Fideszes spiritualitás, Loop Stage és miegymás

Két évvel ezelőtt, még gyakornokként írtam az első cikkem az Udvarhely Napokról. Akkor még nem tudtam, hogy mire számíthatok majd, hogy mennyire lehet egyszerre szeretni és zavarban lenni tőle. Csak mentem, fotóztam, és próbáltam valamiféle keretek közé szorítani azt, ami körülöttem történt.

Idén sem tettem másként. Két évvel később is kilátogattam a térre, csak már máshonnan néztem egy kicsit az egészet.

A város nem sokat változott, én talán valamennyit. Most már nem keresek mögöttes értelmet minden mozdulatban. Most már azt is elhiszem, hogy az emberek tényleg tudnak örülni annak, hogy este kilenckor Demjén lép a színpadra, és hogy a Barátom című Wellhello számra valóban össze lehet borulni sírva, őszintén. És hogy ez is valami.

Voltam mindenhol, ahol kellett: a főtéren, a parkban és a strandon. Azokon a helyszíneken, ahol tíz perc alatt lehetett találni kézműves terméket, dühös párkapcsolatot, gimis nosztalgiát és politikai tanmesét.

A koncertek közönsége hol teljesen ellepte a színpadok előtti teret, hol meg pont annyian voltak, hogy az ember inkább hátralépett egyet. A hangulat jó volt, a fények szépek, az arányok néha elcsúsztak, de ez része az egésznek.

A strand környékén idén bevezették a fizetős zónát. Az Ifi Zóna névre keresztelt terület most már belépővel volt látogatható. Tavaly még nem kellett fizetni, és akkor sem, amikor az Ifi Zónáért felelős Udvarhelyi Ifjúsági Egyeztető tanács éppenséggel Mága Zoltánt hozta el nekünk szerény kis városunkba – igaz, akkor kampány időszak volt.

Akkor sikerült valahogy ezt ingyen megoldani, most meg már egy autotune-ozott Ekhoe-ért is fizetni kell. Nem nagy összeg, de mégis. Egy-egy elcsípett megszólalás szerint „most már más időszak van.” És ebben tulajdonképpen igazuk is van.

És hogy mit kaptál a pénzedért? Jó kis koncerteket, nagyfesztivál hangulatot idéző városi strandot, na meg persze egy kis politikai mendemondát.

Zászló, zászló, szív! 🇭🇺🇭🇺♥️

Pénteken az Ifi Zónában egy érdekesnek tűnő beszélgetést szúrtam ki. Délután két órától Új világrend, új lehetőségek címmel tartott közös előadást a Határtalanul Egyesület, az UIET, valamint az RMDSZ. Mivel péntek is volt és a főtéri 4S Street koncertet leszámítva a 0. nap elég vérszegénynek bizonyult a strandon, úgy döntöttem, hogy mi sem lehetne jobb hétvége indító, mint egy kis politikai elmélkedés a hűvös víz mellett.

A strandra érkezve a CTRL+Talk sátorban gyűltek össze a magyar nemzet jövőjéért aggódó fiatalok. 

A rendezvény címkéje: Ifi Zóna.
A tartalom: a Fidesz ifjúságpolitikai beszédmódjának tűző nap alatti kinyomata, némi Kommentár-féle konzervvilágszemlélettel leöntve.

A padokra a folyóirat aktuális lapszámai voltak szépen kikészítve, a program pedig a klasszikus dramaturgiát követte: egy kis Szilárd, egy kis Barna, egy kis Zoltán – majd a végén mindenki megnyugodhatott, mert jön a Kerekes Band a parkba.

A beszélgetés legelején még volt valami tétova önironikus próbálkozás, de aztán minden a megszokott mederbe került: az ifjúság ne önmegvalósítson, hanem közösségben kapaszkodjon bele a tradícióba, a nyugati világ erkölcsileg rohad, Zelenszkijt nem hívták meg a NATO-csúcsra, tehát Orbán nyert. A világ viharos, de mi itt vagyunk egymásnak, mint Maximus és a gladiátorai a Colosseumban. 

A Határtalanul a Magyar Fiatalokért Egyesület elnöke (Bagi Barna) és a Kommentár folyóirat szerkesztője (Hegedűs Zoltán) országos turnéra indultak, hogy megmentsék a nemzet lelkét a TikTok és a brüsszeli genderlobbi karmai közül. Azt mondták, beszélgetni jöttek, de inkább egy egyoldalú geopolitikai igehirdetés zajlott: az orosz-ukrán háború veszélyes, az EU csak kárt okoz, a NATO ingatag, és a legfontosabb kérdés a jövő évi választás. 

Közben a vihar tényleg megérkezett. A sátorba besüvítő szél mintha meg is oldotta volna a beszélgetés dramaturgiáját: miután szóba került, hogy Kulja András, a Tisza Párt EP-képviselője igazából lassú, vontatott, Magyar Péter paródiáj, és egy kicsit szégyellni való figura, már csak néhány gondolat hangzott el, aztán következtek a nézői kérdések:

Azt szeretném kérdezni, hogy meddig kell azt még eltűrni, hogy például most a bizottsági elnök felszólította a magyar hatóságokat, hogy tartsák meg a Pride-ot - ugye Ursula van még lejjebb -, és hogy ez meddig fog még fennállni? Meg kell bukjon ez a messiás is? Kell nyerjünk ötödjére zsinórban? Vagy még ez velünk marad míg a világ s két nap? – hangzik el egy fiatal srác kérdése, majd érkezik az a bizonyos “Lesz-e háború?” is.

Utóbbira a válasz: kétharmad az esély rá, hogy igen. De nem baj, mert majd mi, magyarok, úgy próbáljuk csinálni, hogy „kimaradunk belőle”.

A beszélgetés vége felé úgy gondoltam, hogy valamire csak rákérdezek én is, ha már ott ülök fél órája, így utolsó kérdésként Orbán Viktor tihanyi beszédére térünk:

Nem is olyan rég volt, amikor a romániai elnökválasztás kapcsán Orbán Viktor Tihanyban támogatását fejezte ki George Simion mellett. Ez elég nagy közfelháborodást keltett itt Erdélyben. Önök hogyan látják, mennyire rengette meg ez a Fidesz szavazóbázisát?

A válasz megnyugtató: Orbán Viktor nem mondta, hogy Simiont támogatná, nem gondolta komolyan, félreértettük és természetesen ez is csak egy túl hypeolt dolog volt, mert vannak akiknek érdekük volt ezt kiforgatni.

Ezt követően Antal Lóránt szenátorunk panelbeszélgetése következett Tornai Szilárd, UIET elnökkel, majd városunk polgármestere, Szakács-Paál István tartott előadást a tőzsdéről, olyannyira átszellemülve, hogy az inflációt is forintban szemléltette a fiataloknak. 

A sátorból kilépve a nap már újra sütött. A szél elült, és a Pride helyett inkább gyrost, sört és pizzát árultak a szomszédban.

„Ringat a fű, telifüstölte a…”

És ha már strand és UIET: a szervezet idén is rendkívül aktívan képviseltette magát a városnapi programokban. Az egyik késő esti séta alkalmával például egy konténer előtt haladtam el, ahonnan érezhetően nem csak a programszervezés szelleme szállt ki. 

A fű szagot vágni lehetett. Bent fiatalok üldögéltek – többüket UIET-tagként ismertem fel, valamint valaki, aki a városvezetésből lehetett ismerős.