Élj bárhol a világon, a problémákat meg kell oldanod

Zsoltival túl jó a viszonyom, hogy ne tartottam volna attól, hogy elvicceli az interjút. „Rövidnadrág és póló”, mondja, amikor kérdezem, miben van most. „Pontosítsam, hogy mit jelent a kérdés?” – húzom össze a szemem és komolyra is fordítjuk a szót, „nem kell”, viccel, mondja.

Kaján Zsolt

hat Budapesten eltöltött év után költözött haza, Székelyudvarhelyre, 2022-ben nyitotta meg saját klinikáját, a Kaján Implant Centert, amelyet fogszabályzó szakorvos feleségével, Rékával ketten visznek. Mint mondja, már 2016-ban olyan gondolatokkal költözött ki, hogy valamikor hazatér, és saját rendelőt nyit.

Jelenleg egy kétéves kislány édesapja, ezért tudtam, sokkal kevésbé szól majd a beszélgetésünk a város szórakozási lehetőségeiről, mint a sorozatunk első része, a Vajna Botival folytatott beszélgetésünk.

Zsoltival inkább arról, milyen nehézségekkel küzdött meg a hazaköltözés után fogorvosként és vállalkozóként, milyen Székelyudvarhely fiatal szülőként és egyáltalán miért döntött a hazajövetel mellett. Vagy éppen amellett, hogy hat évvel ezelőtt itthagyja Erdélyt és Budapesten próbál szerencsét.

A generációm volt az első, amelyik tömegesen elkezdett jönni-menni a nagyvilágban. Sokan már soha nem jöttek haza. De vannak, akik hazajöttek, és így vagy úgy boldogulnak. Ebben a sorozatban arról beszélgetünk, hogy milyen problémákba ütközünk, milyen lehetőségeink vannak, és úgy egyébként: most miben vagyunk?

Hát pont, hogy nem akarta a szerencsére bízni, és azért emigrált 2016-ban rögtön az általános fogorvosi egyetem elvégzése után, mert úgy látta, hogy sokkal

jobb lehetőségei vannak szakmai téren Magyarországon

fejlődni, mint itthon. Már az egyetemi évei alatt is céltudatosan járt ki Marosvásárhelyről Magyarországra, a szájsebészeti klinikára, hogy felmérje saját szaktudását.

„Kicsit így el voltunk nyomva mi, magyarok olyan szempontból, hogy a nyelvet annyira nem beszéljük, ezért a román évfolyamtársak jobban tudtak érvényesülni a gyakorlati órákon és ez fontos, mivel ez egy eléggé gyakorlatias szakma. Nem favorizálták nyíltan a tanárok őket, ha nagyon csörtettünk s hajtottunk volna, akkor lehet, hogy nekünk is lett volna több opció, de mivel a románok is nagyon gyúródtak, ezért mi annyira nem erőltettük a dolgot. Ez persze a mi hibánk is szerintem, igazából így utólag belegondolva” – magyarázza hozzátéve, hogy az oktatás alapvetően is gyengébb, mint kint.

„Amikor kikerültem és ott elkezdtem a szakképzést, olyan hiányosságaim voltak, amiket én addig nem is tudtam, hogy léteznek, mert hogy én elvégeztem egy egyetemet, és azt hittem, hogy én tudom a dolgokat, de közben kiderült, hogy ez egyáltalán nem így van, vagy hogy nagyon, legalábbis a Semmelweis-i oktatáshoz képest sokkal alacsonyabb szinten, meg sokkal kevesebbet tudtam” – vallja be.

Ahogy meséli, a főnökétől sok alkalommal megkapta azt, hogy „itt ez az anyag, ezt megtanulod, és ezt egy hónap múlva nekem szóról-szóra, ha tudod, akkor jó, és akkor maradsz, ha nem, akkor elválnak útjaink”.

