számít, hanem az is, hogy közben szépnek és motiváltnak érezzük magunkat – nem feltétlenül másokhoz, hanem önmagunkhoz képest?

Szerintem nem. Főleg, ha a szépség nem a tartalom helyett van, hanem vele együtt. Ez nem egy üres látványműsor, ami csupán arról szól, hogy jól nézzünk ki. Itt két órán keresztül izzadtunk, keményen dolgoztunk, és közben látszott, hogy itt van egy közösség, hogy az alteres arcok összetartanak.

Zsuzsa mellett önkéntesek pakolnak, irányítják az érkezőket, figyelnek a részletekre, szülinapot ünnepelnek, nevetnek, kedvesek.

Amikor a techno lesz a megmentőd

A szépség itt nem a teljesítmény helyett van, hanem annak részeként. A külső és a belső egyszerre van jelen – egymást erősítve. És kell is az erősítés, mert az edzés nem könnyű. Heti 4-5 alkalommal mozgok, mégis, a végére azt érzem: sajognak az izmaim. Edzés közben is többször megfordul a fejemben, hogy „ezt most már nem bírom”, de a zene valahogy mindig átlendít a holtponton. 

Azt azonban hozzátenném, az időjárás nem volt a legkedvezőbb, hirtelen lett nyári meleg és párás idő. Én például már az edzések előtt izzadtam és nehezebben léteztem, mint máskor. Szóval nem kell megijedni akkor sem, ha valaki nem edz rendszeresen. Volt olyan ismerősöm, aki heti egy-két edzéssel is végignyomta – és élvezte. Ha elfáradsz, leülsz egy percre, megpihensz, majd folytatod. Nem ez számít igazán, hanem hogy ott vagy, részt veszel, figyelsz magadra.

Az edzés egy dinamikus jóga flow-val kezdődik. Ez nem olyan, mint mondjuk az ashtanga, ahol hosszabb ideig tartunk ki egy-egy pózt: itt minden mozdulat egy légzéshez kapcsolódik. A test mozgása és a légzés ritmusa teljesen összehangolódik – ettől lesz meg az áramlás, a folyamatosság.

A pózokat ismételjük, és minden körben hozzájön egy-egy új elem – ettől a gyakorlás egyre intenzívebb lesz, de nem érezzük hirtelennek vagy túl soknak. Az egész úgy működik, mint egy koreográfia: ismerős, de mégis mindig változik. Mintha táncolnák.

A hangfalakból közben dübörög a techno – engem ez visz keresztül a nehéz részeken. Ha a zenére figyelek, a testem szinte automatikusan mozdul: lefelé néző kutya, lábemelés, hajlítás, belégzés, kilégzés.

A jóga után tartunk egy rövid, nagyjából öt perces szünetet, majd jön a shape. Itt már előkerülnek a súlyzók, és a techno helyét átveszik az R&B slágerek. Minden gyakorlatpárt ismétlünk néhányszor, majd váltunk – hol guggolás, hol kitörés, hol fej fölé emelés. 

A vége felé még egy gyors, pörgős kardióblokk vár, majd jöhet a jól megérdemelt pezsgő. De mielőtt koccintanánk, a Zsuzsát körülvevő alteres csapat előhúz egy tortát, és meglepik őt a születésnapja alkalmából.

Mit mondanak a résztvevők?

Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk erről az összetett mozgásformáról, be kell pillantanunk a kulisszák mögé is, és persze meg kell hallgatnunk azokat, akik már többször is átélték a Fusion élményét. Kezdjük az utóbbival.