Így veszítette el az ártatlanságát Udvarhely a '90-es években

Emlékeztek, hol hagytuk abba legutóbb? Izzottak a falak, Udvarhely minden nap diszkólázban égett. A változás azonban már karnyújtásnyira volt. 

1989-cel a gátak átszakadtak.

A '90-es évek nem egyszerűen új zenéket hoztak, hanem egy teljesen újfajta szabadságérzetet is. A fiatalok rázni kezdték magukról a korábbi évtizedek merev szabályait. Az izgalom határtalan volt, de ezzel együtt egyfajta elszemélytelenedés is elindult. A régi, világot megváltó eszmék lassan eltűntek, és a szórakozás gyorsan a fogyasztásról kezdett szólni.

Még 1990-ben a SZISZ szervezete próbálta megőrizni a közösségi lelkületet a Calypso diszkóban, Európai Diszkóról álmodozva, de az új, profitorientált szemlélet hamarosan átvette a stafétát. Udvarhely városa belevetette magát a diszkómániába, ahol a tánc már nem közösségi rítus volt, hanem egy vad, fényes-sötét hullámvasút.

Ez a hullámvasút elhozta a felejthetetlen slágereket és a zsúfolásig telt tánctereket, de sajnos az éjszaka árnyoldalait, a verekedéseket és a káros szenvedélyek terjedését is.

Nézzük meg, hogyan épült fel az új diszkó-birodalom a városban, és hogyan formálta a székelyudvarhelyi fiatalságot.

A SZISZ európai diszkót szeretett volna, de…

Még 1990-ben a korábbi évtizedekből átmentett SZISZ (Székelyudvarhelyi Ifjúsági Szervezet) próbálta tartani a frontot. A szervezet még ekkor is aktívan részt vett a szórakoztatásban, a Calypso diszkóba várták a bulizni vágyókat.

A SZISZ igyekezett „civilizált, kellemes otthont varázsolni" a fiataloknak, sőt, arról ábrándozott, hogy Székelyudvarhelyen egy „Európai Diszkó" jöjjön létre. Ez az utolsó próbálkozás arra, hogy a szórakozás továbbra is a közösség, a „ti segítségetekkel" valósuljon meg.

A diszkó a magányosok nirvánája

Közben azonban a diszkókról egyre élesebb kritikák jelentek meg a korabeli sajtótermékek hasábjain. A legszigorúbban talán a Fiatal Fórum egyik cikke fogalmazott, hiányolva a hippi kommunákat, a nagy, világmegváltó jelszavakat.

A cikk szerint a közönség már nem résztvevő, hanem fogyasztó volt, aki készen kapta „vágyait, az ezek eléréséhez szükséges eszközöket, értékrendszerüket". A zene pótszerré vált, a világ megváltoztatásának igénye eltűnt. A szórakozás már nem a közösségi lázadás, hanem az üzleti mechanizmus része lett. Ráadásul a páros táncok is eltűntek, diszkó a cikk szerint a „magányosok nirvánája”: 

A diszkó-hívő nem akarja megváltoztatni a világot, sem építeni, sem rombolni, sem „kivonulni“ nem kíván. Számára a társadalom megfelel adott, aktuális formájában, az ellentmondásokat, saját manipulálhatóságát, személyiségének hiányosságait, észre sem veszi. A diszkómuzsika jótékonyan elbágyasztja, a „minden nagyon jó és nagyon szép“, illúzióját nyújtja. Esetében a zenével való azonosulás nem jelent magasabb, közösségi célokat, felelősséget. A legfontosabb dolog számára: saját maga. A világ csak olyan mértékben fontos, amennyiben ,,elfogyasztható“, s minél kisebb szellemi erőfeszítést követelő élvezetek forrásává válhat.

Ettől függetlenül a diszkók egyre nagyobb teret nyernek. Komoróczy György ’91-ben már arról írt, hogy a diszkót már lehet magyarosan is írni helyesen annyira elterjedté és gyakran használttá vált a szó. 

Sőt, a jelenség már a hittel és a vallással is szembekerült. Egy cikk egy bérmálási szertartásról ír, ebben a cikkíró a fiatalokra panaszkodik, akik a Calipso diszkó falragaszaival díszítték fel a villanyoszlopokat, és „közben gúnyos megjegyzéseket tettek a délelőtt sorra kerülő bérmálási szertartásról”.