A fogorvosi ellátás közötti különbségekről

kérdezem Kajánt, aki ismét az oktatás színvonalára utal vissza:

Az a helyzet, hogy amúgy az ellátás szintjén én azt látom, hogy aki itt végez egyetemet és egyből beáll dolgozni, annál alapszintű diagnosztikai problémák is felmerülhetnek, ez néha ijesztő tud lenni. A mi időnkben már tesztrendszeres időszak volt az orvosin, míg előttünk 3-4 évvel még minden vizsga szóbeli volt. Az azért egy sokkal komolyabb tudást igényel, mint egy teszten karikázgatni és úgy átmenni. Tehát aki most végzi el itt a fogorvosi egyetemet, s nem ül oda pluszban tanulni, nem lesz olyan szaktudása, mint egy olyannak, aki ezelőtt mondjuk 10 évvel végezte el.

A másik legalapvetőbb különbségként a társadalombiztosítással járó alapvető beavatkozások – foghúzás, fogtömés, főgkőleszedés – ingyenes elvégzését említi. Azt nem állítja, hogy egy állami rendelőben sem hagy maga után kívánnivalót az orvosok szaktudása, de ennek ellenére legalább létezik egy Magyarországon. S ha szerencséd van, s jó körzetben vagy, még minőségi ellátást is kapsz. „Mehetsz másik állami helyre is, csak akkor ott a programállásod hátrébb fog kerülni, mint azoké, akik ahhoz a körzethez tartoznak” – magyarázza.

Romániában az van, hogyha egy adott rendelő szerződést köt a biztosítóházzal, akkor a biztosítóház fizeti ezeket a beavatkozásokat, viszont Zsolt nem hallott sok jót erről a kollégáktól, nagyon bürokratikusnak hallotta, azért sem csinálta.

Számára leginkább az anyagiakban van különbség. Nem is anyagárak közti különbségek szignifikánsak, azok majdnem megegyeznek, de az ingatlanárak között már óriási a különbség, és valahol kell működtetnie a klinikát. Az is igaz, hogy Budapesten a drágább ottani ellátás miatt például a keresete lehetne nagyobb, de mint mondja, nem ez volt az elsődleges szempont.

Az sem tántorította vissza, hogy sok a fogorvos, nagyon-nagyon telített a piac, ezt már akkor is látta, amikor a költözést tervezgetve, elvégzett egy piackutatást. Eszerint az míg általánosan az udvarhelyszéki falvakban, községekben sokszor ezer fölötti páciens jut egy fogorvosra, Udvarhelyen, ha jól rémlik neki, akkor 400-500. Ezért lehet az, hogy sokan napi 3-4-5 órákat dolgoznak, vagy 2-3 napot hetente, és azzal elvannak. Ő egyelőre fizikailag, meg mindenféle téren jól bírja a strapát, ha hívja valaki, annak igyekszik a problémáját néhány napon – ha nem sürgősségi eset, maximum két héten – belül megoldani.

Még mindig kialakulóban a páciens-köre, ennek kialakítása is kihívást jelentett, mivel a szakmai, etikai kódex nem enged semmiféle marketinget, hozzáteszi, ez egyébként a teljes orvosi szektorra vonatkozik. Azért mint Zsolti elárulja, valamilyen módon mindenki reklámozza magát, de ha ezeket az ember betartja, nagyon nehéz az elején elindulni. Az ő kliensei a baráti köréből, a családból kerültek ki, kb. fél év után kezdték számára ismeretlen, leendő páciensek felhívni, főleg ajánlásokra. Erről eszébe is jut, ami a szakterületén belül sokat javíthatna a városon, és nem kerülne nagy erőbefektetésbe, inkább akarat kérdése:

„A fogászatnak is vannak mindenféle szakágai. Tény, hogy Udvarhelyen nincs annyi szakorvos, mint Budapesten, hogy szakáganként millió szakorvos van, de van. Egy adott páciens a legjobb kezelést úgy tudná kapni arra az adott problémájára, ha ahhoz az orvoshoz kerülne, aki abban nagyon jó. Magyarországon már egy bevett, sőt természetes dolog, hogy az orvosok elküldik a pácienst az adott szakterület szakértőjéhez, itthon ez még a kollegákban nem annyira alakult ki, pedig most már itthon is van mindenféle szakágból legalább egy szakorvos. A megyei kollégium udvarhelyi képviselőinek volt egy olyan kezdeményezése, hogy bemutassa a kollégáknak a szakorvosokat egy kötetlen beszélgetés mellett, de úgy látom, hogy még mindig nem túl sikeres ez az egész”.

Zsolt nem bánta meg