Elriasztották a turistákat a koldusgyerekek

Habár tavalyhoz képest növekedett a turisták száma városunkban, a „fagyiturizmusból" nem sikerült előrelépni és a koldusok, illetve az önjelölt idegenvezetők sem tűntek el a városközpontból.

Szeptember végén már lényegesen kevesebb turista látogatja Székelyudvarhelyt és környékét, július-augusztusban azonban szép számmal fordultak meg idén is a főleg magyarországiak. A Tourinfonál azokat regisztrálják, akik meglátogatják az irodát, a valódi turistaszámot csak becsülni lehet, de ez valószínűleg jóval nagyobb a következőknél. Júliusban 1119, augusztusban 1491, szeptemberben pedig kb. ezer turista tért be a Márton Áron téri irodába, ahol Bálint Júlia irodavezető adatai szerint 10%-ra tehető a román, 5-re pedig a más, a nem magyar anyanyelvű külföldiek száma.

Utóbbiak főleg európai országokból jöttek, de a vendégkönyvben új-zélandi, ausztráliai és egyesült államokbeli bejegyzések is vannak. Ami a leglátogatottabb városrészeket illeti, a történelmi városközpont áll az első helyen – a nyári hónapokban a főtéri templomok, más épületek és szobrok előtt gyakran látni fényképezkedő turistákat. Akik betérnek az irodába, négynyelvű katalógust, évi és heti eseménynaptárt kapnak, de az iroda honlapja is naprakész. Nagyrészük – sajnos – átutazó turista, a legtöbben csak egy-két órát szánnak Székelyudvarhely nevezettességeinek megnézésére. Ezen kívül az irodavezető szerint egy részük gyakran panaszkodik arra, hogy az Emlékezés Parkjában, a szálloda előtt gyakran zavarják őket a koldusgyerekek.

Szeptember végén csend honol a szoborparkban

A megszokott, klasszikus kép sajnos úgy néz ki, hogy megérkezik a turistabusz, leparkol, leszállnak a fényképezőgépes, napszemüveges, szandálos turisták. Úgy folytatódik, hogy a közelben benyalnak egy fagyit, megnézik a szobrokat a parkban és esetleg Csaba királyfi, Nyirő József, Wass Albert („Vándor Székely Hazatalál") szobrainak nyakába koszorút vagy nemzetiszínű szalagot aggatnak. Ezután (vagy közben) lefilmezik, lefotózzák az önjelölt idegenvezetővé avanzsált cigánygyerekeket, a maradék aprót odalökik neki, aztán buszoznak tovább a Gyilkos- vagy a Szent Anna-tóhoz, esetleg Csíksomlyóra – útban arrafele meghallgatják azt a történészek által egyáltalán nem igazolt, de mozgalmas, torokszorító sztorit, miszerint az unitáriusok egykor rátámadtak a békés katolikus Csíkra.

A turistáknak nagyon kevés hányada látogatja meg a Székely Támadt várat, illetve a Haáz Rezső Múzeumot (nem beszélve a város legrégebbi, középkori épületéről, a Jézus Szíve kápolnáról, de annak távoli fekvése nagyban megnehezíti ezt) – a nálunk fejlettebb civilizációkban az a minimális, hogy az utcákra kis, eligazító nyíltáblákat helyeznek. Persze belegondolni is rossz, ha a Kossuth utca sarkán tábla jelezné a kápolna irányát, mert ha a távolság nem lenne feltüntetve rajta, bandukolhatnának lefele kilométereket, s a tájékozatlanabbak esetleg a Kossuth utcai ortodox templomnál horgonyoznának le...

A megfelelő, ízléses tábla néha többet érhet, mint a prospektus, s esetleg azért is megy el a kedvük a város további látnivalóinak megtekintésétől, mert inkább igyekeznek visszamászni a buszba, olyan nyomásnak vannak kitéve a hangoskodó koldusok részéről.

Egy személyes élmény (ami bárkivel megtörténhetne): júliusban magyarországi ismerősöket vártam a szoborparknál, de a szolgálatos cigánypurdé hamarabb rájuk köszönt, mint én, aki kénytelen voltam magyarázkodni, hogy igen, ez sajnos nálunk jellemző és annak, hogy szerény véleményem szerint nem szórakoztató, üde színfoltot jelentenek e békésnek vélt kisvárosban úgy tudtam nyomatékot adni, hogy dörgedelmesen megremegtettem hangszálaimat. Akkor már tudtam beszélgetni ismerőseimmel.

Az utóbbi egy évben a jelenség annyira elharapódzott, az önkormányzati üléseken is rendre napirendre került a téma, de megoldást nem sikerült találni. Találtak viszont alternatívát maguk a koldusgyerekek, akik újabban „szolgáltatást" is nyújtanak, tehát „megdolgoznak" a pénzükért a parkban: a történelmi személyiségek egyikéről-másikáról rövid ismertetőket tanultak be, a turisták elé állnak, és elmondják azt úgy, ahogy az alábbi, a YouTube videómegosztóra feltöltött filmecske is tanúsítja:

g-jZIw1uv3g

Van olyan lefilmezett eset is, ahol a turistacsoport vezetője – enyhén szólva – le is „vizsgáztatja" az idegenvezetőt, illetve kiegészíti „tudományát":

leh_Dha20l4Lépten-nyomon arról hallunk, hogy Székelyföldet a turizmus adja el – vannak emberek, cégek, fórumok, programok, akik és amik ezzel foglalkoznak, jobbnál jobb ötletekkel jönnek, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy a térség, a székelyföldi városok fejlődjenek. Azonban az ellen, hogy Székelyudvarhelyre ne a fagyiturizmus és az önjelölt idegenvezetők, illetve koldusgyerekek legyenek a jellemzők, tenni kellene valamit. S ez a valami nem a fagylaltárusító helyek bezárása lenne. A fagyi ugyanis jólesik a nyári melegben.