Bár pár évvel később adott interjúban Kovács Sándor római katolikus főesperes oldotta a feszültséget: „Biztos vagyok abban, hogy akik eljárnak a templomba és a diszkóba is, azok egyformán jól tudnak imádkozni és szórakozni.”

Az évtized elején sorra nyíltak az új helyek: megjelent a Csillag diszkó, a Sportcsarnok bár, ahol minden hétfőn, kedden, szerdán ingyenes diszkó volt. A Fényesben a rock kedvelői is szórakozhattak, ahol állítólag olyan „erős volt a zene, hogy a portás elmenekült, az őrszolgálatot teljesítő kutya pedig megsüketült” – jelezve a rockestek vad, féktelen hangulatát.

Megszületik a Dzsungel, és ezzel egy új korszak indul

De a 90-es évek főszereplője csak később jelent meg a színen. 1993-ban kezdték el keresni a munkásokat a Park vendéglő részére. Pár hónappal később már azt olvashattuk a megújult Park Étteremről, Dzsungelről, hogy a „hétvégi diszkók sok fiatal tetszését elnyerték”.

A hely Nagy Levente nevéhez köthető, aki egyébként még a mai napig vezeti a Jungle étterem és klubot (a kilencvenes években mindenki Dzsungelként hivatkozik rá, az újabb forrásokban, és ma már a Jungle változatot használják). Nagy 95-ben így fogalmazott: 

Régebb rendeztem már hasonló szórakoztató esteket is a helyi Ifjúsági Házban, láttam, hogy ebben jó üzleti lehetőség rejtőzik, így Makai S-al közösen megalakítottuk a Jazz Serv. Com Kft-t. Egy évig a Fényes vendéglő kerthelyiségét béreltük szórakoztató estek és diszkó szervezésére. A nyári szezon lejártával a Park vendéglőnek új bérlőt kerestek, ez kapóra jött a cégnek.

A kezdeteknél kapcsolódott be a képbe Szőke István, a diszkó ismert DJ-je. A kapcsolat 1992 nyarán kezdődött a Fényes vendéglőben, ahol Szőke egy ballagási bulin zenélt. Levente ekkor kereste fel azzal, hogy szervezzenek közösen szabadtéri bulikat.

Szőke István így emlékszik erre az időszakra: „Még 1992 nyarán, a Fényes vendéglőben zajló szabadtéri diszkóknak hétvégén volt nagy sikere (…) egy alkalommal szombat éjszaka egy nagy vihar elmosta az egész csapatot, de amint elállt az eső, máris ment tovább a buli.”

DIY szellem jellemezte a kezdeteket

Ez a megállíthatatlan lendület vitte őket tovább a Dzsungelbe.

„Együtt raktuk össze a teljes felszerelést, a bárpultot és mindent” – mondja Szőke.

A DJ-zés a tényleges analóg világgal indult: kazetta, CD, és persze saját találékonyság. Szőke István például az első keverőpultját 1992 tavaszán maga építette otthon! Plexilemezt vágott ki, alkatrészeket vásárolt – ez a DIY szellem jellemezte a kezdeteket.

A Dzsungel pillanatok alatt a város szíve lett.

Szőke 1997 végéig zenélt itt, egy évet kivéve, amikor katonának kellett mennie. Visszatérése után, 1994 októberétől folytatta a pult mögött, kezdetben egyedül, majd Dolga Zsoltival és Bokor Attilával (Ciher) kiegészülve.

A bulik szerda, péntek, szombat és vasárnap zajlottak. Szinte minden este teltház volt. A teltház akár 500 főt jelentett. Gyakran meg kellett állítani a beléptetést, mert egyszerűen nem fértek el az emberek.

„Ezekben az években is izzottak a falak”, utal vissza az előző évtizedre és az arról készült cikkre a DJ. 

Udvarhely egykor minden este táncolt

Izzadó falak, tömött táncterek, neon fények: ilyenek voltak a 80-as évek éjszakái. Még Vásárhelyről is ide jártak bulizni. És ma?

Udvarhelyi HírportálMagyari Tímea

Mitől dübörgött a tánctér?

A Haddaway What is Love-ja évekig világsláger volt, de nagyon mentek az E-Type, Bad Boys Blue remixek is. Kozsó is hódított, az Ámokfutók Hold dala szintén nagy kedvenc volt, ahogy a Republic és Zámbó Jimmy is. 

Egy éjszakába több műfajt is igyekezett becsempészni Szőke. Éjfél után 2-3 óra körül váltottak technósabb dallamokra. A zárás előtt, hajnal 4 óra körül jött a „keményebb" zene, mint Scooter és Prodigy. Vagy volt rock and roll blokk is, itt például Little Richard zenéit játszották. 

Hogy pontosan mikor és melyikre váltottak, az nem volt tervezett, rengeteget improvizáltak, aszerint hogy épp milyen volt a közönség. 

A bulikba többnyire a párjával érkezett mindenki, de ismerkedni is lehetett. Ha az emberek nagyon fáradni kezdtek, jöhetett a romantika és a lassúzás. Ezek után például Culture Beat-tel húzta fel újra a tempót, és akkor tudták az emberek, hogy „na akkor most megint kemény buli lesz”. 

A bulik akár hajnalig is kitarthattak: „Volt olyan, aki a padon szunyált egyet [a parkban]. Tudod, nyáron még nem volt annyira hideg. Hadd szóljon! Szunyáltak egyet, mentek a Május 1-be vasalni.

A divatot az MTV diktálta. Ami megjelent egy videóklipben, azt azonnal másolni kezdték, amint a ruhaboltok behozták. A 90-es évek elején nagy belőtt haj vagy copf volt, majd jöttek a vékony, mély dekoltázsos ruhák, említ pár trendet a DJ.

Az erőszak és drogok megjelenése

A '90-es években a szórakozás felszabadultsága kéz a kézben járt az erőszakkal és a bűnözéssel.

Már 1993-ban a Polisz Ifjúsági Szervezet elnöke arról számolt be, hogy a Siculus Ifjúsági Házban „a berendezés totálkáros” a rockestek következménye miatt. Aztán a diszkók neve egyre gyakrabban szerepeltek a verekedések, az alkohol és a drogok mellett. 

Ezt Szőke István is megerősítette: 

Voltak kemény pillanatok is, például székdobálással járó összetűzések, főleg a Csíkból érkezett és az udvarhelyi vendégek között. A legtöbb balhé az alkohol és a lányok miatt alakult ki.(…) A '90-es években benne volt a veszély az éjszakai életben, sőt, 1993-ban már elkezdték behozni a drogokat: vicces cigitől kezdve, volt ott minden. Bár én soha nem próbáltam őket.

1996–1997-re a Dzsungel a kritika kereszttüzébe került. 97-ben egy 23 éves fiatalember, akit megvertek a diszkóban, a kórházi ágyról fogalmazta meg a kritikáját: 

A Jungle diszkóba jár a városunk fiatalságának 75%-a.(...) A pénzhajhászat maga után vonja, hogy az emberek nem tartják tiszteletben egymást, felrúgják a legelemibb viselkedési szabályokat is. A Jungle diszkó környékén önkényuralom alakult ki, az alvilági elemeknek "köszönhetően", példa erre a pár hónappal ezelőtt történt emberölési kísérlet, amikor egy 16 éves lány majdnem az életét vesztette. A diszkó személyzete nem csillapítja a rendháborítókat, hanem tétlenül nézi, hogy ártatlan embereket félholtra vernek. Ha egy becsületes polgár ide beteszi a lábát, már messziről "kinézik" és belekötnek.

A zajszint miatt is sokat panaszkodtak a közeli lakók. Nagy Levente azzal védekezett, hogy a hatóságok megmérték, és rendben voltak az értékek. Ugyanebben az interjúban szembesítik azzal is, hogy a fiatalok panaszkodnak, hogy nem biztonságos a Dzsungelbe járni, erre a válasza, hogy három rendfenntartójuk van, de csak a verekedést tudják megakadályozni, a pofokat nem, olyan gyorsan történnek.

Folyamatosan problémát okozott a kiskorúak éjfél utáni benntartózkodása és az alkoholfogyasztása is. Erre vonatkozó megszorításokat vezettek be később. Egy adott ponton maga Szász Jenő ment ellenőrizni, hogy vannak-e éjfél után kiskorúak a Jungelben. Nem talált.

A night clubok és bunkerek

1997-ben a Dzsungel bezárt egy rövid időre, majd teljesen átalakult. Nagy Levente a tömegdiszkó jelleggel való szakítás mellett döntött, és night club külsőt adott a helynek: